Köszönet...

Köszönet a design kódjáért a BlogTAGS c. weboldalnak!

 
Panda napló

Benne vagyok a Híradóban!

Heti összefoglaló #1 09.25. - 10.01..

Sziasztok! Mivel már jó pár napja nem írtam a napjaimról, szerettem volna egy kis összefoglalót az elmúlt hetemről. Az időhiány miatt valószínű, hogy így lesznek majd a blogos bejegyzések, ha nem történik semmi extra dolog. 

Hétfőn borzalmas napom volt, mert kaptam egy egyest a biosz dogámra, amit egyébként tökre jól megtanultam, és nem igazán értettem, miért lett ilyen rossz. De ez volt még csak a java! Délután jött a két plusz tesi óra, amin nem a megszokott tanárral voltunk, hanem egy olyannal, akivel nem éppen szimpatizálunk. Legalább is én nem. Egyfolytában szívta a vérem, és mindig rajtam tartotta a szemét. A korona, erre az egész napra egy jó kis labda volt, ami úgy eltalálta a fejem, hogy hanyatt estem miatta. Bár azon nevettem, még is ez volt a legrosszabb mindközül.

A keddem már sokkal jobb volt, hiszen az első négyes matek dolgozatomat kaptam ki. Pontosan dolgozat előtti napon értettem meg az anyagot, hála a külön matektanáromnak!  

Szerdán kikaptuk a töri dolgozatunkat, ami nekem négyes lett, Jamnek pedig ötös. Ebben az volt a bökkenő (a jegyet most figyelmen kívül hagyva), hogy a tanár azt mondta nekem, nem ártana kicsit jobban felzárkóznom Jam mellé. Őt már nem félti, mert „ráérzett a tanulás ízére”, de iparkodjak jobban, ha emelt szintezni akarok. Elismerem, hogy eddig még nem járatódtak be az agytekervényeim olyan jól, és hogy jobban oda kéne tennem magam, de Jamnek pont azért lett ötös, mert az első feladatot én jobban tudtam, mint ő. Csupán két pont volt a különbség a dogáink között. Ez ilyenkor annyira bosszantó…

Csütörtökön a töri tanárom szervezésével a Jurányi Színházba mentünk megnézni  A megtorlás napja c. előadást, ami pont az ilyen tinédzsereket szólítja meg, mint amilyenek mi vagyunk. Egy megtörtént esemény alapján ezt színpadi produkcióra írták, és így adták elő Elliot Rodger életét. A legviccesebb pillanat az volt, mikor a tanárnő mondta csak így mellékesen, hogy „Amúgy benne leszünk a Híradóba, ne ijedjünk meg a kameráktól!” Hát kösz. ^^” És valóban így is lett. Ezen a linken (http://rtl.hu/most/hirek/rtl-hirado-esti-kiadas-2017-09-29) vissza lehet nézni az adást, ami olyan 44:30 percnél kezdődik. Én is látható vagyok rajta, bár nem tudom, hányan ismernétek fel.

Pénteken a suliban még az előző napi fáradalmakat pihentem ki, mert este tizenegy körül értünk haza, és jól esett végre az ágyamra ledőlni, és nem gondolni a tanulásra sem. Bekapcsoltam a számítógépem, és néztem az AHS elmaradt részeit, miközben a szekrényben talált tacho chipset és egy sajtos szószt ettem hozzá. Akkor még nem volt semmi baj, jól is esett, de olyan kellemetlen érzésre keltem hajnali kettőkor, hogy azt leírni nem tudom. Járkáltam fel-le a lakásban, émelyegtem, majd leültem a nappaliba, és elkezdtem tévét nézni, mert aludni sem nem tudtam a fájdalomtól. Anya is ott ült mellettem, kicsit a kelleténél jobban megijesztettem a remegésemmel és a hányingeremmel, de egy alapos vizsgálat után (lázmérés, vérnyomásmérés) kiderült, hogy gyomorrontásom lehetett amiatt a szutyok miatt, amit megettem délután. Pedig direkt ellenőriztem a szavatossági idejét is, de hiába! Egészen háromnegyed hatig fent voltam, mert égett a gyomrom, de közben lefoglaltam magam a filmnézéssel, és így két darabot (az egyik címe a Védelmező, a másikra már nem emlékszem) meg is tudtam nézni. Másnapra olyan voltam, mint akit fejbe vágtak, és gyenge is voltam, mint a harmat, de már javulgattam.

Szombaton kihagytam a kötelező ledolgozós sulis napot, ami egyébként egy előadás lett volna a közelben lévő művelődési házban, és délelőtt anyáékkal elmentünk a mamához. Segítettünk a házi munkákban, és késő délután jöttünk csak haza.

A legszebb napom az még is a vasárnap volt, mert a gyomrom helyre jött, és már bátrabban tudtam enni, mint az elmúlt két napban. Segítettem az itthoni munkálatokban, kicsit ki is takarítottam a szobámat, majd ezt követően megkértem anyáékat, hogy menjünk el a volt lakhelyükhöz, és mutassák be a helyet. Semmi különös nem volt egyébként magában a lakásban, de maga az a tény, hogy olyan szép és elhagyatottabb helyen laktak, már elég volt számomra. Ezután elmentünk a közelben lévő Cziráky-kastélyhoz, és idegenvezető nélkül jártuk végig a bejárható részeket. A kastély 1966 óta átalakítás alatt van, de jó sok mindent láthattunk így is belőle. Lementünk a korom sötét pincébe, ahol a telefonomon a vaku annyit ér, mint halottnak a csók. Utána mindkét oldali szárnyat megnéztük, volt külön kiállítás a Cziráky család életéből, maga a park illetve a kastély előtörténetéből, a kis kápolnáról az épület előtt, és még sok érdekességről az adott korral kapcsolatban.

Beteszek ide egy videót, ami átfogó ismeretséget ad az épületről és a családról egyaránt.


