Mina

Személyes blogom érdekes cikkekkel és pillanatokkal. 

csak röviden...

írás • olvasás • rajzolás • zenehallgatás • Dél-Korea • Lee Hong Ki • Ailee • Lee Seung Hyun • BIGBANG • FTISLAND • SNUPER • SUPER JUNIOR • sorozatok • nyelvek • történelem • XIX. század • barátok • kulturális események • műemlékek • színházak • utazás • új ételek • egyedi stílus • szerkesztés • állat szeretet • tavasz • teák • sétálás • írisz • vágott fű illata • csokoládé • álom könyv • még?

 

gif and kpop kép

Blog 


Rólam 


Oldal


Kalandor


Személyes posztok 


Írás 


Ajánlók 


Kihívások, Taggek, Egyéb 


Dalszövegfordítások 


Bejelentkezés 


 

 
Music

Előző > N.FLYING - Hot Potato 

 
Chat

Tartózkodjunk a káromkodástól és a sértésektől. 
Ha hosszabb véleményed van, akkor a hozzászólásban tedd közzé. Köszönöm! 

 

 
Arch
Friss hozzászólások
 
Little Mee

Untitled 1v
Untitled 7Untitled 6
Untitled 4Untitled 2
Untitled 8Untitled 9
Untitled 10Untitled 11
Untitled 13untitled-14
untitled-111

>> Inakítv részleg itt <<

 

 

*

Köszönet a design kódjáért a BlogTAGS c. weboldalnak!

 

Panda napló

Unnie and Dongsaeng

Sziasztok Little Mee'sek! 

Most már bátran mondhatom, hogy unnie terhes. Sokáig eltitkolta, de annál nagyobb volt a meglepetés karácsonykor náluk! A hír hallatán úgy éreztem, mintha én is a család része lennék, és éppen a nővérem kisfia születne meg. Ami egy bizonyos szempontból lehetne igaz is, mert a Lilit a barátomnak, a tanítómnak, és a nővéremnek is tartom. Azt mondta, hogy mostmár több szabadideje lesz, mert nem kell a munkájára koncentrálnia, és így többször találkozhatunk. Azt is felajánlotta, hogy elkezd újra tanítani koreaiul, és felkészít az alapfokú nyelvvizsgára, amitől szintén egy kis sokkot kaptam, persze pozitív értelemben. 

