x Megvan a lehetőséged, hogy bármit megváltoztass! x
Mina

안녕!

Üdvözöllek titeket a Mee Culture, avagy szerény blogomon! Legtöbb posztom személyes bejegyzés, de ha kedvem tartja, bármikor kitehetek egy-egy cikket is extraként. Egy tizennyolc éves maximalista, belül törékeny, kívül erősnek mutatkozó lányka volnék, aki egész realistán látja a világot. Próbálok minden körülmények között boldog lenni, mert sokkal jobb egy vidám mosoly, mint egy fárasztó sírás. A továbbiakban kérlek szólíts Mina-nak, és ha valami felkeltette az érdeklődésed,vagy csak kíváncsi vagy valamire, akkor kérdezz bátran! ^-^ 

 

 
Menü
 
Címkék

Itt jártam / Vélemény / Szabadidő / Személyes / Interjú / Zene / Életmód

 
Little Mee

    

       

Nina x Limonadee x Ninaa  x Dylan x Reina x Viki  

>> Inaktívak <<

>> Csere feltételek <<

 
Jelentkeztem...

 
Aktuális kedvenc

 
 
Panda napló

Királyi napok - Székesfehérvár

aug 19/ 20

Sziasztok kicsi Mee’sek!

Véget értek az ünnepi napok, most mindenki a munkahelyén vagy éppen otthon dolgozza fel a látott és tapasztalt élményeit, amit a különböző programok váltottak ki belőle. Mi augusztus tizenkilencedikén anyával bementünk Fehérvárra amiatt, hogy segítsünk a mamának az otthoni munkálatokban. Még csak nem ismertem volna gondolni, hogy este megnézzük a város belsejét, ahol tömérdek ember van! De megtettük. Hat vagy fél hét lehetett, mikor odaértünk a pláza elé. Először csak a könyves boltba mentünk be, mert már régi vágyam volt két gyönyörűséget beszerezni (A Vihartáncost és a Sziklaszilárd önbecsülést), és miután megrendeltettem őket, láttunk egy kisvasutat a pláza előtt közvetlen. Pont úgy nézett ki, amire Tihanyban is felültünk, és anya mondta, hogy tegyünk egy kört vele, mert milyen jó buli lesz. Sok kéretés után végül megadtam magam, és felszálltunk a kis mozdonyra, ami körbevitt minket a város egyik részén. Hangos bemondóba mindig megkaptuk az érdekes információkat az adott épületről vagy térről. Mindeközben szinte halálra fagytam az ülésen, mert pont akkorra mondták a rossz időt, és rajtam csak egy rövid ujjú póló volt. Szerencsére hosszú farmer volt rajtam, ami védett alulról. Talán fél óra lehetett az egész menet, de minden kellemetlenség ellenére nagyon élveztem! Ez is egy fajta új élményt adott számomra, és némi információval is gazdagabb vagyok. Később anya megmutatta a Zichy ligetet, ahol még tartottak íjász célba lövéseket, a zenészek dalra fakadtak, és a kecskék meg a nyulak aranyosan néztek ránk az elkerített rész mögül. Amikor a színpadon bemondták a Swing revü előadást, egyből odarohantam megnézni, hogy arra gondoltam-e, ami tényleg történni fog, és az érzéseim nem csaltak! A régi tánctanárom által koordinált felnőtt táncosok léptek színpadra ugyanazokkal a táncokkal, amiket a színházban is láttam a próbákon, és amiket nekünk is betanítottak. Nagy meglepetés volt számomra ez az egész, mert már vagy öt éve nem láttam őket, és érdekelt, hogy még mindig ugyanott és ugyanolyan jól szerepelnek-e. Sajnálatos módon a jazz énekeseknek valami borzalmas rikácsoló hangjuk volt, amitől ki tudtam volna tépni a hajszálaimat egyesével, de a táncosok ismét nagyot alkottak, így az én tapsom mindig csak nekik szólt. Alig múlt el tizenöt vagy húsz perc, néhány eső csepp esett a karomra, ami miatt mondtam anyának, menjünk inkább haza, mert ezután szakadni fog az eső. Ettünk még egy hamburgert (én a vicc kedvéért happy meal menüt kértem, amihez adtak valami fura emoji plüss fejet), és utána már ültünk is a kocsiba.