 

2017.10.01. 19:17, Mina

Érik a szőlő, hajlik a vessző

Nem szokta Mina a szántást…

Halihó Little Mee’s!

Kicsit átalakult az oldal kinézete egy nagyon egyszerű ok miatt. Nem láttam a hozzászólásaitokat, és ez nagyon idegesített, ami miatt lecseréltem mérgemben az egész dizájnt. Nem mondom, hogy olyan gyönyörűséges lett, pedig vagy négy órát tökörésztem az egésszel, ami után már csoda, hogy megírom ezt a bejegyzést, de amíg ki nem találok valami jobbat, ez marad. ;)

Na de lássuk az elmúlt pár napot, mert történetek itt kisebb apróságok, amiket meg szeretnék osztani veletek.

Pénteken (09.15.) beszélgettem a Kingával az új AHS-ről, és felvetette az ötletet; mi lenne, ha együtt néznénk meg az évadnyitót meg akkor már a második részt is. Programok híján belementem az ötletbe, és mondanom sem kell, hogy nem bántam meg! Miután a sulinak vége lett olyan fél három körül, Jammel együtt kisétáltunk az iskola előtti buszmegállóhoz, és ott vártuk őt. Mivel rég láttuk már egymást, mindegyikünk megölelte a másikat. Még csevegtünk egy kicsit, aztán Jamnek hamarosan mennie is kellett, mert ő busszal jár az iskolába meg haza is. Szép lassan elsétáltunk a Kingáék házához, és mivel egyikünk sem evett még délután, megkínált sütőtökkrém levessel. Majd rakott elém palacsintákat, és úgy fájt a szívem, mikor nem rakhattam bele az én drága Nutellámat, mert kiderült, hogy allergiás vagyok a mogyorókrémre. ._. De megoldottam eper lekvárral és túróval, természetesen külön-külön. Ezek után már csak a sorozat nézés maradt hátra, amit már mindketten izgatottan vártunk. A hatodik évad valami szörnyű volt, és annyira nem tetszett, hogy végig sem néztem. Az új évadhoz nagyobb reményeket fűzök, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen jó felütéssel fog kezdeni. A hetedik évadban a bohócok (és Donald Trump?) van a porondon, amiből kíváncsi leszek, mi fog kisülni. Hogy hogyan függ össze az amerikai elnök illetve a bohócok? Majd kiderül. De az biztos, hogy továbbra is követni fogom Evan Peters miatt (is)! *-*  

A hétvégét pedig a szüretnek áldoztuk így családilag. A mama testvérének a lugasáról rengeteg piros szőlő várt arra, hogy leszedegessük, és megkóstoljuk. Anyáék szerint kiváló hőmérsékletű lett az idei bornak való, ha jól emlékszem 20 fokot mondtak rá. Éreztem is az ízéből, mert jó kis édes volt. Ma egyébként először vezettem úgy, hogy apa mellettem volt, és bár mindenbe beleszólt, az ő kocsiját könnyebb volt vezetnem, mint anyáét. Lehet azért, mert hasonlított arra, mivel én vizsgáztam. Csak az éppenséggel dízeles volt. Apával már a legvégére értünk oda a szüretnek, mert anyáék már szinte az összeset lekapkodták, és már csak egy minimális rész volt az, amiben tudtam segíteni. De így is feltaláltam magam, mert felszedegettem a földről a lehullott szemeket, vagy a kukába hordtam az összes levelet, és a szüret után segítettem a kertben is kihúzogatni a kukoricát, és összeszedni a paradicsomot. Ezek után olyannyira bedurrant a vállam, hogy utána mozogni alig voltam képes, ás úgy éreztem, hogy minden erőm elhagyott. Szerencsére a mama testvére főzött gulyáslevest egy jó nagy kondérba, és utána fel tudtam töltődni egy picikét, de még most is érzem az utóhatásait. Így van ez olyan emberrel, aki nem szokta meg a fizikai megterhelést, és egész nap csak az iskolapadban ül, mint valami nyálcsorgató zombi.

De hogy mondjak valami érdekesebb témát is, ma van a színházak éjszakája, amire sajnos nem sikerült eljutnom, de ha már itt tartunk, akkor elmesélem, hogy nekem miért fontosak a színházak számomra. Réges régen egy messzi messzi galaxisban, mikor még óvodás voltam, az óvónénik elvittek minket különböző népies témájú színházi előadásokra, mert az értelmi szintünkhöz pont az volt a megfelelő. Ott lenyűgöztek az énekükkel a felnőttek, mikor az ismertebb népdalokból válogattak, és velük együtt énekeltem például az Érik a szőlőt. Az óvodába is sok bábszínházas jött, akik még inkább inspiráltak engem, és jobb kedvre derítettek a műsorukkal. Az iskolában is rengetegszer megyünk színházakba, mert kedvenc történelem tanárom nagy színházba járós, és mindig noszogatja az osztályom, hogy menjünk már el az xy előadására, mert az olyan jó! Képes megállás nélkül beszélni ezekről a témákról, és mi ezt akkor szoktuk nagyon élvezni, ha épp nem akarunk felelni, és valaki megkérdezi tőle; „Tanárnő! Lesz színház?” - és akkor már nyert ügyünk van húsz percig. :’D De nem csak az óvodával és az iskolával járkáltam én mindenhova, hanem családilag is. Unokatestvérem kortárs balett táncos a kecskeméti színházban, és sokszor szerepel a budapesti operában is. Mindenki büszke rá, és meg is érdemli, mert tényleg oda teszi magát az előadásokon, és látni lehet rajta, hogy élvezi azt, amit csinál. Ha valaki színházba jár, rengeteg új élményt tapasztalhat meg. A végén azon kapja magát, hogy minden harmadik vagy negyedik héten egy előadásra költi a pénzét. A művelt embernél nincs is jobb, ezért bátorítalak titeket arra, hogy merjetek nyitni a világ felé, és ne ragadjatok le a moziknál! Kezdésképpen ajánlanám a kötelezőket színpadi produkcióban, vagy valami humoros, éneklős darabot, amitől nem megy el a kedvetek az első három percben. Bár azt le kell szögezni, hogy minden színdarab más és más. Nincs ugyanolyan megvalósítás, mert valaki mindig másképp képzeli el az adott cselekményt, ezért lesz fantasztikus és élménydús egy mű.  