Kapcsolódó kép

Így volt tehát, mikor is megbeszéltünk egy napot a hét vége felé, január 19-ére. Sajnálatos módon csak délután tudtam felutazni hozzá Pestre, mert a napom többi részét az töltötte ki, hogy az iskolában szenvedtem a semmiért. Az osztály egy jó része sítáborban van, a másik része pedig Edcationra ment. Mikor a lagymatag óráim véget értek, és hazakerültem, akkor gyorsan bepakoltam egy táskába a cuccaimat, mert mondtam a Lilinek, hogy én este biztos nem fogok közlekedni egyedül Pesten, főleg úgy nem, hogy a 3-as metrót újítják, és buszokkal kéne járkálni. Összekészültem, bár az óra akkor még csak kettőt mutatott. (Eredetileg fél háromkor végeznék az iskolában, csak rövidített óráink voltak a sok hiányzó gimis miatt.) Ledőltem picit pihenni, mert amióta volt az a 'komolyabb betegségem' (lásd:erről beszélek), azóta felborult az alvási szokásom (ami alapból elég cudar volt, így meg főleg!), és hajnalban sokszor fenn kuvikkolok, hiába szedem a Bio-Melatonint. Mikor legközelebb újra megnéztem az órát, akkor mutatott fél négyet, és kisebb szívrohamot kaptam, mert nem voltam se felöltözve, se elkészülve. Kótyagosan beálltam egy frissítő zuhany alá, majd felkapkodtam a ruháimat, és megkértem anyát a siettségre való tekintettel, hogy vigyen el az állomásig. Szerencsére nem késtem le a vonatot, és majdnem pontosan akkor érkeztem meg a Délibe, mikorra is ki volt írva. Miután megtaláltam a pékségnél unnit, aki ott várt engem, mentünk is tovább az otthona felé. A metrón odaadtam neki az édes pezsgőt (amit inkább a férjének szántam), még mielőtt eltörtem volna, neki pedig egy jó nagy adag karamellás Milkát vettem. Útközben beugrottunk még egy áruházba is, hogy megvegyük az alapanyagokat a vacsorához. Bibimbapot készítettünk marhahúsból, Tuna halkonverzből, sárgarépából, gombából, salátából, és hagymaszeletekből. Jó pár zöldséget segítettem megpucolni, de utána mondta, hogy üljek le, és pihenjek. Mondtam, hogy az iskolában már pihentem eleget, de nem engedett sokat segíteni a konyhában. x3 Készített algalevest is, amiből vittem haza is, hogy anyáék is megtudják kóstolni. Igazságszerint olyan íze volt, mint a Mizo levesnek, szóval meg lehetett enni. A főzés vége táján jött haza a párja, és a terítés után el is kezdtünk enni. Mivel a mi családunkban nem szokás az asztalnál ülve, közösen étkezni, most kicsit furcsán, de jól éreztem magam úgy, hogy mindenki együtt vacsorázott. Megkóstoltam a Lili által készített kimcsit is, ami olyan borzasztó erős volt, hogy egyből elindult a könny a szememből; viszont elmondhattam magamról, hogy aznap este több koreai ételt ettem, mint eddig soha. Vacsora után Pocky-t, és mézes narancsos teát ittunk, ami felmelegített, és a torkomat is lenyugtatta, mert egész délután óta kapart. Átöltöztünk pizsibe, és úgy volt, hogy elkezdünk filmeket nézni, de aztán a showknál kötöttünk ki. Megnéztük a legújabb Running Man és Knowing Brother részét, miközben koreai arcmaszkot raktunk az arcunkra. 11 körül lekapcsoltuk a lámpákat, és olyan 12 körül már lassan mindenki aludt. A kanapén feküdve nem tudtam sokáig elaludni, mert egyáltalán nem találtam kényelmesnek. Túl kicsi volt az én 171 centimhez képest, és a lábaimat is csak lelógatni tudtam. Viszont a hőmérséklet pont ideális volt, mert amilyen fagyos természet vagyok, nagyon jól esett abban a melegben létezni. Fél nyolckor sikerült felkelnem, de addig csak végig jártam az összes appomat, kezdve a Twittertől az Instáig, és amíg nem hallottam semmilyen zajt a hálószobájuknól, hogy felébredtek volna-e, addig ott terpeszkedtem a kanapén. Elképzeltem egy ugyanilyen életet a kitalált barátommal, és olyan kellemes érzés fogott el. A reggeli félhomályban, fájó torokkal is csak én tudok így álmodozni. Kilenckor már mindenki sikeresen felkelt, és unnie tejbegrízt csinált, ami jobban hasonlított a menzán kapható, "megáll benne a kanál" állapotú ételre, de nem panaszkodtam. Én mindig az ízét figyelem az ételeknek, nem pedig az állagát.;) A reggelit követően pedig neki álltunk tanulni. Kaptam tőle egy kezdőknek való könyvet, amit eredetileg a párjának vett, de ő nem igen tanul belőle, és amíg meg nem tanulom a benne lévő dolgokat, addig kölcsönadta nekem. Eljutottunk az első öt leckéig, kérdezgetett, meg ami eszembe jutott, azt én is felvetettem neki. Például, hogyan mondják azt, hogy hányadika van, miképp írják le, és ugyanígy az óránál is megkérdeztem ezt. Legalább most már képben vagyok e téren. Tanultam több új szót is, hála a tankönyvek! Tizenegy körül anyáék voltak olyan rendesek, és eljöttek értem, így nem zavarogtam már ott a délutáni órákban. Megköszöntem a vendéglátást, és elbúcsúztunk, azonban következő héten szombaton ismét találkozni fogunk, mert jönnek le az apósáékhoz, akikhez picivel egyszerűbb elmenni, mint hozzájuk. Feladta a házi feladatot, és utána el is köszöntem tőlük. Tényleg élveztem az ott töltött időt, az alvást kivéve, de hát annyi belefér a keretbe. És végre, hétvége alkalmából nem kellett rántott húst ennem (anya szinte minden hétvégen azt csinál), ehettem valami sokkal különlegesebbet! A marhahúst igazából most kedveltem meg, bár eddig még nem ettem, és lehet az újdonság miatt van ez. 

Ma pedig sikerült kiolvasnom egy karácsonykor szerzett könyvemet, az Időtlen szerelem trilógiából a Rubinvöröst. Igazán izgalmas olvasmány volt; be kell szereznem a többi részét is, mert majd' megesz a kíváncsiság. Neki álltam tanulgatni, és meg kéne írnom még egy fogalmazást is, de úgy őszintén szólva semmi kedvem és hangulatom hozzá. Majd este. #ahalogatásmestere

2018.01.21. 16:04, Mina

2017 Karácsonya

Sziasztok Little Mee’sek!

Utólag is Boldog Karácsonyt szeretnék nektek kívánni. Tudom, hogy már réges-régen elmúlt, de a bejegyzésem témája ez lesz.

Az idei karácsonyi hangulatom csak addig tartott, amíg el nem kezdődött maga az ünnep. Mindig vártam azt a pár napot, amikor kigyúlnak a fények, és a csöndes utcákból egy ünneplő tömeg válik. Igaz, hogy nem szeretem a tömeget, de idén elmentem volna valamilyen karácsonyi vásárra. Megszerettem volna nézni a díszeket, a finom ételeket, és persze maga a hangulat is hiányzott. De ezt kompenzálva, az utolsó tanítási napon még szünet előtt, tartottak egy ünnepséget az aulánkban, amit a kicsik adtak elő. Eljátszották a Betlehemes pásztorjátékot, aztán az igazgató is mondott pár szót, végül a termeinkben társasoztunk, meleg teát ittunk, és tényleg olyan kellemes volt az egész. Barátilag is ajándékoztunk egymásnak pár apróságot. Vantanának egy színes kihúzó szettet adtam, aminek nagyon megörült, és meg is ölelt érte. Tudtam, hogy mindig elszedi tőlünk, és már szerettem volna neki ilyet venni. Sausage-nak egy füzetmegjelölőt és pár csokit raktam a dobozába, illetve az új osztálytársunknak, akit most Darky-nak fogok hívni, pár darab ceruzát, és egy csomag A/5-ös lapot adtam, mert nagyon szeret és tud is rajzolni - úgyhogy gondoltam szép ajándék lesz neki. A többiektől egy kis kézfertőtlenítőt, gyűrűt kaptam, illetve Darky egy Tom Ellises rajzzal lepett meg. Annyira gyönyörűen megrajzolta, hogy sokáig azt a képet nézegettem. Ez egyébként arra inspirált, hogy nyáron én is elkezdjek egy jobbagyféltekés rajztanfolyamot. ;)

