Köszönet...

Köszönet a design kódjáért a BlogTAGS c. weboldalnak!

 
Panda napló

Benne vagyok a Híradóban!

Heti összefoglaló #1 09.25. - 10.01..

Sziasztok! Mivel már jó pár napja nem írtam a napjaimról, szerettem volna egy kis összefoglalót az elmúlt hetemről. Az időhiány miatt valószínű, hogy így lesznek majd a blogos bejegyzések, ha nem történik semmi extra dolog. 

Hétfőn borzalmas napom volt, mert kaptam egy egyest a biosz dogámra, amit egyébként tökre jól megtanultam, és nem igazán értettem, miért lett ilyen rossz. De ez volt még csak a java! Délután jött a két plusz tesi óra, amin nem a megszokott tanárral voltunk, hanem egy olyannal, akivel nem éppen szimpatizálunk. Legalább is én nem. Egyfolytában szívta a vérem, és mindig rajtam tartotta a szemét. A korona, erre az egész napra egy jó kis labda volt, ami úgy eltalálta a fejem, hogy hanyatt estem miatta. Bár azon nevettem, még is ez volt a legrosszabb mindközül.

A keddem már sokkal jobb volt, hiszen az első négyes matek dolgozatomat kaptam ki. Pontosan dolgozat előtti napon értettem meg az anyagot, hála a külön matektanáromnak!  

Szerdán kikaptuk a töri dolgozatunkat, ami nekem négyes lett, Jamnek pedig ötös. Ebben az volt a bökkenő (a jegyet most figyelmen kívül hagyva), hogy a tanár azt mondta nekem, nem ártana kicsit jobban felzárkóznom Jam mellé. Őt már nem félti, mert „ráérzett a tanulás ízére”, de iparkodjak jobban, ha emelt szintezni akarok. Elismerem, hogy eddig még nem járatódtak be az agytekervényeim olyan jól, és hogy jobban oda kéne tennem magam, de Jamnek pont azért lett ötös, mert az első feladatot én jobban tudtam, mint ő. Csupán két pont volt a különbség a dogáink között. Ez ilyenkor annyira bosszantó…

Csütörtökön a töri tanárom szervezésével a Jurányi Színházba mentünk megnézni  A megtorlás napja c. előadást, ami pont az ilyen tinédzsereket szólítja meg, mint amilyenek mi vagyunk. Egy megtörtént esemény alapján ezt színpadi produkcióra írták, és így adták elő Elliot Rodger életét. A legviccesebb pillanat az volt, mikor a tanárnő mondta csak így mellékesen, hogy „Amúgy benne leszünk a Híradóba, ne ijedjünk meg a kameráktól!” Hát kösz. ^^” És valóban így is lett. Ezen a linken (http://rtl.hu/most/hirek/rtl-hirado-esti-kiadas-2017-09-29) vissza lehet nézni az adást, ami olyan 44:30 percnél kezdődik. Én is látható vagyok rajta, bár nem tudom, hányan ismernétek fel.

Pénteken a suliban még az előző napi fáradalmakat pihentem ki, mert este tizenegy körül értünk haza, és jól esett végre az ágyamra ledőlni, és nem gondolni a tanulásra sem. Bekapcsoltam a számítógépem, és néztem az AHS elmaradt részeit, miközben a szekrényben talált tacho chipset és egy sajtos szószt ettem hozzá. Akkor még nem volt semmi baj, jól is esett, de olyan kellemetlen érzésre keltem hajnali kettőkor, hogy azt leírni nem tudom. Járkáltam fel-le a lakásban, émelyegtem, majd leültem a nappaliba, és elkezdtem tévét nézni, mert aludni sem nem tudtam a fájdalomtól. Anya is ott ült mellettem, kicsit a kelleténél jobban megijesztettem a remegésemmel és a hányingeremmel, de egy alapos vizsgálat után (lázmérés, vérnyomásmérés) kiderült, hogy gyomorrontásom lehetett amiatt a szutyok miatt, amit megettem délután. Pedig direkt ellenőriztem a szavatossági idejét is, de hiába! Egészen háromnegyed hatig fent voltam, mert égett a gyomrom, de közben lefoglaltam magam a filmnézéssel, és így két darabot (az egyik címe a Védelmező, a másikra már nem emlékszem) meg is tudtam nézni. Másnapra olyan voltam, mint akit fejbe vágtak, és gyenge is voltam, mint a harmat, de már javulgattam.

Szombaton kihagytam a kötelező ledolgozós sulis napot, ami egyébként egy előadás lett volna a közelben lévő művelődési házban, és délelőtt anyáékkal elmentünk a mamához. Segítettünk a házi munkákban, és késő délután jöttünk csak haza.