Holnap a tanulással fogom eltölteni az időm jelentős részét, mert most sok rétestésztát kaptunk, amit be kell nyalni. Szóval szurkoljatok nekem, hogy ne adjam fel a második sor olvasásánál. :D

Legyen szép hétvégétek, pihenjetek sokat!

Mina 

2017.09.16. 20:40, Mina

Nyárbúcsúztató ottalvós parti és az a bizonyos szeptember elseje

Halihó Little Mee’s!

Kinek hogyan telt el az első napja az iskolában? A miénk most egész tűrhető és jó hangulatban telt el, bár azért a befülledt osztályterem nem hiányzott. Nyolc után kezdődött valamikor az évnyitó, amit így 12. év alatt sem értettem meg, mire jó (ahogy az évzáró), de lehet, bennem van a hiba. Természetesen végig dumáltuk az egészet, amíg az igazgató mondta a lelkesítő beszédét, és valami miatt egyik tanár sem szólt ránk, ahogy az általában lenni szokott. A félórás beszéd, és az új elsősök „átadása” után mindenki ment a saját termébe, ahol az osztályfőnök lediktálta az órarendet (már most borzalmas, majd látjátok!), elmondta a fontos tudnivalókat, aláírattatott minden féle nyilatkozatot, és átadták a tankönyveinket. Most szerencsére megúsztuk annyiból, hogy lett vagy hét darab, mert vagy nem fejeztük be a régieket, vagy el sem kezdtük, így egész jól jártunk vele.

Mindenki nagyban mesélte a nyári sztorijait, hogy milyen táborokba vagy versenyekre ment el, én meg csendes megfigyelőként hallgatóztam. Idén elképesztő sok dolog szakad a nyakunkba kezdve a 13.-asok ballagtatásával, ami ugye elég sok időt felemészt, aztán jön a magyar illetve a matek kis érettségi vizsga, amitől nagyon nem vagyunk boldogok, mert úgy volt, „könnyítésképp”, hogy csak az egyik lesz beiktatva. Ráadásul már azon is folyt a vita, hogy egy év múlva, mikor mi ballagunk, milyen ruhában kéne lennünk, mert az osztályból pár lány nem akar fehér színű ruhát felvenni, mert az olyan, mintha esküvőhöz készülődnének. Ez szerintem hülyeség, és ha már van szalagavató meg bál, akkor meg kell adni a módját egy ünnepélyesebb formával. Ebben az évben bejöttek a faktok az emelt szint miatt, ami ugye megdobja a pontjainkat az egyetemen vagy a főiskolán. Én a töri mellett köteleztem el magam, mert számomra az tűnik a legreálisabbnak, hogy meg tudom szerezni. Plusz szeretem is, így nem lesz nagy vasziszdasz. I hope so~ Aztán ki tudja? Lehet még bejárkálok valamelyikre, ha időm és energiám engedi. Ami a legfurcsább volt ma számomra, hogy más lesz a német tanárunk (ez már a harmadik), és nem tudom, mennyire lesz ő jobb, mint a régi. A réginél jóformán senki sem tanult semmit, csak bemagoltatott szövegeket kellett visszamondanunk, és emiatt lettem négyes. Most viszont kicsit tartok attól, hogy ez az új emberke esetleg szadista lesz, mert mi még soha nem láttuk őt mosolyogni. Az meg, hogy az új tanárunk lesz… kicsit megdöbbentünk, de az éltet, hogy már csak két évig kell a németet tanulni, és utána végre nyugton hagynak ezzel az erőszakos nyelvvel.

Visszatérve a sulira, miután mindent megbeszéltünk, leírtunk, körülbelül a fél osztály lement az új matricáért a titkárságra, ahol egy jó kis tumultus alakult ki. Minden tanár ott kerülgetett bennünket, és kérdezték, hogy miért állunk ilyen szétszórt birka módba ott. Hát mondom, pénzt osztanak, és mi csak a bérünkre várunk. :’D Ezután jött az adatok egyeztetése, amit az ofőnkkel intéztünk a saját termünkben. Minden magánjellegű információt meg kellett nézni, hogy stimmelnek-e, mikor is az egyik alsós osztály bekopogtatott az ajtónkon, és meglesték, mit csinálunk. Olyan kis elveszettnek, és félősnek tűntek a tanár mögül is. Mikor mentek el, „Jó túlélést’” kívántam nekik így magamba, mert még nem tudták, mire vállalkoznak. :D Ezek után olyan dél körül mehettünk is haza, és még a csekket is be tudtam fizetni a tankönyvek miatt.

A most kialakult órarendem a következő, ami valószínűleg változni fog a tanárokat ismerve.