Készítettem egy 47 másodperces videót is, ami körülbelül bemutatja az ottani tömeget, és a hangulatot. A minőségért elnézést kérek!

De másnap ugyanúgy folytattuk a mászkálást. Tudni kell rólam, hogy én eléggé rossz alvó vagyok, még iskola időben is képes vagyok fenn maradni 11-ig, nyáron meg aztán úgy felborul az egész alvási szokásom, amire évközben szépen beálltam, hogy borzalmas kása a fejem egész nap! És ha nem csinálok valami olyasmit, amitől kicsit elfáradok, akkor pedig még rosszabb a helyzet. Ezért is volt az, hogy huszadikán elmentünk délelőtt az ünnepi misére, ahol megköszöntem az égieknek a sikeres jogosítványomat, és hogy minden olyan szépen alakul mostanában velem, majd itthon segítettem anyának főzni rántott húst, sült krumplit (milyen jó kis hizlaló kaja!) meg palacsintát. A mi konyhánk inkább egy főző fülkére hasonlít, mert egy ember bőven elfér benne, de kettő már aligha, és úgy dolgoztunk össze anyával, hogy ő forgatta a húst, sütötte a palacsintát, míg én a krumplit nézegettem és elrakodtam a száraz edényeket. Belegondolva tiszta káosz lehetett kívülről nézve, de egész jól működtünk ketten. Ebéd után meg beállt a ’semmilyen állapot’, amikor nem mennek jó filmek a tévében, és nincs semmi, amit itthon csinálhatnánk. Erre javasoltam, hogy mi lenne, ha megnéznénk a Dunkirk című filmet, amire már vagy negyedszer próbálunk eljutni, de most sikerült! Időben szépen elindultunk itthonról, de ott a kasszánál egy huszonkilenc fős gyermek hadosztálynak vásároltak jegyet az Emoji filmre, ami miatt majdnem lekéstük az előadást. A szokásos kajánkat nem sikerült megvenni a mozi büfé részlegébe, de úgy igazából nem is voltunk éhesek a laktató ebéd miatt.

A filmet egyébként nagyon tudom ajánlani! Nekünk baromira tetszett a kivitelezés, a szereplők, maga a cselekmény! Akinek bejönnek a történelmi filmek, vagy csak segít neki a tovább tanulásban pl. töri fakt miatt, annak ez egy kötelező darab! ;)

A film után pedig neki álltunk sétálni ugyanazon az utcán, ahol tegnap. Mivel akkor nem sikerült popcornt venni a moziban, ezért egy utcai árustól vettünk egy nagy csomagra valót, illetve egy kisebb méretű vattacukrot. Amíg készítették, eszembe jutott azaz idő, mikor még én szórtam a cukrot bele a gépezetbe, és lettem ragacsos a tömény cukor mennyiségtől. Bár azon a nyári munkán jól fizettek, azért még sem éreztem ott teljesen jól magam a negyven fokban egész nap állva, és ráadásul még a szemembe ment az a hülye vattacukor! Minden esetre finom volt, és adott egy minimális cukor löketet a délutánra. A bódék és árusok mellett elhaladva észrevettük megint a hennás részleget, amit már a nyaralásunk alatt ki szerettem volna próbálni. Lapozgattam a könyvben, de úgy egyik minta se tetszett igazán, így egyénileg egy pandát „varrattam magamra”, amit picit kidíszítettek, és még két percbe sem telt, mire elkészült a festés. Annyira jól áll még most is, hogy akkor megfogadtam magamnak, ha átmegyek a nyelvvizsgán, akkor fel is tetováltatok egyet magamnak.  Ezután villám gyorsan eltűntünk a helyszínről, rejtekadó utakon át, mert már többször is közöltem anyával, hogy rosszul vagyok ennyi embertől. Elnyaltunk még egy fagyit (A whisky-set ne próbáljátok ki, valami borzalmas tömény!), és hamarosan mentünk is haza, ahol folytatódott a film maratonunk, mert néztünk egy thrillert (A fogoly), és egy magyar vígjátékot is (A miniszter félrelép), este pedig a tévéből láthattuk a pesti tűzijátékot, amit majdnem lefújtak a szervezők a rossz időjárás miatt. Lényegében én így töltöttem az ünnepi napokat, és szerintem egész jól kihasználom a maradék szabadidőmet, ami még van az iskolakezdésig. Még egy csomó megírásra való cikk vár rám, amit ezután a poszt után el is kezdek gyártani, így hát megyek is dolgozni.