A legszebb napom az még is a vasárnap volt, mert a gyomrom helyre jött, és már bátrabban tudtam enni, mint az elmúlt két napban. Segítettem az itthoni munkálatokban, kicsit ki is takarítottam a szobámat, majd ezt követően megkértem anyáékat, hogy menjünk el a volt lakhelyükhöz, és mutassák be a helyet. Semmi különös nem volt egyébként magában a lakásban, de maga az a tény, hogy olyan szép és elhagyatottabb helyen laktak, már elég volt számomra. Ezután elmentünk a közelben lévő Cziráky-kastélyhoz, és idegenvezető nélkül jártuk végig a bejárható részeket. A kastély 1966 óta átalakítás alatt van, de jó sok mindent láthattunk így is belőle. Lementünk a korom sötét pincébe, ahol a telefonomon a vaku annyit ér, mint halottnak a csók. Utána mindkét oldali szárnyat megnéztük, volt külön kiállítás a Cziráky család életéből, maga a park illetve a kastély előtörténetéből, a kis kápolnáról az épület előtt, és még sok érdekességről az adott korral kapcsolatban.

Beteszek ide egy videót, ami átfogó ismeretséget ad az épületről és a családról egyaránt.


 

2017.10.01. 19:17, Mina

Királyi napok - Székesfehérvár

aug 19/ 20

Sziasztok kicsi Mee’sek!

Véget értek az ünnepi napok, most mindenki a munkahelyén vagy éppen otthon dolgozza fel a látott és tapasztalt élményeit, amit a különböző programok váltottak ki belőle. Mi augusztus tizenkilencedikén anyával bementünk Fehérvárra amiatt, hogy segítsünk a mamának az otthoni munkálatokban. Még csak nem ismertem volna gondolni, hogy este megnézzük a város belsejét, ahol tömérdek ember van! De megtettük. Hat vagy fél hét lehetett, mikor odaértünk a pláza elé. Először csak a könyves boltba mentünk be, mert már régi vágyam volt két gyönyörűséget beszerezni (A Vihartáncost és a Sziklaszilárd önbecsülést), és miután megrendeltettem őket, láttunk egy kisvasutat a pláza előtt közvetlen. Pont úgy nézett ki, amire Tihanyban is felültünk, és anya mondta, hogy tegyünk egy kört vele, mert milyen jó buli lesz. Sok kéretés után végül megadtam magam, és felszálltunk a kis mozdonyra, ami körbevitt minket a város egyik részén. Hangos bemondóba mindig megkaptuk az érdekes információkat az adott épületről vagy térről. Mindeközben szinte halálra fagytam az ülésen, mert pont akkorra mondták a rossz időt, és rajtam csak egy rövid ujjú póló volt. Szerencsére hosszú farmer volt rajtam, ami védett alulról. Talán fél óra lehetett az egész menet, de minden kellemetlenség ellenére nagyon élveztem! Ez is egy fajta új élményt adott számomra, és némi információval is gazdagabb vagyok. Később anya megmutatta a Zichy ligetet, ahol még tartottak íjász célba lövéseket, a zenészek dalra fakadtak, és a kecskék meg a nyulak aranyosan néztek ránk az elkerített rész mögül. Amikor a színpadon bemondták a Swing revü előadást, egyből odarohantam megnézni, hogy arra gondoltam-e, ami tényleg történni fog, és az érzéseim nem csaltak! A régi tánctanárom által koordinált felnőtt táncosok léptek színpadra ugyanazokkal a táncokkal, amiket a színházban is láttam a próbákon, és amiket nekünk is betanítottak. Nagy meglepetés volt számomra ez az egész, mert már vagy öt éve nem láttam őket, és érdekelt, hogy még mindig ugyanott és ugyanolyan jól szerepelnek-e. Sajnálatos módon a jazz énekeseknek valami borzalmas rikácsoló hangjuk volt, amitől ki tudtam volna tépni a hajszálaimat egyesével, de a táncosok ismét nagyot alkottak, így az én tapsom mindig csak nekik szólt. Alig múlt el tizenöt vagy húsz perc, néhány eső csepp esett a karomra, ami miatt mondtam anyának, menjünk inkább haza, mert ezután szakadni fog az eső. Ettünk még egy hamburgert (én a vicc kedvéért happy meal menüt kértem, amihez adtak valami fura emoji plüss fejet), és utána már ültünk is a kocsiba.

Készítettem egy 47 másodperces videót is, ami körülbelül bemutatja az ottani tömeget, és a hangulatot. A minőségért elnézést kérek!