Nálunk a mostani karácsony is ugyanúgy telt, mint az előző években. Anyáék bejárták a fél világot egy fáért, amit végül ingyen odaadtak 24-én, mert előző napokban nem sikerült eljutni semmilyen boltba érte. Apa méretre vágta, és beletuszkolta a tartójába. Az én feladatom volt a díszítés, amin nem kellett sokat gondolkodni, mert mindig csak két fajta színt használunk a karácsonyfánkon; ez az arany és a piros. Ráaggattam a gömböket, a világítást, és a legvégén a csúcsdíszt. Nagyon szépen áll még most is a nappalinkban. A menü kacsa volt, de mivel nem sült meg időre, ezért elmentünk a mamához, aki csirkemell hússal, krumplipürével és káposztával várt minket. Sok-sok édességet és teát kapott tőlünk, aminek nagyon örült. Még aznap este anya odaadta az ajándékaimat; egy újévi naptárat, a kedvenc édességemet - a Marlenkát, egy fekete szoknyát, és egy fekete torna gatyát. Előző héten pedig apától megkaptam a várva várt notebook-omat, aminek elképesztőmódon örültem, mert végre nem kell már a nagy gép előtt fagyoskodnom, kitekerve ülnöm, hanem a meleg takaró alól nézhetem a sorozataimat. :3 Azt sajnáltam, hogy nem sikerült nekik időben vennem valamit, úgyhogy mikor bementünk anyával a mamának vásárolni, és megkaptuk apától a postai utalványokat, akkor tudtam nézni anyának pár könyvet, amit megszeretett volna venni. Nagy Ken Follett rajongó, és egyből egy sorozatot néztem ki neki. Lesz mit olvasnia, ha majd szüneten lesz. Aztán áttértünk a H&M-be, ahol is egyből két farmerra csapott rá, mert már a régi nem volt jó neki. Magamnak is vettem három könyvet, és pár jó meleg pulcsit, és egy farmert. Apának pedig pár alsóneműt, pólót vettünk. Azért elmondhatom, hogy gazdag Jézuskám volt, és tényleg nagyon hálás vagyok az ajándékokért, amit nem sokszor mondok ki hangosan, mert valamiért ilyenkor leblokkol a szám, de írásban ezerszer lekörmölném, hogy: Köszönöm szépen! Természetesen megköszöntem az ajándékokat, és éjfélkor elmentünk a misére. Karácsonyi meglepetésként, mikor leültem anyával az egyik sorba, a mellettem lévő székre pont Ginger foglalt helyet, akiről még régebben írogattam. Akinek új a név, annak elárulom pár szóval, hogy ő volt az avatóm, és picit a crushom is, szóval nem igen kedveltem a jelenlétét mellettem. Ennek okából felmentünk a karzatra, ahol az orgonista egyfolytában elütötte az oktávokat, és valami borzalmasan hangzott a Mennyből az angyal, de hősiesen végig hallgattam, egyetlen nevetés nélkül. A mise végén gyújtottam egy mécsest Jonghyun emlékére, ami után úgy éreztem, kissé könnyebb a lelkem. Találkoztam a Kingáékkal is, akik az első sorokban ültek, ezért nem vettem őket észre. Váltottunk pár szót a karácsonyos összejövetel miatt, aztán mindenki ment haza pihenni.

Nem sokszor voltunk el otthonról, és nem is látogattuk meg a távolabb élő rokonainkat. Valamiért idén nem volt hozzá hangulatunk, vagy nem tudom, ezért mindenkinek egyesével elküldözgettem a jókívánságainkat Messengeren, ami nem egy perc volt, de utána sokkal jobban éreztem magam. Egyedül anya nagynénjét látogattuk meg az idősek otthonában, aki annyira meglepődött, hogy lát minket, hogy egyből sírva fakadt. Vittünk neki finom ételeket, és kicsit beszélgettünk is vele, bár voltak ott kedves emberek, de a család azért teljesen más. Az unokatesómékhoz is befutottunk hazafele jövet, és beadtuk az ajándékainkat nekik is. Nem akartunk sokáig zavarni, ezért pár mondat és jókívánság után már jöttünk is el.

A Lilivel még azelőtt futottam össze, mielőtt ismét kimentek volna a férjével Koreába. A szokásos olasz kávézónkba beszéltük meg a találkozót. Annyira örültem, hogy két hónap után ismét láthattam!  Egy fürdéskor használható hajkefét, és egy kézmelegítő zselét kaptam, aminek hihetetlenül örültem, mert úgy is mindig fázik a kezem, és nagyon jól fog jönni az iskolába, ahol éppenséggel spórolnak a fűtéssel. Neki egy Dove csomagot vittem, fügével és egy csokival. Elvittem a kézzel írt koreai nyelvtan füzetemet, amiért megdicsért, és pár mondatot kérdezett is tőlem. Mondtam neki, hogyha leérettségiztem, biztosan elmegyek egy koreai nyelvtanfolyamra Pestre, és ha addig tudunk találkozni, akkor tőle is szívesen tanulnék. Hamarosan úgy is megszületik a kisfia, az Áron, és majd megyek hozzájuk babázni. Már alig várom a kis csöppséget! Kíváncsi leszek, vajon mennyire fogja örökölni a Lili vonásait, és mennyire az apjáét. :3