További szép hetet kívánok nektek!
Mina  

2017.08.21. 14:44, Mina

Pici változások

Sziasztok Little Mee’sek!

Láthatjátok, hogy az oldal kisebb-nagyobb változásokon ment át, és őszi külsőt is kapott. Ennek az újulásnak több oka is van. Egyrészt szerettem volna egy új kinézettel köszönteni az őszt, és erre Rosé tökéletes alanynak tűnt. Tudom, hogy még nincs szeptember, de ami késik, az nem múlik. Másrészt a bal oldali menüsáv szúrta a szemem, mert számomra nagyon rendezetlenül nézett ki, mintha úgy dobáltam volna oda a linkeket külön modulba, így azt is átrendeztem egy menüsávba. A harmadik, és talán a legszembetűnőbb, hogy levettem a chat-et, illetve a hozzászólásoknál is eltűntettem a komment szekciót. Azért cselekedtem így, mert az utóbbiba egyáltalán nem jött semmilyen komment, a chat-be pedig nem sokszor volt élet, és jobbnak láttam egy „Interaktív könyvet” létrehozni, amiben ezek orvosolva vannak.

A folytatásban pedig marad minden ugyan az, a külsőn kívül a tartalom cseppet sem változott meg. Továbbra is személyes posztok és cikkek várhatóak, amint lesz rá időm, már írom is! Továbbá szeretném megköszönni a Sam and Aemy Design oldalnak a design alapját. Nagy segítség volt számomra, köszönöm! 

u.i.: A blog facebook lapját ne keressétek, mert törölve lett. 

2017.08.18. 18:48, Mina

Kihasználom a nyár minden percét!

Hamarosan elkezdődnek a Back To School videók, ahol minden videós nagy elánnal meséli el a legújabb füzeteinek mintáját, és hogy még milyen érdekes tollakat találtak a nagy áruházakban. Én mindig úgy voltam vele, hogy az iskolakezdéshez elengedhetetlen a tollak, füzetek, tolltartók vagy éppen az iskolatáska beszerzése, és ezzel nincs is gond. Én is nagyon szeretem az új füzeteim illatát, de van az a pillanat, amikor már valaki átesik a ló túloldalára, és olyan dolgokat vásárol, amire egyáltalán nem lesz szüksége. Például egy általános iskolás ötödik osztályosának nem feltétlen szükséges egy gimnazisták által használt számológép, mert még mi is néha rácsodálkozunk, milyen funkciók vannak a gépen. Azért szerintem sokkal jobb helyzetben vagyunk így vásárlás terén mi gimisek, mert pár toll és 6-7 db füzet megvétele után már le is van tudva a „nagy hajcihő”, de mikor még első osztályba mentem, emlékszem, egy A/4-es papírra minden szépen le volt írva, hogy milyen színes papírok, dobókockák, fapálcikák kellettek. Azoknak se használtuk jó nagy részét, de meg kellett venni, nem volt mese! Nem tudom, egyébként én nem készülök erre a tanévre olyan erősen, holott már csak két évem van hátra a gimnáziumból. Elképesztő furcsa lesz eljönnöm a sulimból, ahol a fél életemet leéltem szinte, de már nagyon várom a „megszabadulás” pillanatát is.