De másnap ugyanúgy folytattuk a mászkálást. Tudni kell rólam, hogy én eléggé rossz alvó vagyok, még iskola időben is képes vagyok fenn maradni 11-ig, nyáron meg aztán úgy felborul az egész alvási szokásom, amire évközben szépen beálltam, hogy borzalmas kása a fejem egész nap! És ha nem csinálok valami olyasmit, amitől kicsit elfáradok, akkor pedig még rosszabb a helyzet. Ezért is volt az, hogy huszadikán elmentünk délelőtt az ünnepi misére, ahol megköszöntem az égieknek a sikeres jogosítványomat, és hogy minden olyan szépen alakul mostanában velem, majd itthon segítettem anyának főzni rántott húst, sült krumplit (milyen jó kis hizlaló kaja!) meg palacsintát. A mi konyhánk inkább egy főző fülkére hasonlít, mert egy ember bőven elfér benne, de kettő már aligha, és úgy dolgoztunk össze anyával, hogy ő forgatta a húst, sütötte a palacsintát, míg én a krumplit nézegettem és elrakodtam a száraz edényeket. Belegondolva tiszta káosz lehetett kívülről nézve, de egész jól működtünk ketten. Ebéd után meg beállt a ’semmilyen állapot’, amikor nem mennek jó filmek a tévében, és nincs semmi, amit itthon csinálhatnánk. Erre javasoltam, hogy mi lenne, ha megnéznénk a Dunkirk című filmet, amire már vagy negyedszer próbálunk eljutni, de most sikerült! Időben szépen elindultunk itthonról, de ott a kasszánál egy huszonkilenc fős gyermek hadosztálynak vásároltak jegyet az Emoji filmre, ami miatt majdnem lekéstük az előadást. A szokásos kajánkat nem sikerült megvenni a mozi büfé részlegébe, de úgy igazából nem is voltunk éhesek a laktató ebéd miatt.

A filmet egyébként nagyon tudom ajánlani! Nekünk baromira tetszett a kivitelezés, a szereplők, maga a cselekmény! Akinek bejönnek a történelmi filmek, vagy csak segít neki a tovább tanulásban pl. töri fakt miatt, annak ez egy kötelező darab! ;)

A film után pedig neki álltunk sétálni ugyanazon az utcán, ahol tegnap. Mivel akkor nem sikerült popcornt venni a moziban, ezért egy utcai árustól vettünk egy nagy csomagra valót, illetve egy kisebb méretű vattacukrot. Amíg készítették, eszembe jutott azaz idő, mikor még én szórtam a cukrot bele a gépezetbe, és lettem ragacsos a tömény cukor mennyiségtől. Bár azon a nyári munkán jól fizettek, azért még sem éreztem ott teljesen jól magam a negyven fokban egész nap állva, és ráadásul még a szemembe ment az a hülye vattacukor! Minden esetre finom volt, és adott egy minimális cukor löketet a délutánra. A bódék és árusok mellett elhaladva észrevettük megint a hennás részleget, amit már a nyaralásunk alatt ki szerettem volna próbálni. Lapozgattam a könyvben, de úgy egyik minta se tetszett igazán, így egyénileg egy pandát „varrattam magamra”, amit picit kidíszítettek, és még két percbe sem telt, mire elkészült a festés. Annyira jól áll még most is, hogy akkor megfogadtam magamnak, ha átmegyek a nyelvvizsgán, akkor fel is tetováltatok egyet magamnak.  Ezután villám gyorsan eltűntünk a helyszínről, rejtekadó utakon át, mert már többször is közöltem anyával, hogy rosszul vagyok ennyi embertől. Elnyaltunk még egy fagyit (A whisky-set ne próbáljátok ki, valami borzalmas tömény!), és hamarosan mentünk is haza, ahol folytatódott a film maratonunk, mert néztünk egy thrillert (A fogoly), és egy magyar vígjátékot is (A miniszter félrelép), este pedig a tévéből láthattuk a pesti tűzijátékot, amit majdnem lefújtak a szervezők a rossz időjárás miatt. Lényegében én így töltöttem az ünnepi napokat, és szerintem egész jól kihasználom a maradék szabadidőmet, ami még van az iskolakezdésig. Még egy csomó megírásra való cikk vár rám, amit ezután a poszt után el is kezdek gyártani, így hát megyek is dolgozni.

További szép hetet kívánok nektek!
Mina  

2017.08.21. 14:44, Mina

Hol jártam? - 2. rész

Budapest - Balatonederics - Szigliget - Tihany

Mint ahogy mások is szokták nyáron, mi is elmentünk családilag egy-két helyre nyaralni. Nem pont külföldre, de így is láttunk szebbnél szebb helyeket az országon belül.

Anyáék rám bízták a programok megszervezését, ezért igyekeztem úgy kalkulálni, hogy nekik is tetszen, és én is olyan helyekre jussak el, ahol például még nem voltam, vagy sok jót hallottam az adott helyről.