A lányokkal pedig pontosan tegnap találkoztam, és mi is megünnepeltük szűk körben a karácsonyt. Jamtől egy kézzel készített fotós lapot kaptam, amin a közös emlékeink vannak, illetve egy cukker dobozt, és egy körömlakkot. A Kingától pedig finom illatú fürdősót, krémet, és egy szappan csomagot, amit már fel is avattam este. Tőlem csak kis csekélységeket kaptak; öt pár zoknit, arcmaszkokat és sok csokit. Sokat beszélgettünk az iskoláról, a továbbtanulásról, és felvetettem azt az ötletet is, mi lenne, ha nyáron elmennénk Sopronba nyaralni, csak mi hárman. Tetszett nekik az ötlet, azonban meg is akadtunk a pénz miatt. ,,Előbb egy jól fizető diákmunkát kellene találnunk, és csak utána tervezgetni a kirándulásokat”, mondta a Kinga. És igen. Tökre igaza van, és remélem jövőre kapok valami jó munkát, bár a Melódiákban elég rendesen csalódtam, és innen kezdve már kételkedem az ilyen kirendelt, kifejezetten diákoknak szóló szövetkezetekben, de majd még meglátom. Visszakanyarodva a lányokkal töltött időre, Jam felvetette, hogy mi tavalyelőtt írtunk fogadalmakat, és hogy biztosan elástuk valahova a Kingáék kertéjbe. Erre mit csináltunk?! Neki álltunk ásni délután négy órakor, amikor már szinte szürkület volt, vagy annál is sötétebb. És ástunk a Hófehérke és a hét törpe zenéjére. Kívülről úgy nézhettünk ki, mintha épp egy hullát akarnánk eltemetni, elég vicces volt a szitu. De végül nem találtunk meg azt a befőttes üveget, amire senkire sem emlékszik, hova ástuk el. Visszaérve a szobába, egy nagy sárga labdát kezdtünk el gurítgatni, amiben annyira eldurvultunk, hogy levertünk pár poharat az asztalról, és mindent beterítettünk barack lével. Még a telefonom se úszta meg, „újra kellett éleszteni” szegényt. Sokszoros elnézést kértem a pohárért, és megígértem, hogy veszek nekik újat a régi helyett. Remélem azért nem utálnak ki onnan. ^^”

Egyszóval, az idei karácsonyom elég mozgékonyan telt, hiába nem látogattuk meg a rokonokat. Most volt időm sorozatokat nézni, olvasni, és kikapcsolni az agyamat. Nem akarok még keddig az iskolára gondolni, de ideje elkezdenem elővenni a tankönyveket, és magamban elmormolni egy imát a következő évre. Szilveszteri programom nincs, azaz annyi van, hogy ma egész délután cikkeket fogok írogatni a blogra, illetve új sorozatokat fogok elkezdeni. Nekem így pont tökéletes az év vége. :)

Kívánok minden kedves olvasómnak nagyon boldog, gazdag, és sikeres új évet! Vigyázzatok magatokra, és töltsétek tartalmasan a visszamaradt pár napot az évből ill. az ünnepekből! 

2017.12.31. 15:18, Mina

Pályaorientációs nap az iskolánkban

- OKJ vagy egyetem?

Black and white shot of graduated student wearing cap and gown from behind, Eugene, OR (EUO)

Minden év decemberében az iskola gimnáziumi részére egy Education 2.0 -át tartanak a tanárok és az iskolánkban végzett diákok, akiket meghívnak. Ilyenkor általában az első élményeikről mesélnek a hallgatók, akik például első éves egyetemisták, és még nagyon új nekik ez az egész. De vannak, akik már inkább a munkaerő piacra kacsingatnak, és úgy mesélik el a saját élményeiket. Nagyon hasznosnak találom ezt a rendszert, mert így könnyen beleláthatunk egyes egyetemek működésébe az ott tanulók által.

A napunk abból állt, hogy az első két órában az online palyanet.hu c. oldalon egy önismereti illetve egy pálya-kalauz kérdőívet kellett kitöltenünk. Én úgy vagyok ezekkel a tesztekkel, hogy szépek meg jók, aki tényleg el van veszve, de egy teszt (a teszt írója) nem ismerhet téged jobban, mint te saját magadat. Én legalábbis így gondolkodom, és ezért is tartottam fölöslegesnek a kitöltését. A továbbtanulásról is beszélgettünk az infó tanárunkkal, aki szeret mindenbe olyan velőt rázóan belemenni. Ezt követően pár katona megszállta a fenti aulát, és berendezte magának az előadásra. Jöttek a Honvédségtől, és pár előadáson keresztül mutatták be, miért is jó katonának lenni. Volt pár fiú osztálytársam, akiket ez megfogott, és a következő szünetben már a fegyvereket próbálgatták összeilleszteni, amiket úgy hoztak magukkal a katonák.