Egy kicsit még hanyagolnám a sulis témát, mert tudom, hogy pár embert ki tudnék ezzel ugrasztani a bőréből, így hát akkor elmesélem az elmúlt hetem, ugyanis nagyszerű élményekben volt részem. 10-e csütörtökén Cassie jött hozzám, és itt töltött két napot! Nagyon örültem, hogy sikerült összehozni ezt a találkát, és hogy egy nyaralás feelingje lett az ittlétének. Bár én voltam a házigazda, még is azt éreztem, hogy valami nyaralóban vagyunk. Mivel Cassie nem szereti túlságosan az élővizet, ezért a legközelebbi Termálfürdőbe mentünk, ahol is anya dolgozik, így ingyen bejuthattunk olyan részekre is, amit csak a legtöbb nagykutya tud megfizetni. Ilyen részek például a szauna, jakuzzi, élményfürdő, és még a többi. Mi pedig (körülbelül 40 fokos hőségben) szépen bementünk a levendulás szaunába, ahol 80 fokot írtak ki, ezen kívül voltunk pár percet az infrakabinban is, ahol csak 45 fok volt odabent, majd bepillantottunk a gőzkabinba is, ahova inkább nem mentünk be, mert megcsapott bennünket a forró gőz. A legtöbb időt a kinti medencében töltöttük, mert kellemes volt a víz hőmérséklete, és találtunk olyan támaszkodó/ülő helyet, ahol szépen elvoltunk. Utána eléggé rákvörösek lettünk, és szerintem egy enyhe napszúrást kaphattam, mert émelyegtem, mint az állat, de ez nem volt olyan nagy probléma. Beültünk a koktélbárba, és rendeltünk a tetszésünknek megfelelő italokat. Életemben először kóstoltam meg a Pina coladat, de nagyon ízlett! Ezután átbattyogtunk a jakuzzi részhez, és szomorúan állapítottuk meg, hogy sajnos az a bizonyos 12 fő nem fog beférni hozzánk, mert a jakuzzi háromszemélyes volt. De jól esett, hogy a víz átmasszírozta az egész vállam és a nyakam, mert utána már nem volt annyira beállva, mint reggelente szokott. Sajnos egy házaspár is megtalálta a mi kis szentélyünket, így kénytelenek voltunk onnan hamar eljönni. Elkanyarodtunk a büféhez is, mert az volt az első étkezésünk mindkettőnknek aznap. Én disznó pörköltet ettem krumplival, Cassie pedig halat kívánt, és mellé krokettet is adtak az ebédjéhez (ami nálunk már uzsonnának minősült). Mikor hazaértünk, jókat karaokéztunk, nézegettük a közös képeinket. Az éjszaka viszont számomra már nem volt túl fényes, mert hajnali kettőkor kerültem az ágyba, és vagy két óránként fent voltam a kutya végett is. Folyamatosan ugrált fel az ágyra, vagy csattogtatta a nyelvét, ami miatt egy katasztrófa volt az elalvás. Valahogy viszont sikerült három órát aludnom, és reggel meglepően fitten ébredtem. Másnap csak itthon dekkoltunk, és kpop challengeket néztünk Youtuben. Megéztünk kettő horror filmet is, az egyik az Átok volt (ha jól tudom, a második része), a másik pedig a Ház az utca végén. Egyik sem tett túl mély benyomást nálam, mert az előbbinél szétcsikiztük egymást, a másodiknál meg bealudtunk a film közepénél, szóval nem tudom, miről szóltak úgy igazából. ^^” Majd este nyolc után, fél kilenckor jött a vonat, amit Cassie majdnem lekésett a jegy automatát nyomogató ember miatt, de szerencsére az utolsó pillanatban sikerült elérnie.  Én tényleg jól éreztem magam ebben a két napban, és remélem ő is ilyen véleményen van az eltelt napokról. <3

Szombaton meglátogattuk a mamát, mert én már elég régóta nem láttam őt. Személyesen is gratulált a jogosítványom megszerzéséhez, de azért óvatosságra intett vezetés terén. Még én sem tudom, hogy milyen lesz a vezetési stílusom, de remélem nem olyan lassú, mint anyáé. Segítettünk neki savanyúságot készíteni mindenféle zöldségből, amiből utána hoztunk haza, és az ebéd mellé megettük.

Vasárnap megbeszéltük a Kingával, hogy átugrom hozzá, mert lett neki egy barátja, és kíváncsi voltam a részletekre. Mérget vettem volna rá, hogy a baráti körünkből ő lesz az első, akinek fiú barátja lesz, és a jóslatom beigazolódott. Eredetileg úgy lett volna, hogy én, ő, és Jam elmegyünk a moziba megnézni a Minden, Minden - t, de valakinek mindig közbe jött valami, vagy épp nem volt otthon. Ezért úgy döntöttünk, hogy majd amikor mindhárman ráérünk, akkor szépen megnézzük azt a romantikus filmet. Nem is értem, hogy én miért vállalkozom egy ilyen megnézésére, de értük megteszem! Így csak ketten találkoztunk a Kingával nála, és szépen elmesélte a történetét a Rómeójával. Nagyon cukik, és remélem jó sokáig együtt lesznek! Emellett Bátor, a gyávakutyát, és Pindúr Pandúrokat néztünk a neten. Ismételten visszajöttek a gyerekkori emlékeim, ami valljuk be, már elég rég volt. Annyira jó neve volt a Bátor, a gyáva kutyában lévő pszichológus kacsának, hogy még most is ezt fújom: „Dr. Szélhápító vagyok. Mi a problémája? Ön a páciens?” Nem maradtam olyan sokáig, mint szoktam, mert ő ment bulizni, én meg… én meg haza, így olyan nyolc körül már készülődtünk mindketten az elmenetelre. Kaptam egy nagyon szexi piros, egyberészes koktélruhát tőle, ami számára túl hosszú volt, és mikor megpróbáltam, rajtam jól állt. Tényleg csúcs szuper, bár még nem tudom, hogy hova fogom fölvenni. Mindenesetre megköszöntem, és mikor anya eljött értem, akkor őt is le tudtuk vinni az állomásra, ahonnan is ment fel Pestre.