HÉTFŐ

KEDD

SZERDA

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

Történelem

-

-

Ofő

Német

Fizika

Nyelvtan

Irodalom

Fizika

Matek

Biosz

Irodalom

Matek

Angol

Irodalom

Német

Matek

Biosz

Történelem

Nyelvtan

Angol

Tesi

Német

Matek

Angol

Töri fakt

Angol

Történelem

 

Etika

Tesi

Külön matek

Tesi

Angol fakt

Tesi

Tesi

 

 

 

 


Sajnálom, hogy már nem augusztust írunk, pedig abban a hónapban is annyi szép emlékem van! Most, huszonkilencedikén találkoztam a lányokkal (Kingával, Jammel), akikkel beültünk a moziba megnézni a Minden minden-t. Mondanom sem kell, hogy én egész végig szenvedtem, és ha nagyon akartam volna, akkor végig kommentáltam volna az egészet, de csak pár gondolatfoszlányt ejtettem el. Kiszámítható, unalmas, és semmitmondó film volt számomra, bár lehet a romantikus filmek kedvelőinek épp ez lesz a kedvence. Meg kell próbálni. ;) Utána elmentünk bubble teázni, ahol megbeszéltük az éppen aktuális témákat, és siránkoztunk az iskolakezdésen. Nyolc körül lett vége a filmnek, és mivel apa is akkor végzett, és közel volt a pláza hozzá, ezért be tudott értünk jönni, így nem kellett vonatoznunk. Bár azzal az utazással sem lett volna túl nagy baj, mert annyi pénzem még volt, de olyan sokat nem kaptam aznap anyától. A mozijegybe, a kajába viszont bele tudtam adni a magam részét. A Kingáékhoz mentünk, mert az efféle jellegű ottalvós bulik mindig nála szoktak lenni. Első ízben néztünk vicces videókat, majd lementünk vacsorázni, ahol inkább csak én ettem (paradicsomlevest meg fasírozottat), mert ők tele ették magukat a plázában, mikor engem vártak. Beszélgettünk a tanárokról, a Kinga barátjáról (kis mázlista), aztán kicsivel később, olyan egy óra körül meg neki álltunk kártyázni. Színre szint, Fekete Pétert, Speed-et, és Rikikit játszottunk, ahol maximum az első kettőben jeleskedtem, mert az utóbbiak számomra még mindig nem mentek olyan jól. Mikor ezt meguntuk, felváltva néztük a Videómániát és szókirakóztunk. Jól el voltunk a sok játékkal, mert mikor megnéztem az órát, akkor járhatott olyan három körül. Negyed négykor azonban már készültünk az alvásra, ami nekem abból a célból nem volt nyerő, hogy egyáltalán nem voltam álmos. Valamiért egész nap pörögtem, és még az ágyban is forgolódtam, mint egy őrült. Sokszor megnéztem az órát, amihez fel kellett ülnöm, mert az éjjeliszekrényre tettem, és mikor akartam volna visszafeküdni, addigra drágalátos barátném ráfeküdt a takarómra, így csak egy zsebkendőnyi mérettel tudtam betakarni magam. A másik izgi pillanat az akkor történt, mikor a százezredik bárány után már lassan lehunytam a szemem, és éreztem, hogy már jönnek az álom manók, erre a Kinga hátracsap a kezével, rá a hátamra, ami miatt ismételten fenn voltam egy ideig. Így visszagondolva elég vicces volt, meg amikor meséltem nekik reggel, de akkor nekem nem annyira. Arról meg már nem is beszélek, hogy valaki caplatott föl a lépcsőn, be a Kinga egyik testvérének a hálószobájába, és valamit leejtett. Úgy megijedtem elsőre, de nem foglalkoztam vele sokat, aztán végül sikerült elaludnom. Tizenegy körül keltünk. Valaki frissen, valaki full álmosan (like me), és megreggeliztünk náluk. Igazi amerikai reggelivel kínáltak meg bennünket Jammel! Volt ott fánk, narancslé, kávé, zsömle, felvágottak, és tea! A választék nagyon sok volt, és próbáltam úgy enni, hogy ne legyen gyomorrontásom miatta. Szerencsére nem történt semmi, és kajálás után egy fél órával már mentünk is haza, nem zavarogtunk ott tovább.

Nagyon jól zárult az idei nyaram. Nem gondoltam volna, hogy ennyire pörgős lesz.  Most megyek összeszedni hétfőre, hogy mit csináltam a nyáron angolra.

Legyen szép hétvégétek!
Mina

2017.09.01. 14:45, Mina

Hol jártam? - 2. rész

Budapest - Balatonederics - Szigliget - Tihany

Mint ahogy mások is szokták nyáron, mi is elmentünk családilag egy-két helyre nyaralni. Nem pont külföldre, de így is láttunk szebbnél szebb helyeket az országon belül.

Anyáék rám bízták a programok megszervezését, ezért igyekeztem úgy kalkulálni, hogy nekik is tetszen, és én is olyan helyekre jussak el, ahol például még nem voltam, vagy sok jót hallottam az adott helyről.

Első nap - szerdán (07.26) - anyával kettesben elmentünk Pestre a Titanic kiállításra. Apa csak azért nem jött velünk, mert előző nap a doki elég rosszul adta be a kutyusnak a veszettség elleni oltást, és emiatt feldagadt az orra, ami miatt plusz injekciókat kellett neki beadni meghatározott időben. De már sokkal jobban van, és a duzzanat is eltűnt róla. Mi pedig fogtuk magunkat, és felvonatoztunk Pestre. Egyébként jó, hogy többször járok vonattal oda fel, mert legalább már kezdem érteni a tömegközlekedést, ami sosem árt, ha például a fővárosban fogok továbbtanulni. Egy kicsit mondjuk el voltunk veszve az elején, mert nem találtunk a Király utcát, de egy kedves úr szépen elmondta nekünk, hogy menjünk rézsútosan balra, és már ott is vagyunk.