És idén is sok volt a kar választék, amiből mindenki bátran válogathatott. Jöttek műszakisok, építőmérnökök, informatikusok, de persze pszichológusok, gyógytornászok, és alattuk egy szinttel az OKJ-s képzésű fotós, művész, és idegenvezető is helyt kapott. Akit egy kar, vagy irányzat érdekelt, annak csak be kellett ülnie egy terembe, ahol megválaszolták a kérdéseit. Mivel egyik szakra sem voltam túlzottan kíváncsi, ezért bementem az OKJ-s képzésűekhez, és csak végig hallgattam az ott felmerülő kérdéseket. Valamiért mindenkit a fotózás érdekelt, és ez így kissé meglepett. Én inkább arra voltam kíváncsi, hogy milyen, és hogy zajlódik le egy OKJ-s képzés. Az egyetemekről már annyit hallottam, hogy már lassan a könyökömön folyik ki, de érdekes módon az OKJ-ről nem sokan beszélnek. Sokan azt gondolják, hogy az csak azoknak való, akik hamar munkát akarnak találni, esetleg, hogy nem olyan képzettek a felsőoktatási intézményekbe. Ami egy hülyeség. Mert az OKJ-s képzés nagyon jó gyakorlatot ad az egyetemmel szemben, és plusz pontokat kaphat érte az illető, ha végül úgy dönt, hogy még is megpróbálkozik az egyetemmel.

Én személy szerint ezt az évet a kísérletezésre szánom. Meg akarom ismerni önmagamat, hogy mire vagyok képes, és hogy mit szeretnék csinálni az életben, ha majd kikerülők a munkaerő piacra. De most egy olyan erős gondolat ragadott el, amiben az egyetemisták is megerősítettek. Tisztában vagyok vele, hogy az egyetem már nem kispályás dolog. Ott kőkemény számonkérések vannak, és napi 12 vagy annál is több óra tanulás. És pont azon kezdtem el agyalni idén, plusz ez a szorongásos betegségem is felnyitotta a szemem arra, hogy számomra nem való az efféle fajta megterhelés. Biztos vagyok benne, hogy pár hónap sem kellene, és már hagynám ott az egészet. Úgy gondolom, az egészségem többet ér, mintsem hogy beleroppanjak a tanulásba, és kikészítsem még jobban az idegrendszerem. Azt már úgy is taccsra vágtam, nem kéne tovább nyúznom, főleg most. Az, hogy még mi leszek, kérdéses. Nagyon szeretnék a koreai nyelvvel komolyabban foglalkozni, és ha leteszem végre az érettségit, akkor el tudnék menni egy intenzív nyelvtanfolyamra. Mellette például elkezdhetnék egy OKJ-s képzést, vagy dolgozhatnék, hogy legyen miből fizetni az órákat. Most abban a stádiumban vagyok, hogy akitől csak tudok, tanácsot kérek, és meghallgatom az ő véleményét is. De minél többször gondolom át, annál inkább fogalmazódik meg ez bennem. Nem is tudom már, hogy melyik filmben volt az a mondat, hogy; „Ha minden reggel azzal kelsz fel, hogy te ezt akarod csinálni, akkor ezt KELL csinálnod!” - vagy valami hasonló idézet volt. És nagyon igaz. Ha valaki valamire nagyon vágyik, az egyszer biztos beteljesül valamilyen formában.

Hogy döntsük el, hogy merre tovább?

A legfontosabb az, hogy TE személy szerint mit szeretnél. Ne a nagymamád, a kiskutyád, vagy a szüleid döntsék ezt el helyetted. Hanem TE magad! Ha úgy érzed, hogy eléggé készen állsz, és lelkiekben is erős vagy egy egyetemhez, akkor vágj bele! Ha viszont téged is a finomabb fából faragtak, és pár karcolástól is a végedet járod, akkor érdemes megpróbálkozni valami OKJ-s képzéssel.

- Írd fel egy papírra, hogy miben vagy jó. Azt is jegyezd fel, hogy milyen szakmákban tudnád elképzelni magad, mi az, ami testhezálló lenne számodra. Így nagyban megkönnyíted a dolgod, és utána már csak a keresgélés marad egy jó intézmény után.

- Ha tudsz, akkor érdeklődj az ott tanulóktól az oktatásról, a színvonalról, mert ez is szűri a választási lehetőségeket.

- Ha teheted, menj el sok nyílt napra, de ne pont akkor, amikor hirdetik. Ülj be egy rendes tanórára, és nézd meg, hogyan zajlódik egy átlagos óra például az egyetemen. A nyíltnapon hajlamosak elhúzni a hallgatóság elől a mézes madzagot, hogy őket válaszd.

Több tanácsot ezzel kapcsolatban nem tudok adni, mert én is ezekkel kísérletezem, és eddig ezek voltak a legmegbízhatóbb visszajelzések. Azt azért fontos észben tartani, hogy bármit is válassz, érezd magad benne jól, és ne egy kényszermunkának fogd fel a saját hivatásod. Legyél a legjobb benne, és érj el nagy célokat!

2017.12.19. 18:57, Mina

Szorongás? Ne hagyd, hogy felemésszen!

Címkék: személyes

Most egy kicsit komolyabb hangvételű bejegyzéssel jelentkezem. Pontosan arról szeretnék beszámolni, hogy miért is hanyagoltam a blogot, és miért nem jelentkeztem egy ideje.