Hétfőn leginkább a jogsi ügyet intéztem, mert egy kétértelmű üzenetet kaptam a telefonomra, amiben azt írták, hogy a megadott postai címre, illetve az okmányirodába postázzák ki, valamint folyamatban van. Én meg elmentem az okmányirodába, de ott azt mondták, hogy valószínűleg épp akkor érkezik a postás, és emiatt haza jöttem, de még egy értesítést sem kaptam. Tisztára úgy éreztem magam, mint egy idióta, akit becsaptak, és csak remélni tudom, hogy egyszer a kezemben lesz az a rózsaszín kártya! Azon a napon még voltam bent anyánál is, mert szinte egy helyen van a műkörmössel, ahova én szoktam járni. Leszedték a gél lakot, ami már a Lili esküvője óta fent van, és elég rondán lenőtt. Megbeszéltem a körmösömmel, hogy majd akkor iskolakezdésre egy szép kis ombrét szeretnék, hogy valami legalább feldobja a sulis napjaimat.

Ma délután pedig meglátogatott egy régebbi ismerősöm, anya kolléganőjének a fia, és tökre meglepett a megjelenésével is. Talán két éve láttam utoljára, és azóta teljesen megváltozott. Anya szerint jót tett neki az egyetem. Először bedobta az ajándékokat (szájmaszkot [csak mert járt a gyógyszertárba, és megkértem rá, hogy vegyen], hóvirág hagymákat [a mama nagyon szereti, és mindig ültet belőle], menetjegyeket [anya folyton kérdezte, hogy mennyi egy vonat,/busz/villamos út ott Debrecenben, erre elhozta az összeset, amit talált otthon]), amit a szomszéd néni vett át, és adta oda nekem azzal az üzenettel, hogy egy hosszú hajú, szakállas fiatalember adta oda, és azt mondta még visszajön. Akkor még fel sem fogtam, hogy éppenséggel ő vissza fog jönni a biciklizésből, és talán az itthoni ruhákból át kellene vedlenem egy utcai stílusura, vagy éppen el kéne mosogatni az edényeket a konyhában. Ezalatt az idő alatt még volt időm egy új dizájnt csinálni az oldalra, amit majd hamarosan fel fogok tenni, de még várok ezzel egy kicsit. Jó sokat beszélgettünk, és elment ezzel három óra is. Mutattam neki kpop számokat, aminek a nagy része tetszett is neki, szóval büszke vagyok a zenei ízlésemre. Még nem tettem rajongóvá, de ami késik, az nem múlik. ;) Nemrég ment haza, és végre volt időm megírni ezt a bejegyzést is. Amint látjátok, nem sok felesleges órám van a héten. Próbálom kiélvezni még az utolsó napokat, ami maradt a szünetből, és szerintem egész jó vagyok. Még szerintem lesz egy találkozás a Lilivel a hétvégén, egy mozi a lányokkal, és most megbeszéltünk D-vel (a sráccal) is egy túrázást valahol még augusztusban.

Még mielőtt elbúcsúznék, szeretném megköszönni crybaby-nek a Bromance dorama ajánlót. Isteni sorozat volt, nagyon élveztem minden percét! Lehetséges, hogy lesz belőle egy kisebb vélemény összefoglaló. J Ha nektek is van kedvencetek, akkor küldjétek el, mert szívesen nézek általatok javasoltakat is.