              Maga a kiállítás nagyon tetszett, mert én rajongok a régi dolgokért, és a Titanic is egy azok közül. Emlékszem, gyerekkoromban sokszor láttam James Cameron filmjét, és elbűvölt Dicaprio és Winslet játéka is. Rengeteg használati tárgyat hoztak föl a mélyből, ami szinte hihetetlennek tűnik. Mindvégig az a kérdés kavargott a fejemben, hogy még is hogy volt képes ennyi minden ilyen szép állapotban megmaradni? Evőeszközök, fürdőszobai kiegészítők, ékszerek, kártyák, korabeli pénzek. És még a hajóból is voltak olyan alkatrészek, amikről csak a dokumentumfilmekben értesülhet az ember. Elöregedett csavarok, széfek, mosdókagylók, kandallók, távírók, és még sorolhatnám. Belépéskor kaptunk egy beszálló jegyet, névvel ellátva, hogy a kiállítás végén megnézzük, vajon túléltük-e a katasztrófát, vagy sem. (Én egyébként túléltem, anya nem.) Adtak még egy olyan készüléket is, amin ha megnyomtuk az adott gombot, akkor elkezdett beszélni az adott képről. Nagyon szépen berendezték a műtermeket, amikhez odaillő zenét is párosítottak. Volt például egy olyan folyosó, ami konkrétan pont úgy volt megépítve, mintha csak a Titanicon lettem volna, az első osztályon. Bordó szőnyeg, hangulatos világítás, és a sok-sok ajtó mögött rejlő kabinok mind lenyűgözőek voltak! Megismerhettük pár ember életét, miként is kerültek a nagy hajóra, és miképp folytatódott tovább az életük (vagy miképp nem). Magyar vonatkoztatásokat is találtam, méghozzá egy Dr. Lengyel nevezetű ember személyében, aki szintén a fedélzeten volt, és a katasztrófa után segített az embereknek ellátni a sérüléseiket. Néhol kirázott a hideg, hogy olyan megkapóan és hatásosan vezették fel az egész múltat! Láttam, hogy egy idős hölgy épp a könnyeivel küszködött, mikor a monitoron kivetítették, hogy a Titanic neki csapódott a jéghegynek, és a hajó kettétört. Minden elismerésem azoké, akik ilyen szépen megcsinálták és kivitelezték a kiállítás minden pontját! Felejthetetlen élmény volt számunkra, és csak bátorítani tudlak titeket is, hogy menjetek el, és nézzétek meg ezt a fantasztikus látványt! Utazzatok vissza az időben, és legyetek részesei ti is a Titanic-nak!
 

Második nap - csütörtökön (07.27) - egy Balatonedericsi kirándulást terveztem. Egyszer találtam a neten egy olyan cikket, ahol Magyarország legfélelmetesebb vagy kísértetjárta helyeit mutatták be, és most volt alkalmam eljutni az egyik ilyen helyre. A Fekete kastélyt sok gyilkosság és öngyilkosság fedi, ezért nem hiába kapta a sötét, fekete nevet.  A kastélyt a Nedeczky család építtette a 18. század végén. Az első gyilkosság 1912 nyarán történt, amikor is egy edericsi gulyás féltékenységből megölte kedvesét, a kastély szakácsnőjét. A második haláleset öngyilkosság volt: Nedeczky Jenő 1914 tavaszán, 74. születésnapján önkezével vetett véget az életének. Ezek után a birtok sokszor gazdát cserélt, de a jelek szerint nem igen törődtek az állapotával. Évek alatt folyamatosan romlott, és az egykoron gyönyörű kastély mára már az enyészeté vált.

               Bár a belseje is megélt szebb időket, nekem akkor is egy kuriózum volt oda betérni. Látni, ahogy az öreg falak álltak, egyfajta különlegesség volt számomra. Körülbelül úgy írhatnám le azt az érzést, mint mikor rájössz, hogy még sem ették meg a pudingot, amit a hűtőben tartogattál. Mindenhol törött üvegek, betört ajtók, és helyenként elszórt csikkek és sörös dobozok éktelenkedtek a képbe. Legszívesebben letördeltem volna azoknak a kezét, akik így megrongálták azt az épületet, vagy legalább is, ha a birtok tulajdonosa lennék, elzárnám a kíváncsiskodó emberek felől. Még menthető épület, a kérdés már csak az, hogy meg is akarják-e menteni, vagy sem. Én biztosan tennék valamit, hogy ismét úgy állhasson, mint fénykorában, de sajnos nem én vagyok a tulaj. Ha lehetőségetek adódik, és netalán Balatonederics közelében jártok, mindenképp nézzetek el arra. A nagy dzsindzsástól talán nehéz lesz megtalálni a bejáratot, de ha sikerül, akkor már könnyű lesz elérni magához az épülethez. Merészebbeknek ajánlom az esti túrát is, amitől garantáltan borsózni fog a hátatok!

Ezután a mellette lévő, Szigligeti várba kalauzoltam el a családot. Közkedvelt hely, és rengetegen járnak oda már csak a látvány miatt is. Gyönyörűséges a fenti kilátás, bár még most sem értem, hogyan tudták ilyen jól kiépíteni régen. Jó kis meredek utak vezettek fel a várhoz, amitől bedurrant a vádlink, de mi csak mentünk, mert élveztük a táj adta lehetőségeket. Természetesen sok fotót is készítettem, hogy az emlék meg legyen örökítve.

 

A várról röviden annyit, hogy a pannonhalmi bencés apátság építette az 1260-as években. Több kézben is megfordult, hogy egy híresebb királyt is említsek, példának okáért az egyik tulaj IV. Béla volt, aki cserével megszerezte magának. Fontosságát tekintve Szigliget is részévé vált a végvárrendszereknek, azonban a török hódoltság után elvesztette a harcászati jelentőségét, és egy villámcsapás okozta tűzvész miatt a vár lakhatatlanná vált. Mostanra újjáépítették, és gyakran látogatott turisztikai hely lett belőle.

A várak látogatását mellesleg azoknak ajánlanám, akik szeretik a történelmet (akár a tantárgyat is) megismerni, feleleveníteni, vagy csak egy jót túrázni a legmagasabb pontig. Onnan sok szép fotót, és selfit is lehet készíteni, ami hoz pár like-ot az Instagram oldalon.   