Október elsején, de ha nagyon pontos akarok lenni, akkor szeptember legvégén tört rám egy nagy rosszullét. Görcsölt a hasam, émelyegtem, és minden ok nélkül remegtem. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet a probléma, és először arra gyanakodtunk anyával, hogy valami étkezési zavar. Emlékszem, paradicsomlevest ettem, ami jól esett, viszont utána a gyomromnak nem igazán tetszett. Majd ez pár nap múlva, Algopyrinnel és No spaval elmúlt, azonban egy hónapja újra előjöttek a tünetek. Sokkal rosszabbul voltam, és lassan már azok a gyógyszerek sem segítettek annyira. Éjszakánként nem tudtam elaludni, és úgy éreztem, hogy a gyomorsavam szétmar. A furcsaság ebben az volt, hogy mindig olyan pénteken, tehát hétvégenként jelentkezett, és fogalmam sem volt róla, mitől vagyok ennyire rosszul.

Most decemberben megelégeltem az állapotom, mert már rettenetesen untam, hogy alig mertem enni valamit. Rettegtem attól, hogy még rosszabbul leszek, úgyhogy mikor már a tetőfokára hágott az egész, hajnali egy körül elmentünk anyával az ügyeletre. Nem mondtak sok újat, csak kérdezgettek, hogy nem az iskolai stressz lehet-e. Egy jó erős savlekötőt kaptam, és egy beutalót a pszichiátriára, plusz a gasztroenterológiára. Természetesen oda nem mentünk el, mert ha ledugnának valami csövet a gyomromba, én nem bírnám ki. Így hát másnap reggel a háziorvosomhoz is elmentünk, aki a Sedativ homeopátiás gyógyszert javasolta. Ő is megkérdezte, hogy van-e valami komolyabb tanulás, érettségi előtt állok-e. Mondtam neki, hogy lassan kis érettségik lesznek, és nekünk kell szervezni a szalagavatót, és azt gondolhatta, hogy akkor ezek miatt lehetett a gyomorfájdalmam és a remegésem. Végig csináltam azt a kúrát, bár nem tapasztaltam semmit közben, és utána sem. A kúra vége felé pedig megvettük a MagneB6 tablettákat is, amit mostanság nagyon hirdetnek a tévében. „Alakítsd át a mindennapi stresszt...” mottóval.

Ez eddig mind rendben volt, de aztán jött még egy mélypont, amikor is az iskolában voltam, és már úgy a homeopátia kúra közepe felé tartottam. Az iskolában annyira émelyegtem, és lángolt az arcom, hogy sírva fakadtam. Nem tudom, hogy a fájdalomtól, vagy az idegrendszerem kimerültségétől, de akkor azt hittem, nem lesz tovább. Sétálgattam kicsit a szabad levegőn, ami megnyugtatott, de utána mentem is haza. Anya keresett egy pszichiátert a kapcsolatai által, és amilyen gyorsan csak lehetett, kaptunk is időpontot. Mivel soha nem voltam egy ilyen beszélgetésen, nem tudtam elképzelni, hogy most mi fog történni. De bátran állíthatom, hogy az idegenekkel való félelmemet hamar legyűrtem, és a szám szárassága ellenére beszéltem neki a felmerült problémákról. Itt kitértem az angolra, hogy mennyire rossz, hogy mások sokkal jobban haladnak vele, és a tanár is hülyére vesz sokszor. Elmeséltem neki a vezetés okozta rossz élményeimet, amik a sikertelenségből adódtak. Úgy gondoltam, hogy ezek is biztos közrejátszhattak abban, hogy ennyire rosszul lettem, így hát mindent megosztottam, ami csak az eszembe jutott. A végén természetesen az jött ki, hogy semmilyen komoly bajom nincs, és ezt a fajta szorongást könnyedén lehet kezelni. Kaptam hangulatjavító gyógyszert, amit kiváltottam, de nem szedtem be egyszer sem. Maradtam a Xanax-nál, ami segített nekem az elvalvás előtt, hogy nyugodt legyek. Szerintem megérte elmenni, mert máshogy beszélünk egy idegennel és máshogy egy baráttal, szülővel az adott problémánkról. Tudott egyfajta segítséget nyújtani, mert adott pár tanácsot, és próbálom azokat betartani. A vérvétel ezen kívül kimutatta, hogy magas a bili rubin szintem. Ha jól emlékszem, akkor olyan 38 körül lehetett, a normál meg olyan 25 körül van, de ebben nem vagyok 100%-ig biztos. Megállapították, hogy sok volt a festék a szervezetemben, ami miatt sok savam keletkezett. Azóta hanyagolom a puffasztó, a gyomornak megterhelő ételeket, és próbálok napi többször keveset enni.

A mostani helyzet az úgy áll, hogy már nem kell Xanaxot szednem, miután lefekszem, mert már nem remegek, és a savam sem jön fel, csak olykor-olykor fáj egy picit a gyomrom, de az elviselhető ahhoz képest, amiken keresztül mentem. A hangulatingadozásaim sem olyan erősek, mint amilyenek kezdetben voltak. Már biztos a gyógyuló stádiumban vagyok, sőt! Csak amikor megtörtént ez az egész velem, annyira rosszul viseltem, hogy még magamat is megleptem vele. Továbbra sem tudom, mi okozta vagy mi volt az az inger, ami kiváltotta ezt, de hál’ Istennek, most minden rendben van.