Így a végére pedig hallgassátok meg a fentebb említett sorozatból kivett ost zenét, amit Bii (Bi Shu Jin) énekel.

2017.08.15. 21:21, Mina

CARTOON NETWORK

gyerekkorom meghatározó csatornája

Ki emlékszik erre a csatornára? Kezeket föl! Az a baj, hogy már elég kevesen, pedig mikor fiatal voltam, rettenetesen népszerű és nézett csatorna volt, ahol nagyon sok jó rajzfilm ment. A mostani firkálmányok már utol sem érik a régieket. Vérzik a szívem, hogy nem közvetítik a kedvenceimet.

Emlékszem, hogy hat vagy hét éves lehettem, mikor csak azért keltem fel hajnali öt órakor, hogy lássam a rózsaszínű kutyust, Bátort. Anya mikor meglátta, hogy ezt nézem, először ódzkodott tőle, mert azt hitte rossz hatással lesz rám, ha ilyen szörnyes filmeket nézzek, ezért általában átkapcsolt a Minimaxra. Viszont én már addigra annyira átálltam az efféle stílusra, hogy már automatikusan kapcsoltam vissza a csatornára. Apa meg velem nézte őket, és neki is a „rózsaszín kutya, akinek lyuk van az egyik fogán” lett a kedvence. Ezek a kis rajzfilmek formáztak olyanná, aki most vagyok. Biztos vagyok benne, hogy hatottak rám valamilyen módon, ahogy a barátnőmre, Jam-re is a Minimaxos sorozatok. Látszik a különbség köztünk: míg ő gyerekkorában Franklin és barátait nézte, amiben nem esik le az állatok feje, vagy nő ki belőlük csáp, addig én pont ezt a stílust részesítettem előnyben, és mindig akcióra volt szükségem. Így idősebb fejjel sem változott a helyzet, ezért gondolom azt, hogy nem mindegy mit néz a gyerek kicsi korában. (A mostaniak már elvetemültek.)

Ma direkt bekapcsoltam az egyiket közülük, hogy jól induljon a reggelem, és hogy felidézzem a gyerekkori emlékeimet. Összegyűjtöttem jó párat (lehet nem az összeset), amik elől nem tudtam elmenni a tévé elől, és még most is a kezdő dalukat dúdolom.

 

2017.08.07. 12:50, Mina

Sikeres forgalmi vizsga

avagy a jogosítvány megszerzéséhez vezető utam

Eredetileg a posztot már a tegnapi nap folyamán fel szerettem volna tölteni, de valami szerver hiba történt a Gportál rendszerében, ezért hiába próbálkoztam. Most viszont akkor elmesélem a héten ért történéseket.