A két látványosság után aztán hazafelé beugrottunk a Művészetek völgyébe is Kapolcson, mert pont útba esett. A rengeteg emberen kívül még az árucikkek voltak többségben. Szalmakalaptól elkezdve a hennafestésig mindent meglehetett találni ott, amit szem és száj kívánt. (És persze sok pénzt is el lehetet szórni az ilyen helyeken.) Egy tacsis gyűrűt sikerült onnan beszereznem, amit elég horribilis áron adtak, de mindenképp szerettem volna egy olyan aranyos kutyusos gyűrűt, ráadásul tacskós volt, ami a mi családunk kedvence is! A hangulatot élőzenével alapozták meg; szinte csak magyar népzene szólt, és a gyerekeket pedig egy régi, hagyományos öltözékben lévő férfi táncoltatta meg. Miközben hallgattuk a zenét, valami nagyon fura padlizsán krémes vega szendvicset ettem, ami első ránézésre (és ízre) kellemetlen volt, de le kellett gyűrnöm, hogy ne vesszen kárba az étel. Ott nem maradtunk sokáig, mert már mindhárman fáradtak voltunk, és jobbnak láttuk inkább, hogy elbúcsúzzunk attól a helytől. Kapolcs is egy fantasztikusan szép város, és pont egy völgyben fekszik, ami még inkább meghozza az ember kedvét a kiránduláshoz és a szórakozáshoz.
 

Harmadik napra - pénteken (07.28) - Tihany volt betervezve, és ugyanazon úton haladtunk, mint Balatonederics felé. Azon a napon rettentő hőség volt, de ez sem szegte a kedvünket. Mikor beértünk a városközpontba, és megszenvedtünk a parkolójegyekkel, akkor elindultunk egy macskaköves utcán egészen a tihanyi apátságig. Rengeteg levendulás termék állt az eladók polcain, és anyát ez teljesen elvarázsolta. Vett is magának (névnapja volt még csütörtökön) egy levendulás tusfürdőt csak azért, mert az jól mutat a fürdőszobába. ^^” A dombról leláttunk a Balatonig, ami meseszép türkiz és égszínkék színekben pompázott. Felszálltunk a Dotto kisvonatra, ami levitt minket egészen a Révig, ahonnan is hajóval átkeltünk a másik oldalra, ahol a Kőröshegyi völgyhíd található. Tavaly vagy azelőtti évben pont arra voltunk nyaralni, és láttam is a hidat, ami meg is lepett hirtelen, de aztán eszembe jutottak az emlékek. Már rég voltam hajókiránduláson, és még azt a rövid utat is élveztem, ahogy átkelünk egyik oldalról a másikra. Le is videóztam a táj szépségét, mert ilyet nem mindennap lát az ember! Visszaérve ismét felszálltunk a kisvasútra, ami visszavitt minket a centrumba. Itt megjegyzem, hogy pont másnap láttam egy régi magyar filmet, aminek a címe, ha jól emlékszem az volt, hogy a Címzett ismeretlen, és ott is Tihanyra utaztak el, kiabáltak a visszhangnak, amit sajnos mi már nem tehettünk meg, mert beépítették a környéket. De legalább a szobrát láthattuk, illetve a Kálváriát is megcsodáltuk lentről, mert a tetejéig felmenni kicsit fárasztó lett volna a sok séta után. Megvettük a belépőket az apátság templomába, és a jó hűvös épületben szemügyre vettük a kiállított tárgyakat. Régi kardot, használati tárgyakat, viaszfigurákat, az alapító levelet, és még I. András király sírját is láthattuk. A róluk készült leírást már egyikünknek sem volt ereje olvasni, így hamar a végéhez értünk, és egy finom ebéd (akkor már inkább uzsonna) után elmentünk.

Anyáéktól kaptam egy nagy dicséretet, amiért sikerült egy ilyen klassz kirándulást szerveznem magunknak. Innentől mindig én leszek a felelős, mondták. Oké, szavatokon foglak titeket! Legközelebb Lengyelországba megyünk megnézni a Halál tábort! *-* (Ne nézzetek ilyen furán! Én szeretem az ilyen abszurd dolgokat…) Én nagyon jól éreztem magam, és amúgy engem is meglepett a szervezői képességem. Szóval, ha gondoljátok, én megszervezem bárki útját, egyelőre csak belföldön.;) 