Első nap - szerdán (07.26) - anyával kettesben elmentünk Pestre a Titanic kiállításra. Apa csak azért nem jött velünk, mert előző nap a doki elég rosszul adta be a kutyusnak a veszettség elleni oltást, és emiatt feldagadt az orra, ami miatt plusz injekciókat kellett neki beadni meghatározott időben. De már sokkal jobban van, és a duzzanat is eltűnt róla. Mi pedig fogtuk magunkat, és felvonatoztunk Pestre. Egyébként jó, hogy többször járok vonattal oda fel, mert legalább már kezdem érteni a tömegközlekedést, ami sosem árt, ha például a fővárosban fogok továbbtanulni. Egy kicsit mondjuk el voltunk veszve az elején, mert nem találtunk a Király utcát, de egy kedves úr szépen elmondta nekünk, hogy menjünk rézsútosan balra, és már ott is vagyunk.

              Maga a kiállítás nagyon tetszett, mert én rajongok a régi dolgokért, és a Titanic is egy azok közül. Emlékszem, gyerekkoromban sokszor láttam James Cameron filmjét, és elbűvölt Dicaprio és Winslet játéka is. Rengeteg használati tárgyat hoztak föl a mélyből, ami szinte hihetetlennek tűnik. Mindvégig az a kérdés kavargott a fejemben, hogy még is hogy volt képes ennyi minden ilyen szép állapotban megmaradni? Evőeszközök, fürdőszobai kiegészítők, ékszerek, kártyák, korabeli pénzek. És még a hajóból is voltak olyan alkatrészek, amikről csak a dokumentumfilmekben értesülhet az ember. Elöregedett csavarok, széfek, mosdókagylók, kandallók, távírók, és még sorolhatnám. Belépéskor kaptunk egy beszálló jegyet, névvel ellátva, hogy a kiállítás végén megnézzük, vajon túléltük-e a katasztrófát, vagy sem. (Én egyébként túléltem, anya nem.) Adtak még egy olyan készüléket is, amin ha megnyomtuk az adott gombot, akkor elkezdett beszélni az adott képről. Nagyon szépen berendezték a műtermeket, amikhez odaillő zenét is párosítottak. Volt például egy olyan folyosó, ami konkrétan pont úgy volt megépítve, mintha csak a Titanicon lettem volna, az első osztályon. Bordó szőnyeg, hangulatos világítás, és a sok-sok ajtó mögött rejlő kabinok mind lenyűgözőek voltak! Megismerhettük pár ember életét, miként is kerültek a nagy hajóra, és miképp folytatódott tovább az életük (vagy miképp nem). Magyar vonatkoztatásokat is találtam, méghozzá egy Dr. Lengyel nevezetű ember személyében, aki szintén a fedélzeten volt, és a katasztrófa után segített az embereknek ellátni a sérüléseiket. Néhol kirázott a hideg, hogy olyan megkapóan és hatásosan vezették fel az egész múltat! Láttam, hogy egy idős hölgy épp a könnyeivel küszködött, mikor a monitoron kivetítették, hogy a Titanic neki csapódott a jéghegynek, és a hajó kettétört. Minden elismerésem azoké, akik ilyen szépen megcsinálták és kivitelezték a kiállítás minden pontját! Felejthetetlen élmény volt számunkra, és csak bátorítani tudlak titeket is, hogy menjetek el, és nézzétek meg ezt a fantasztikus látványt! Utazzatok vissza az időben, és legyetek részesei ti is a Titanic-nak!
 

Második nap - csütörtökön (07.27) - egy Balatonedericsi kirándulást terveztem. Egyszer találtam a neten egy olyan cikket, ahol Magyarország legfélelmetesebb vagy kísértetjárta helyeit mutatták be, és most volt alkalmam eljutni az egyik ilyen helyre. A Fekete kastélyt sok gyilkosság és öngyilkosság fedi, ezért nem hiába kapta a sötét, fekete nevet.  A kastélyt a Nedeczky család építtette a 18. század végén. Az első gyilkosság 1912 nyarán történt, amikor is egy edericsi gulyás féltékenységből megölte kedvesét, a kastély szakácsnőjét. A második haláleset öngyilkosság volt: Nedeczky Jenő 1914 tavaszán, 74. születésnapján önkezével vetett véget az életének. Ezek után a birtok sokszor gazdát cserélt, de a jelek szerint nem igen törődtek az állapotával. Évek alatt folyamatosan romlott, és az egykoron gyönyörű kastély mára már az enyészeté vált.

               Bár a belseje is megélt szebb időket, nekem akkor is egy kuriózum volt oda betérni. Látni, ahogy az öreg falak álltak, egyfajta különlegesség volt számomra. Körülbelül úgy írhatnám le azt az érzést, mint mikor rájössz, hogy még sem ették meg a pudingot, amit a hűtőben tartogattál. Mindenhol törött üvegek, betört ajtók, és helyenként elszórt csikkek és sörös dobozok éktelenkedtek a képbe. Legszívesebben letördeltem volna azoknak a kezét, akik így megrongálták azt az épületet, vagy legalább is, ha a birtok tulajdonosa lennék, elzárnám a kíváncsiskodó emberek felől. Még menthető épület, a kérdés már csak az, hogy meg is akarják-e menteni, vagy sem. Én biztosan tennék valamit, hogy ismét úgy állhasson, mint fénykorában, de sajnos nem én vagyok a tulaj. Ha lehetőségetek adódik, és netalán Balatonederics közelében jártok, mindenképp nézzetek el arra. A nagy dzsindzsástól talán nehéz lesz megtalálni a bejáratot, de ha sikerül, akkor már könnyű lesz elérni magához az épülethez. Merészebbeknek ajánlom az esti túrát is, amitől garantáltan borsózni fog a hátatok!