Amit a legjobban kiemelnék most, az a sikeres forgalmi vizsgám lenne. Mikor szüneteltettem a blogot, kiírtam az indokaimat, és ez is szerepelt köztük. Egyesek azt gondolhatnák, hogy ez most milyen kis pitiáner ügy, mert úgy is csak a vezetést gyakoroltam, és amellett írhattam volna a blogot. Igazság szerint nem. Ez az egész jogsi ügy egyébként vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, de most nem szeretném ezt szóról szóra leírni, mert nem lényeges. Voltak mélypontok, amikor kilátástalanak éreztem a helyzetet, és úgy volt, hogy feladom, mert azt gondoltam, túl fiatal vagyok hozzá. Talán nem érett meg bennem az egész. És az oktatómnak igaza volt, mikor azt mondta, hogy ez nem játék többé. Itt életek forognak kockán. Az iskolában, ha egyes kapsz, azt ki tudod javítani, de ha balesetet szenvedsz, a sérülteket hogy fogod „kijavítani?” Az én problémám csupán a hozzáállás volt. Úgy mentem mindig gyakorolni, hogy azt hajtogattam magamnak, béna vagyok, és ez meglátszott az eredményemen is. A vizsga kezdetéig egyetlen jó szót nem kaptam az oktatómtól, csak a hibáimat hajtogatta folyton, és egyre hangosabban. Ezáltal belülről kicsit összetörtem, és úgy éreztem, mintha egy kis énemet vesztettem volna ezzel el (magyarul rombolta az önbizalmamat, és semmi erőt nem adott a folytatásban). Holott senki sem bántott, csak én magamat. Bántottam magam azáltal, hogy nem bíztam meg a képességeimben, hogy nem volt elég bátorságom, és önbizalmam.  Ekkor jött (mint valami megváltásként) a Titok című könyv, amiről régebben már hallottam, de csak mostanában sikerült megvennem. Teljesen átformálta az egész lényem, és már sokkal bátrabb és előretörőbb vagyok, mint voltam. Ha az iskolában is ilyen leszek, akkor egész biztos állíthatom, hogy én is tudom alkalmazni a Titkot. Visszatérve a vezetésre, számomra egy jó leckét adott azzal, hogyha piszok nehéz is, álljak fel, és csináljam végig, ha már elkezdtem. Már csak a szüleim miatt is folytatni akartam, hiszen ők finanszírozták az egész tanulásom, és ezért tényleg nagyon hálás vagyok nekik. Hálás vagyok, amiért lehetőségem nyílt jogosítványt szerezni, hogy a nehéz időkben ott voltak nekem, vagy mikor vizsgára kellett mennem, drukkoltak. Így most visszafizettem nekik a befektetett energiát, és törődést, amit kaptam. Ha valaki esetleg el szeretné kezdeni a jogosítványt, mindenképp legyen elég lelkiereje, kitartása hozzá. Főleg az olyan lelkileg gyenge emberekhez szólok most, mint amilyen én vagyok.  Nagy önbizalmat és bátorságot fogtok a végére érezni. Így már nem fogok arról írni nektek, hogy miképp nincs önbizalmam, hanem inkább arról, hogy milyen érzés felszabadultan élni, és pozitívan látni a jövőt. Valakinek nagyon nehéz, és amíg nem olvastam a könyvet és néztem meg a filmet, ugyanúgy gondolkodtam, mint bármely ember. Ha elért a rossz, egyből letargiába estem, és a könnyeim csak úgy folytak. Ezen akartam drasztikusan változtatni, és úgymond, ki akartam tépni magamból ezeket a sötét érzéseket. Úgy hiszem, hogy a jó irány felé tartok, de még messze vagyok a céltól. Most a leginkább hihetetlenebb dolog az, hogy szerdán mehetek be az okmányirodába megcsináltatni a kis rózsaszín kártyát, amivel már legálisan kocsikázhatok az utakon. Még most sem tudom felfogni, mikor a vizsgabiztos megdicsért, és azt mondta, hogy megfeleltem. A legszebb szó volt, amit hallottam aznap.

Vizsga után pedig hívott a Lili, hogy mi lenne, ha találkoznánk, mert jönnek le az apósáékhoz, mi pedig elég közel lakunk hozzájuk. Természetesen igent mondtam, és beültünk egy kávézóba, ahol elmesélte a New York-ban töltött napjait. Hozott nekem ajándékokat is, amit nagyon köszönök szépen innen is neki! Amerikai csokikat, hűtő mágnest, az anyósától finom süteményt (amit most majszolok írás közben), és egy könyvet, amit az anyukája írt az életéről, a hegymászásról való szeretetéről. A bökkenő viszont az, hogy koreaiul van, amit olvasni még eltudok, de megérteni már egyáltalán nem. Mindezek mellett persze nagyon jó volt végre látni, mert az esküvő után olyan hiányérzetem volt miatta. Még álmodtam is vele, meg a párjával, ahogy kint terroristaként vannak Amerikában. Elsőre ijesztően hangzik, de pont a Lili mesélte, hogy háromszor hívták a biztonságiak, hogy nem annak az észak-koreai diktátornak az egyik rokona-e (mert egyezik a vezetéknevük a Kim miatt), de megnyugtatta a kedélyeket azzal, hogy csak a nászútja miatt tartózkodik az államokban. Meg is beszéltem vele a 20-át, hogy akkor nyomás Debrecenbe a virágkarnevál miatt, mert jó program ez is a nyárra. Eljöttünk hozzánk, és megmutattuk neki a kiskutyánkat, akit mindig csak képen látott, és beszédből hallott róla. Azt mondta, élőben sokkal aranyosabb. :3 Ezek után pedig visszafuvaroztuk őt a leendő férjurához és annak szüleihez. Mindez szombaton történt.