 
2017.07.30. 16:12, Mina

Vizes vb és egy gyönyörű koreai-magyar esküvő élményei után

Képzeljétek csak! Még júniusban kaptunk a szomszédtól két tiszteletjegyet a vizes világbajnokság műugrás selejtezőjére. Először úgy volt, hogy miért mennénk, ha minket nem érdekel az efféle fajta sport, de mondtam anyának, hogy nincs veszíteni valónk. Egy élménnyel leszünk gazdagabbak! Így hát július 19-én útra keltünk, de nem is akármilyen módon! Mivel apa eladta a régi kocsiját, ezért szeretett volna nézni valami újat, és mivel a közeli városban nem talált megfelelőt, így gondolta, hogy a pesti üzletekben majd ráakad valamire. A szomszéd pedig épp ugyanarra ment, és felajánlotta, hogy elvisz bennünket. Mivel már el lett rendezve a találkozó egy kocsi tulajdonossal 9 órára, és nekünk is körülbelül addigra kellett felérni az átvizsgálások miatt, ezért reggel ötkor kellett kelni, hogy hatkor már indulhassunk. Azt hittük, nagy forgalommal nézünk majd szembe, de reggeli órákban még alig voltak az utakon. Így utólag megfogadtam, hogy többet nem ülök be a szomszéd kocsijába, ha ő vezet. Valami katasztrofálisan bukdácsolt, és az egész vezetési stílusa darabos volt. Arról nem is beszélve, hogy félig kómás állapotban voltam, és reggelizni sem volt időm még csak „szépített” a helyzeten. De mikor végre Pestre értünk, akkor már kicsit nyugodtabb voltam. A szomszéd (aki egyébként nyugdíjas), felhívott minket a lakásába, és a felesége egy finom kávét főzött nekünk, ami nagyon jól esett és életet lehelt belém. Onnan nyolc, fél kilenc körül indultunk el, és hamar odaértünk a Duna Arénához, ahova akkor még nem engedtek be minket. Elsétáltunk az Árpád hídig, ahol jól megreggeliztünk egy-egy szendviccsel, majd megpróbáltunk a másfél literes vizet a lehető leggyorsabban meginni, mert ilyesmit nem lehetett bevinni a helyszínre. Pontban kilenckor nyitották meg előttünk a kapukat, és mindenféle fémdetektoros kapun kellett átmennünk, éppúgy, mint a reptereken. Amikor először megláttam a monumentális létesítményt, fel sem bírtam fogni, hogy én most oda fogok bemenni, és szurkolni. Elképesztően tágas, és modern volt belül is! Több percig is eltartott, mire megtaláltuk a helyünket a sok szektor között, de szerencsére voltak segítőkész emberek. Amíg nem kezdődött a selejtező, addig láttuk a gyakorlásukat, és közben jó zenék szóltak. Összesen 56 műugrót mutattak be, köztük volt egyébként két magyar és két koreai is. A többi országot is nézegettem, de ők nyűgöztek le a legjobban. Már csak azért is, mert volt köztük magyar, illetve az egyik koreai srác bejutott az első négy közé (még úgy a 4. fordulóban). Folyamatosan készítettem képeket és videókat, de olyan zseniálisan nyomorék voltam, hogy majdnem minden felvételbe bele lógott az ujjam. Viszont egy mini videót sikerült készítenem egy koreairól, amit twitteren is posztoltam, és berakom most ide is.

 

 

A negyedik kör végéig bírtuk, mert onnantól kezdett egysíkúvá vált az egész, és eléggé éhesek is voltunk addigra. Ott egy darab hot-dog 700 forintba került, és mondtam anyának, hogy én nem fizetek annyit csak azért, hogy itt ehessek. Így hát útnak indultunk, és tömegközlekedéssel lassacskán hazaértünk. A vasútállomásnál tudtunk venni pizzát, ami teljesen megfelelő volt, és még sem került annyiba, mint az Arénába. Egyszóval szép és új élménnyel lettünk gazdagabbak, de a végére már fárasztó volt a meleg és az éhség miatt is. Délután négy körül érhettünk haza. Utána itthon pihentünk a következő napokra.

 

A huszonkettedike nem csak számomra volt különleges nap. A Lili ezen a napon ment férjhez, és tette le örök fogadalmát a párjával, E.-vel. Az esküvő napját azonban sok minden előzte meg. Nehezünkre esett például kiválasztani, hogy még is milyen ruhát kéne venni, ahhoz pedig cipőt és táskát is keríteni kellett valahonnan. A júliusi hónapunk jóformán erre ment el, hogy a lehető legalkalmasabb szettet válasszuk ki. Jóformán többet készültünk erre, mint a menyasszony. Én egy vajszínű, virágmintás egyberészest választottam, amihez egy piszkos fehér cipőt, és egy aranyozott szélű táskát néztem ki. A smink az elég natúr volt, bár most több alapozót kentem magamra, mint eddig valaha! Nem szokásom így kimaszkírozni a fejem, de szerettem volna, ha az a nap tényleg tökéletes lenne. Egy kis tus, és matt rúzs után elfogadható fejem lett. Az ajándékot már akkor megvettünk, mikor meghívást kaptunk az esküvőre. Egy Hollóházi teáskészletet kaptak, ami bármikor kibővíthető tányérokkal, vagy poharakkal egyaránt.

A polgári esküvő Újpesten volt, ahova is érkezett a kilencven meghívott vendég. Nem tűnt fel egyébként, hogy annyian lettünk volna, mert maximum olyan ötvenre saccoltam a létszámot. A koreaiakból is kevesebbet láttam, mint amennyire számítottam. Talán nyolc embert ismertem a menyasszonyon és a vőlegényén kívül, akiket a Lili még vasárnap, a Metodista Egyháznál mutatott be. A szertartás egyszerű, de annál szebb volt! A menyasszonyt, szokás szerint az apukája vezette oltárhoz, és a jövendőbeli férj vette át. Mindeközben szólt a zene, és innen is köszönöm nekik, hogy nem valami lassú, és szomorú számot raktak be. :D Míg a magyar beszéd ment, addig a koreaiak számára is fordítottak, így mindenki érthette az egészet. Készültek a ceremónia után csoportképek, családi fotók, és még a menyasszony is hátradobta a csokrát a lányok számára. Sajnos pár centi híján nem én kaptam el, hanem a mellettem lévő lány, de így is örültem annak, hogy egyáltalán a részese lehettem a nagy pillanatnak.