Ezután a mellette lévő, Szigligeti várba kalauzoltam el a családot. Közkedvelt hely, és rengetegen járnak oda már csak a látvány miatt is. Gyönyörűséges a fenti kilátás, bár még most sem értem, hogyan tudták ilyen jól kiépíteni régen. Jó kis meredek utak vezettek fel a várhoz, amitől bedurrant a vádlink, de mi csak mentünk, mert élveztük a táj adta lehetőségeket. Természetesen sok fotót is készítettem, hogy az emlék meg legyen örökítve.

 

A várról röviden annyit, hogy a pannonhalmi bencés apátság építette az 1260-as években. Több kézben is megfordult, hogy egy híresebb királyt is említsek, példának okáért az egyik tulaj IV. Béla volt, aki cserével megszerezte magának. Fontosságát tekintve Szigliget is részévé vált a végvárrendszereknek, azonban a török hódoltság után elvesztette a harcászati jelentőségét, és egy villámcsapás okozta tűzvész miatt a vár lakhatatlanná vált. Mostanra újjáépítették, és gyakran látogatott turisztikai hely lett belőle.

A várak látogatását mellesleg azoknak ajánlanám, akik szeretik a történelmet (akár a tantárgyat is) megismerni, feleleveníteni, vagy csak egy jót túrázni a legmagasabb pontig. Onnan sok szép fotót, és selfit is lehet készíteni, ami hoz pár like-ot az Instagram oldalon.   

A két látványosság után aztán hazafelé beugrottunk a Művészetek völgyébe is Kapolcson, mert pont útba esett. A rengeteg emberen kívül még az árucikkek voltak többségben. Szalmakalaptól elkezdve a hennafestésig mindent meglehetett találni ott, amit szem és száj kívánt. (És persze sok pénzt is el lehetet szórni az ilyen helyeken.) Egy tacsis gyűrűt sikerült onnan beszereznem, amit elég horribilis áron adtak, de mindenképp szerettem volna egy olyan aranyos kutyusos gyűrűt, ráadásul tacskós volt, ami a mi családunk kedvence is! A hangulatot élőzenével alapozták meg; szinte csak magyar népzene szólt, és a gyerekeket pedig egy régi, hagyományos öltözékben lévő férfi táncoltatta meg. Miközben hallgattuk a zenét, valami nagyon fura padlizsán krémes vega szendvicset ettem, ami első ránézésre (és ízre) kellemetlen volt, de le kellett gyűrnöm, hogy ne vesszen kárba az étel. Ott nem maradtunk sokáig, mert már mindhárman fáradtak voltunk, és jobbnak láttuk inkább, hogy elbúcsúzzunk attól a helytől. Kapolcs is egy fantasztikusan szép város, és pont egy völgyben fekszik, ami még inkább meghozza az ember kedvét a kiránduláshoz és a szórakozáshoz.
 

Harmadik napra - pénteken (07.28) - Tihany volt betervezve, és ugyanazon úton haladtunk, mint Balatonederics felé. Azon a napon rettentő hőség volt, de ez sem szegte a kedvünket. Mikor beértünk a városközpontba, és megszenvedtünk a parkolójegyekkel, akkor elindultunk egy macskaköves utcán egészen a tihanyi apátságig. Rengeteg levendulás termék állt az eladók polcain, és anyát ez teljesen elvarázsolta. Vett is magának (névnapja volt még csütörtökön) egy levendulás tusfürdőt csak azért, mert az jól mutat a fürdőszobába. ^^” A dombról leláttunk a Balatonig, ami meseszép türkiz és égszínkék színekben pompázott. Felszálltunk a Dotto kisvonatra, ami levitt minket egészen a Révig, ahonnan is hajóval átkeltünk a másik oldalra, ahol a Kőröshegyi völgyhíd található. Tavaly vagy azelőtti évben pont arra voltunk nyaralni, és láttam is a hidat, ami meg is lepett hirtelen, de aztán eszembe jutottak az emlékek. Már rég voltam hajókiránduláson, és még azt a rövid utat is élveztem, ahogy átkelünk egyik oldalról a másikra. Le is videóztam a táj szépségét, mert ilyet nem mindennap lát az ember! Visszaérve ismét felszálltunk a kisvasútra, ami visszavitt minket a centrumba. Itt megjegyzem, hogy pont másnap láttam egy régi magyar filmet, aminek a címe, ha jól emlékszem az volt, hogy a Címzett ismeretlen, és ott is Tihanyra utaztak el, kiabáltak a visszhangnak, amit sajnos mi már nem tehettünk meg, mert beépítették a környéket. De legalább a szobrát láthattuk, illetve a Kálváriát is megcsodáltuk lentről, mert a tetejéig felmenni kicsit fárasztó lett volna a sok séta után. Megvettük a belépőket az apátság templomába, és a jó hűvös épületben szemügyre vettük a kiállított tárgyakat. Régi kardot, használati tárgyakat, viaszfigurákat, az alapító levelet, és még I. András király sírját is láthattuk. A róluk készült leírást már egyikünknek sem volt ereje olvasni, így hamar a végéhez értünk, és egy finom ebéd (akkor már inkább uzsonna) után elmentünk.