Csütörtökön és pénteken csak gyakoroltam a hétvégi vizsgára, és találkoztam Jammel. Már körülbelül egy hónapja nem láttam, mert valamelyikünknek mindig közbe jött valami, de most tudtunk egy kis időt szakítani egymásra. Átmentem hozzá, és beszélgettünk, ettünk, de ami a legjobb momentum volt az egészben (csak az egyik), hogy High School Musical-t néztünk, előtte pedig Vivaldi négy évszakát hallgattuk. Azért nem lehet ránk mondani, hogy tipikus tinédzserek vagyunk, akik bezárkóznak a szobájukba, leisszák magukat a sárgaföldig, és csak a Facebook-ot bámulják. Meg volt a mi régi gyerekkorunknak is a maga varázsa, kezdve a rajzfilmektől a sorozatokig. Ha még mindig mennének, eskü átváltanék a tévénézésre, de mostanság már csak filmnézés erejéig ülök a képernyő elé. Hihetetlen amúgy, hogy változik az ember ízlése. Amit régen még a kedvencének gondolt, az mára már nagyon kínos. A másik legjobb pillanat, ami miatt majdnem el is sírtam magam, hogy mikor felmentem az instára, megláttam, hogy az Ftisland Magyarországra jön októberben! Ott tomboltam szegény Jam előtt, aki azt se tudta, hogyan nyugtasson le. Nagyon fel voltam pörögve, és szinte szédültem a boldogságtól (na meg a melegtől). Szinte biztos vagyok benne, hogy eljutok a koncertre miattuk! *-*

Képtalálat a következőre: „kpop star 6”Ha már elő jött a szó a tévéről meg Koreáról, akkor hadd mutassam be nektek a Kpop Star 6 tehetségkutató műsort, amiben fiatalok mérik össze az ének és tánctudásukat profi szakértők előtt, mint a JYP, YG, illetve Antenna Entertainment. Rettenetesen félreismertem eddig a két híresebb szórakoztatóipar fejesét, de a műsorban megláttam az igazi arcukat, és nem gondoltam volna, hogy ilyen rendesek és odafigyelők is tudnak lenni. Sokat törődnek a kiválasztott embereikkel, és segítik őket, hogy a legjobbak legyenek. Bár a versenyzők sokszor kapnak erős kritikát, de a bírók tényleg objektívan állnak hozzá, és elmondják a személyes véleményüket a produkciókról. Van pár lányka, akinek szurkolok (még van pár rész belőle), de az összes versenyzőnek, akik a selejtezők után megmaradtak, gyönyörű hangja van! Úgyhogy aki szereti például az X-faktort, vagy a British Got Talent c. műsort, annak mindenképp ajánlanám! Vannak olyan beszólások, amik megmosolyogtatják az embert. J

2017.08.06. 17:47, Mina
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

♦ Kapcsolat ♦

• Email: minaru_99@freemail.hu
• Twitter: MINA

Minden jog fenntartva! ©

2013 - 2017 


Egy blog rólam, velem, mert szeretek ide írni. Ðzsí. *** Augusztus 25-én PlayDay, azaz játéknap sok-sok nyereménnyel! :)    *****    Tudod hol van és mit jelent a horoszkópodban a Felszálló holdcsomópont? A Chiron? A Lilith? Én megmondom.Látogass meg!    *****    Gyere és nézd meg a lovas és állatos blogom.Különbözõ érdekes történetekkel és sok friss blogbejegyzéssel.Jó nézelõdést!    *****    Ünnepi minijáték vár rád! Kattanj rá, küldd be a megoldást, és NYERJ! =)    *****    Az ASZTRO-suli mindenkit Szeretettel vár. Tanuld meg az asztrológiát a saját horoszkópod elemzésével -TELJESEN INGYEN!    *****    A csillagjövõ asztrológia portálon akció! Születési horoszkóp + 3 év elõrejelzés + Párkapcsolati elemzés 2000 Ft. katt!    *****    Szereted a humort, jó zenéket? Szeretnél ilyen mûsorban részt venni? Keress oldalamon!    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    PROJECT DC egy futurisztikus-disztópikus SZEREPJÁTÉK! Bármikor szívesen látjuk a csatlakozókat!    *****    Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!    *****    ONMYMIND \\ EGY ÁTLAGOS SRÁC BLOGOL MINDENRÕL AMI ESZÉBEJUT \\ ZENE, CIKKEK, KRITIKA? KATTINTS ÉS OLVASS MOST KEDVEDRE