A történetemet azért is meséltem el, mert tudom, és biztos vagyok benne, hogy vannak olyan olvasóim, mint én. Hasonló helyzetben, vagy rosszabbul. Akik olyan cipőben járnak, mint én, azoknak javasolnám, hogy menjenek el a háziorvosukhoz, és vizsgáltassák ki magukat. Nem lenne baj, ha egy vérvételre is elmenne az illető, mert az elég biztos adatokkal szolgálhat. Nem ciki ezen kívül segítséget kérni egy szakembertől, mert például mondhat olyan dolgokat, amikre nem is gondolna az ember olyan állapotban. De mindezek mellett saját magunkkal kell törődni. Felismerni a gyengeségeinket, a hibáinkat, és elfogadni őket. Nem szabad hagynunk, hogy felőrlődjünk a saját kezeink által, mert az idegi ronccsá tesz minket és a körülöttünk lévőket egyaránt. Mindent jól, és alaposan gondoljunk át, próbáljuk ellazulni, ami tudom, hogy ilyen helyzetben lehetetlen, de megnyugtat.

Ha Te is magadra ismersz esetleg a bejegyzés tartalmából, akkor ne késlekedj tenni valamit! Ezen kívül, ha valakinek bármi kérdése lenne, az felteheti a minaru_99@freemail.hu email címen.

2017.12.17. 12:16, Mina

Ősszülés

Én, mint a sötétből előbújt mellékszereplő

Sziasztok Little Mee'sek!

A gépem rettenetesen lassú, és akkor még enyhén fogalmaztam. Elképzelni sem tudom, mi a fene baja lehet, mert nincs rajta egy darab játék sem, és a videók meg a képek el vannak mentve máshova, de már mindenképp akartam nektek egy bejegyzéssel jönni.

Nos a koncert óta eltelt egy kis idő. Azóta még mindig vissza-vissza gondolok rájuk, és melegséggel tölti ez el a szívem. Nagyon hiányoznak, és remélem hamarosan viszont látom majd őket! #foreverPrimadonna

Igazából mostanában úgy lépek fel, mint valami pszichológus, aki mindenki gondjára tudja a választ. És ezt most pozitív értelemben mondom, mert tényleg sok embernek szükséges az a környezetemben, hogy valaki meghallgassa őket és tanácsot adjon nekik. Jamnek például nagyon sok problémája van az anyukájával, és ezt mindig elpanaszolja nekem. Bár nem tudok az ő helyében lépni, még is mindig arra buzdítom, hogy próbáljanak meg kompromisszumot kötni, megbeszélni egymással a gondokat, mert ha felgyülemlik a stressz, az egyáltalán nem fog jót tenni az egészségének. Esetleg még komolyabb pszichés gondjai is lehetnek vele. És tényleg látom rajta, hogy a felszín alatt teljesen összetört szegény, és az a legrosszabb az egészben, hogy nem tudok rajta közvetlenül segíteni. Csak úgy, ha mellette vagyok, és tartom benne a lelket. Egy másik nagyon kedves barátnőm pedig tiszta ideges, és fél, mert pont az érettségis évében van. És ahogy ő sem, én sem (vagy még ilyen korban elég kevesen) tudjuk azt, hogy mik akarunk lenni. Ez úgy önkéntelenül is ki jön rajtunk, és elkezdünk rágódni azon, vajon mikre vagyunk képesek, milyen szakma/munka lenne a számunkra legtökéletesebb. Anya, aki nagyon szereti az ezoterikus dolgokat, ajánlotta, hogy meditálok egy jót, és így  már azzal segítek magamon, hogy lenyugtatom a saját elmém. Nagyban hozzásegít az élet minden egyes területén, és feltölt energiával. Ajánlottam neki, hogy végezze el a gyakorlatot, és majd mondja el a véleményét utána. Azt mondta, hogy tudott relaxálni, és még a fejfájása is elmúlt. Ilyenkor tényleg úgy érzem, hogy hasznos vagyok, mert tudok segíteni azoknak, akiket szeretek, és nem akarom, hogy rossz kedvük legyen. Mondjuk pszichológusnak nem mennék el, mert először saját magamban kell rendet raknom ahhoz, hogy másoknak segítséget tudjak nyújtani, de lassan kezdek rájönni, merre tartsak. Halványan, de szerintem sejtem.

Az iskolában pedig folynak az előkészületek a szalagavató miatt. A paródia videónk a végzősökről már készülget, nem is kell már sok anyag hozzá, és hamarosan a nyersanyagot már látjuk is. Az előadásunk lesz még érdekes, amit majd azon az estén fogunk előadni. A koncepciónk az lesz, hogy különböző dalokat fogunk elénekelni, amiben van mai, retró, meg mulatós is vegyesen. Ami mind szép és jó lenne, ha a drága osztály hajlandó lenne kicsit több lelkesedéssel dolgozni. Szerintem a paródiavideóval, meg úgy magával az egész szervezéssel már tele van jó pár embernek a hócipője, amit meg is értek, mert tényleg elég stresszes LENNE időre dolgozni, de vannak olyanok, akik még megmozdulni sem akarnak. Így persze nem várhatjuk el tőlük, hogy bármit is csináljanak. Ők leszarják az egészet, és ezzel csak a többiek kedvét rontják el vele. Az éneklésben általában jó szoktam lenni, és ezt (sajnálatos módon) az ofő is észrevette. Mosolygott rám, mint az idiótára, akit be lehet fogni a kemény munkára, ha a többi fiú nem tenné oda magát. Tőlem kérdezgetett ötleteket, legyen-e tánc a fellépésünkkor, vagy hogy mit javasolnék egy Despacitos csapatú lánynak mozgásként. Én örültem, hogy meg lettem kérdezve, mert úgy éreztem, számít a véleményem, de a lányok meg nem igen akarták elfogadni, hogy én adjak nekik ötleteket, úgyhogy ez annyiban is maradt. Igazából nem tudom, mi fog ebből kisülni, de a jónak az esélye egyelő a nullával, ha ez így halad. Oh, és ha már iskola! Érkezett egy új lány hozzánk, aki tökre szimpatikus és nem az a városi fenegyerek, aki kocsmából kocsmába jár. Több helyen egyezik az ízlésünk, és örülök, hogy ő sem tart minket valami vidéki parasztnak. :')