Anyáéktól kaptam egy nagy dicséretet, amiért sikerült egy ilyen klassz kirándulást szerveznem magunknak. Innentől mindig én leszek a felelős, mondták. Oké, szavatokon foglak titeket! Legközelebb Lengyelországba megyünk megnézni a Halál tábort! *-* (Ne nézzetek ilyen furán! Én szeretem az ilyen abszurd dolgokat…) Én nagyon jól éreztem magam, és amúgy engem is meglepett a szervezői képességem. Szóval, ha gondoljátok, én megszervezem bárki útját, egyelőre csak belföldön.;) 

 
2017.07.30. 16:12, Mina

Vizes vb és egy gyönyörű koreai-magyar esküvő élményei után

Képzeljétek csak! Még júniusban kaptunk a szomszédtól két tiszteletjegyet a vizes világbajnokság műugrás selejtezőjére. Először úgy volt, hogy miért mennénk, ha minket nem érdekel az efféle fajta sport, de mondtam anyának, hogy nincs veszíteni valónk. Egy élménnyel leszünk gazdagabbak! Így hát július 19-én útra keltünk, de nem is akármilyen módon! Mivel apa eladta a régi kocsiját, ezért szeretett volna nézni valami újat, és mivel a közeli városban nem talált megfelelőt, így gondolta, hogy a pesti üzletekben majd ráakad valamire. A szomszéd pedig épp ugyanarra ment, és felajánlotta, hogy elvisz bennünket. Mivel már el lett rendezve a találkozó egy kocsi tulajdonossal 9 órára, és nekünk is körülbelül addigra kellett felérni az átvizsgálások miatt, ezért reggel ötkor kellett kelni, hogy hatkor már indulhassunk. Azt hittük, nagy forgalommal nézünk majd szembe, de reggeli órákban még alig voltak az utakon. Így utólag megfogadtam, hogy többet nem ülök be a szomszéd kocsijába, ha ő vezet. Valami katasztrofálisan bukdácsolt, és az egész vezetési stílusa darabos volt. Arról nem is beszélve, hogy félig kómás állapotban voltam, és reggelizni sem volt időm még csak „szépített” a helyzeten. De mikor végre Pestre értünk, akkor már kicsit nyugodtabb voltam. A szomszéd (aki egyébként nyugdíjas), felhívott minket a lakásába, és a felesége egy finom kávét főzött nekünk, ami nagyon jól esett és életet lehelt belém. Onnan nyolc, fél kilenc körül indultunk el, és hamar odaértünk a Duna Arénához, ahova akkor még nem engedtek be minket. Elsétáltunk az Árpád hídig, ahol jól megreggeliztünk egy-egy szendviccsel, majd megpróbáltunk a másfél literes vizet a lehető leggyorsabban meginni, mert ilyesmit nem lehetett bevinni a helyszínre. Pontban kilenckor nyitották meg előttünk a kapukat, és mindenféle fémdetektoros kapun kellett átmennünk, éppúgy, mint a reptereken. Amikor először megláttam a monumentális létesítményt, fel sem bírtam fogni, hogy én most oda fogok bemenni, és szurkolni. Elképesztően tágas, és modern volt belül is! Több percig is eltartott, mire megtaláltuk a helyünket a sok szektor között, de szerencsére voltak segítőkész emberek. Amíg nem kezdődött a selejtező, addig láttuk a gyakorlásukat, és közben jó zenék szóltak. Összesen 56 műugrót mutattak be, köztük volt egyébként két magyar és két koreai is. A többi országot is nézegettem, de ők nyűgöztek le a legjobban. Már csak azért is, mert volt köztük magyar, illetve az egyik koreai srác bejutott az első négy közé (még úgy a 4. fordulóban). Folyamatosan készítettem képeket és videókat, de olyan zseniálisan nyomorék voltam, hogy majdnem minden felvételbe bele lógott az ujjam. Viszont egy mini videót sikerült készítenem egy koreairól, amit twitteren is posztoltam, és berakom most ide is.