Ezek után mindenki átutazott a közelben lévő étteremhez, és még szerencse, hogy vittünk esernyőt, mert olyan messze álltunk meg a helytől, hogy amíg gyalogoltunk, szépen elvesztette a java rugalmasságát a hajam az eső miatt. Előző nap ugyanis fodrásznál és körmösnél is voltam, és jó kis melegben berakást kértem (nem rosszra gondolni!), ami annyit tett, hogy befújták speckó alkoholos spray-jel a hajam, és felgurigázták, mint a nagyiknak. Majd egy búra alá raktak, és több mint egy óráig ott kellett ülnöm. Minden második pillanatban azt éreztem, hogy meggyulladok, de mindig csak a végeredményre koncentráltam, és így sikerült túlélnem. A körmösnél gél lakoztattam egy rózsaszínes, arany díszítésű mintára. Nagyon szép lett az eredmény, és ott is egy óra alatt kész lettem. A Lili is megdicsért, milyen szép vagyok, bár én inkább őt mondtam volna annak, mert tényleg elképesztően festett a fehér menyasszonyi, majd utána az étteremben a hanbok ruhájában. És ilyenkor köztudott, hogy nem lehet szebbnek lenni, mint maga a menyasszony! Az étteremben sikeresen megtaláltuk az asztalunkat, és megtiszteltetés volt az is, hogy ugyanabban a helységben ehettem az újdonsült házaspárral. Étel az rengeteg mennyiségben a rendelkezésünkre állt. Előételként valami sonka és sárgadinnye volt, levesként újházi tyúkhúsleves, főételként én csirkés steak-et választottam csicseriborsós pörével, meg valami mazsolás chutney-val is ízesíthettem a finom ebédet. A tortára viszont már nem jutott elegendő hely, így az én részemet apának adtam. A legjobb dologról el is feledkeztem! Az délelőtt fénypontja a mi táncunk volt, amit ugye vasárnap gyakoroltunk, és ahogy elkezdtük, mindenki tapsolt közben. A Lili apósa mindent videóra vett, bár nem tudom, mikor fogom én azt látni, de anya elmondása szerint - és a közönség szerint is -, nagyon muris és jó hangulatú táncot sikerült összedobnunk. Mindenki hangosan tapsolt és fütyült, ami számomra megnyugtatónak hangzott az előtte lévő izgulás miatt.

Evés után már csak a mulatozás volt vissza, ahol utána mások is megcsillogtathatták a tánctudásukat. A Lili nagyon elemében érezte magát, és miután a férje megunta a táncot, behúzott a „színpadra”, és mi folytattuk utána. Jó kis cigányzenére roptuk, de a végére már folyt rólunk a víz. Ennek ellenére nagyon jó hangulatban telt el az egész délelőtt! Eddig elég unalmas és száraz esküvőkön voltam, amikre már nem is emlékszem, de erre szívesen mennék el akár másodszor is! Mindenki kedves volt, és kicsit jobban feltérképezhettem a családi viszonyokat is.  A Lili öccse például nagyon is jól nézett ki abban a kék öltönyben!

Délután három körül már kezdtek elmenni a barátok, így mi is szedelődzködtünk, és az ajándékot odaadva sok boldogságot kívántunk az ifjú párnak. Megköszöntem a meghívást, és a lehetőséget is, hogy szerepelhettem vele a színpadon. Mindezek mellett kamatoztatni tudtam a csekély koreai tudásomat is. A Lili apjától és öccsétől szépen meghajolva, koreaiul köszöntem el, ahogy ők is. Anyáék pedig követték a példámat. Hazafele úton megálltunk az egyik nagy áruháznál, és bevásároltunk hétvégére. Megvettem azt a könyvet is, amiről majd egy következő bejegyzésben „hallotok”.

Mindent összevetve egész tartalmasan telik a nyaram, és mondhatom, nem unatkozom. A nyaralás valószínűleg a következő héten valósul meg valahol belföldön, így most megpróbálok nektek egy-két tartalmat gyártani, hogy addig is legyen valami friss az oldalon.

Legyen szép hetetek, és legyetek sokat a levegőn! Nekem is így lett valami színem. 

2017.07.23. 14:47, Mina
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

♦ Kapcsolat ♦

• Email: minaru_99@freemail.hu
• Twitter: MINA

Minden jog fenntartva! ©

2013 - 2017 


ÚJRA NYITVA! ~FBLOG~ ÁLLATKÍSÉRLETEKTÕL MENTES A SMINKED? ~HAMAROSAN KREDIT NYEREMÉNY! TERMÉKTESZTEK!~FBLOG~ÚJRA NYITVA!    *****    Astropapa-iskolája mindenkit szeretettel vár és INGYENES TANÁCSOT AD minden kedves érdeklõdõnek!    *****    Supernatural - ODaát - 13. ÉVad - Extrák - Infók - ÉRdekességek - ODaát - Supernatural - 13.ÉVad - Supernatural - ODaát    *****    A csillagjövõ oldalon,nem csak alacsonyak az árak, hanem a tanácsadás, teljesen ingyenes. Szeretettel várlak minden nap    *****    Új design! Az egyetlen magyar Olicity és a legaktívabb Zöld Íjász rajongói oldala! 6. évad & Arrowverse hírek!    *****    No.1 Christina Aguilera Fan Site - Minden ami X-Tina, minden héten újdonságok! Katt!    *****    TelenovelasWeb - Hírek, képek, videók, saját véleménnyel tarkított bejegyzések telenovellákról és a színészekrõl! Gyere!    *****    Hamarosan olvashatók lesznek az oldalamon az Asztro-tükör asztrológiai írásai, cikkei.    *****    Gesztenye, gesztenye, gesztenye... és egy álmos sün! Gyertek az októberi rétre Mályvával és Pipitérrel! Irány a Mesetár!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    Ha te is a letisztult stílus híve vagy, nézz be hozzám! Smink, ruha, kritika //Style and Stuff// Style and Stuff//    *****    MINDEN HÓNAPBAN INGYENES G-PORTÁL SABLON! TELJESEN ÁTSZERKESZTHETÕ A LEGÚJABB KÓDOKKAL! Ne maradj le egyik hónapban sem!    *****    Rendeld meg az asztrológiai csomagok egyikét és teljesen ingyen megbeszélheted velem a kérdéseidet telefonon, skypeon!!!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film! Film!Film!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!    *****    A CSILLAGJÖVÕ OLDALON RENDKÍVÜLI AKCIÓK,LEHETÕSÉGEK.A MEGRENDELÉSEK UTÁN TELJESEN INGYENES KONZULTÁCIÓ,TANÁCSADÁS.VÁRLAK    *****    Õszi manókalandok a réten! Búcsúztassátok el ti is útra kelõ madarainkat Mályvával és Pipitérrel! Gyertek a Mesetárba!    *****    | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale |    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Infrashape Horizontal fittness stúdió Debrecen