Az őszi szünetem (ahogy anya nevezte;"ősszülés") nagyon szépen telt el. Egész héten nem voltam otthon, mert a Zempléni-hegységet jártuk be, vagyis annak a híresebb nevezetességeit. Megjártuk sok várat, köztük a Fűzérit, a Boldogkővárát,  a Regécit, és egy nagyon szép kastélyt is meglátogattunk, méghozzá a Károlyit (Füzérradványon). Plussz tettünk még egy kis kiruccanást Hollóházára, ahol is megnézhettük a múzeumban azt a sok-sok porcelánt, ami híressé tette a hollóházi nevet.

Minden csodálatosan szép volt, lélegzetállító látvány tárult elénk sokszor a magasban, mikor kinéztünk a várakból. A szállás is a hegyek lábánál feküdt, és egzotikus kilátás nyílt a teraszról az egész helyre. Bár aludni nem tudtam, az ételek nagyon finomak voltak. Életemben először kóstoltam steaket is, aminek különleges íze volt, de tetszett. Bár négy órás volt az út oda, nekem tetszett, hogy végre kimozdulhattam itthonról, hogy utazhattam.

Zárás képpen a Super Junior új albumának title számával zárnám a soraimat. Én naponta vagy százszor meghallgatom, annyira fülbemászó a dallama!

És természetesen nincsen elfelejtve a mostanában futó "The Tea Break Award" díj megírása sem, mert két kedves blogger gondolt rám, amit nagyon köszönök nekik, de majd hozom erről a posztot, ott majd többet beszélek. :D

2017.11.09. 09:27, Mina
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

♦ Kapcsolat ♦

• Email: minaru_99@freemail.hu
• Twitter: MINA

Minden jog fenntartva! ©

2013 - 2018 


A FÉRJFOGÁS és a FÉRJMEGTARTÁS TITKAI, a SZERELEMRÕL MINDEN, a BOLDOG SZEXUÁLIS ÉLEThez vezetõ út: PSP    *****    PÁRKAPCSOLATI és SZEXUAL PARAPSZICHOLÓGIA: PSP alternatív spirituális tanácsadó képzés abszolút kezdõknek és haladóknak    *****    Hogyan kell a SZERELMET BEVONZANI ÉS MEGTARTANI? Mi a BOLDOG SZERELEM TITKA? A PSP-n megtudhatod!    *****    Minden amit TUDNI AKARSZ A SZERELEMRÕL ÉS A SZEXRÕL: PSP Párkapcsolati tanácsadó képzés * SZERELEM SZEXUALITÁS    *****    Magyarország egyetlen Olicity és legaktívabb Arrow rajongói oldala! Minden infó az aktuális 6. évadról és egyéb finomság    *****    Megjelent a The Sims 4 legújabb kiegészítõje, a Laundry Stuff Pack. Vajon megéri megvenni? Derítsd ki Te magad!    *****    Állatok - Könyvek - Zene - HobbiZoona Blog - Állatok - Könyvek - Zene - HobbiZoona Blog - Állatok - Könyvek - Zene -Katt    *****    Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk! KATT KATT KATT KATT    *****    Nem lehet saját lovad? Nevelj virtuálisan ITT! Nevelj, versenyezz, licitálj szebbnél szebb lovakra!    *****    -Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Naptár,Design!-    *****    The Resident - A kórházi drámasorozat január 21-én indul Matt Czuchry és Emily VanCamp fõszereplésével! Nézzetek be!    *****    Mindenféle kérdésedre õszinte választ kaphatsz a valódi Kérdõasztrológia segítségével.    *****    Részletes személyiség és sors analízis / születési horoszkóp / ajándék 3 év elõrejelzéssel. Most érdemes ide látogatni!!    *****    Ha diplomás asztrológust keresel, aki BECSÜLET KASSZÁS alapon ad tanácsot és INGYEN OKTAT, akkor keress bizalommal!    *****    A BIOTÉRKÉP AZ IGAZI KARMA! MEGMUTATJA PONTOSAN,MILYEN FELADATTAL SZÜLETTÉL.EGY PRÓBÁT MEGÉR. SOK SEGÍTSÉG MINDEN NAP!!!    *****    Megnyitott a madárvendéglõ! Gyertek vendégségbe ti is Mályvához és Pipitérhez! Irány a Mesetár!    *****    Megnyitottam cikkes, véleményes blogomat! Sok-sok érdekes bejegyzéssel várlak naponta, ne hagyd ki! - Alice    *****    Sztárokról és idolokról írok,ajánlókat hozok,tippeket és tageket osztok meg veletek!Nézz be egy blogkóros lány oldalára!    *****    Az igazi karma a horoszkópodban a Felszálló holdcsomópont,a Chiron,a Lilith (Fekete Hold),Rendeld meg most!Várlak, katt!    *****    családi adókedvezmény 2018 nyomtatvány letöltés, feltételek tudnivalók