 

 

A negyedik kör végéig bírtuk, mert onnantól kezdett egysíkúvá vált az egész, és eléggé éhesek is voltunk addigra. Ott egy darab hot-dog 700 forintba került, és mondtam anyának, hogy én nem fizetek annyit csak azért, hogy itt ehessek. Így hát útnak indultunk, és tömegközlekedéssel lassacskán hazaértünk. A vasútállomásnál tudtunk venni pizzát, ami teljesen megfelelő volt, és még sem került annyiba, mint az Arénába. Egyszóval szép és új élménnyel lettünk gazdagabbak, de a végére már fárasztó volt a meleg és az éhség miatt is. Délután négy körül érhettünk haza. Utána itthon pihentünk a következő napokra.

 

A huszonkettedike nem csak számomra volt különleges nap. A Lili ezen a napon ment férjhez, és tette le örök fogadalmát a párjával, E.-vel. Az esküvő napját azonban sok minden előzte meg. Nehezünkre esett például kiválasztani, hogy még is milyen ruhát kéne venni, ahhoz pedig cipőt és táskát is keríteni kellett valahonnan. A júliusi hónapunk jóformán erre ment el, hogy a lehető legalkalmasabb szettet válasszuk ki. Jóformán többet készültünk erre, mint a menyasszony. Én egy vajszínű, virágmintás egyberészest választottam, amihez egy piszkos fehér cipőt, és egy aranyozott szélű táskát néztem ki. A smink az elég natúr volt, bár most több alapozót kentem magamra, mint eddig valaha! Nem szokásom így kimaszkírozni a fejem, de szerettem volna, ha az a nap tényleg tökéletes lenne. Egy kis tus, és matt rúzs után elfogadható fejem lett. Az ajándékot már akkor megvettünk, mikor meghívást kaptunk az esküvőre. Egy Hollóházi teáskészletet kaptak, ami bármikor kibővíthető tányérokkal, vagy poharakkal egyaránt.

A polgári esküvő Újpesten volt, ahova is érkezett a kilencven meghívott vendég. Nem tűnt fel egyébként, hogy annyian lettünk volna, mert maximum olyan ötvenre saccoltam a létszámot. A koreaiakból is kevesebbet láttam, mint amennyire számítottam. Talán nyolc embert ismertem a menyasszonyon és a vőlegényén kívül, akiket a Lili még vasárnap, a Metodista Egyháznál mutatott be. A szertartás egyszerű, de annál szebb volt! A menyasszonyt, szokás szerint az apukája vezette oltárhoz, és a jövendőbeli férj vette át. Mindeközben szólt a zene, és innen is köszönöm nekik, hogy nem valami lassú, és szomorú számot raktak be. :D Míg a magyar beszéd ment, addig a koreaiak számára is fordítottak, így mindenki érthette az egészet. Készültek a ceremónia után csoportképek, családi fotók, és még a menyasszony is hátradobta a csokrát a lányok számára. Sajnos pár centi híján nem én kaptam el, hanem a mellettem lévő lány, de így is örültem annak, hogy egyáltalán a részese lehettem a nagy pillanatnak.

Ezek után mindenki átutazott a közelben lévő étteremhez, és még szerencse, hogy vittünk esernyőt, mert olyan messze álltunk meg a helytől, hogy amíg gyalogoltunk, szépen elvesztette a java rugalmasságát a hajam az eső miatt. Előző nap ugyanis fodrásznál és körmösnél is voltam, és jó kis melegben berakást kértem (nem rosszra gondolni!), ami annyit tett, hogy befújták speckó alkoholos spray-jel a hajam, és felgurigázták, mint a nagyiknak. Majd egy búra alá raktak, és több mint egy óráig ott kellett ülnöm. Minden második pillanatban azt éreztem, hogy meggyulladok, de mindig csak a végeredményre koncentráltam, és így sikerült túlélnem. A körmösnél gél lakoztattam egy rózsaszínes, arany díszítésű mintára. Nagyon szép lett az eredmény, és ott is egy óra alatt kész lettem. A Lili is megdicsért, milyen szép vagyok, bár én inkább őt mondtam volna annak, mert tényleg elképesztően festett a fehér menyasszonyi, majd utána az étteremben a hanbok ruhájában. És ilyenkor köztudott, hogy nem lehet szebbnek lenni, mint maga a menyasszony! Az étteremben sikeresen megtaláltuk az asztalunkat, és megtiszteltetés volt az is, hogy ugyanabban a helységben ehettem az újdonsült házaspárral. Étel az rengeteg mennyiségben a rendelkezésünkre állt. Előételként valami sonka és sárgadinnye volt, levesként újházi tyúkhúsleves, főételként én csirkés steak-et választottam csicseriborsós pörével, meg valami mazsolás chutney-val is ízesíthettem a finom ebédet. A tortára viszont már nem jutott elegendő hely, így az én részemet apának adtam. A legjobb dologról el is feledkeztem! Az délelőtt fénypontja a mi táncunk volt, amit ugye vasárnap gyakoroltunk, és ahogy elkezdtük, mindenki tapsolt közben. A Lili apósa mindent videóra vett, bár nem tudom, mikor fogom én azt látni, de anya elmondása szerint - és a közönség szerint is -, nagyon muris és jó hangulatú táncot sikerült összedobnunk. Mindenki hangosan tapsolt és fütyült, ami számomra megnyugtatónak hangzott az előtte lévő izgulás miatt.

Evés után már csak a mulatozás volt vissza, ahol utána mások is megcsillogtathatták a tánctudásukat. A Lili nagyon elemében érezte magát, és miután a férje megunta a táncot, behúzott a „színpadra”, és mi folytattuk utána. Jó kis cigányzenére roptuk, de a végére már folyt rólunk a víz. Ennek ellenére nagyon jó hangulatban telt el az egész délelőtt! Eddig elég unalmas és száraz esküvőkön voltam, amikre már nem is emlékszem, de erre szívesen mennék el akár másodszor is! Mindenki kedves volt, és kicsit jobban feltérképezhettem a családi viszonyokat is.  A Lili öccse például nagyon is jól nézett ki abban a kék öltönyben!

Délután három körül már kezdtek elmenni a barátok, így mi is szedelődzködtünk, és az ajándékot odaadva sok boldogságot kívántunk az ifjú párnak. Megköszöntem a meghívást, és a lehetőséget is, hogy szerepelhettem vele a színpadon. Mindezek mellett kamatoztatni tudtam a csekély koreai tudásomat is. A Lili apjától és öccsétől szépen meghajolva, koreaiul köszöntem el, ahogy ők is. Anyáék pedig követték a példámat. Hazafele úton megálltunk az egyik nagy áruháznál, és bevásároltunk hétvégére. Megvettem azt a könyvet is, amiről majd egy következő bejegyzésben „hallotok”.

Mindent összevetve egész tartalmasan telik a nyaram, és mondhatom, nem unatkozom. A nyaralás valószínűleg a következő héten valósul meg valahol belföldön, így most megpróbálok nektek egy-két tartalmat gyártani, hogy addig is legyen valami friss az oldalon.

Legyen szép hetetek, és legyetek sokat a levegőn! Nekem is így lett valami színem. 

2017.07.23. 14:47, Mina

Hol jártam? - 1. rész

Magyarországi Metodista Egyház

Még mielőtt belekezdenék a mesélésben, szeretnék egy fogalmat megmagyarázni, mi is az a Metodista Egyház.

A metodista egyház a XVIII. században jött létre az anglikán egyházon belüli vallási-megújulási mozgalomként, amely erős társadalmi-politikai kihatással is bírt. Többek között jelentősen hozzájárult az akkori Anglia erkölcsi képének megváltozásához is. A szegények és elesettek felkarolásával sokakban felébresztette a társadalmi szolidaritás és felelősségvállalás gondolatát. A metodista egyház életében a vallási megújulás mellett ma is fontos szerepet játszik a társadalmi elkötelezettség.

forrás: http://www.metodista.hu

 

    Tegnap történt tehát, hogy megismerhettem ezt a fajta vallási nézetet is a Lili által. Úgy volt, hogy esküvő előtt nem lesz lánybúcsú, így csak egy szimpla napot töltöttünk együtt. A tízórás vonattal felmentem Pestre, és ő már ott várt rám. A jegyvétellel a kelleténél többet bajlódtunk, mert amelyik villamosra szerettünk volna felszállni, az el lett térítve a vb miatt. Vettem egy napi jegyet, hogy ne kelljen mindig megállni egy automata előtt, aztán onnantól kezdve haladtunk tovább metróval, villamossal egyaránt. Fél órás késéssel megérkeztünk az egyházhoz, ahol egyből egy táncos csapatot láttam, amint becsuktam az ajtót magam mögött. Mondanom se kell, hogy az imaház tele volt koreaiakkal, körülbelül húszan vagy annál is többen. Még mielőtt beértünk volna a terembe, megkérdeztem a Lilit, hogy biztos bemehetek én oda, mert én voltam ott az egyetlen magyar emberke. Feszélyeztetve éreztem magam először, alig bírtam megszólalni a mise után. Főleg, miután a pap mondott valamit, miközben rám nézett, és utána az összes ott ülő emberke rám szegezte a tekintetét. Öregedtem pár évet azalatt a három másodperc alatt, de aztán hamar a Lilire terelődött a figyelem, ugyanis a pap megáldotta őt, és minden jót kívánt az esküvőjére. A miséztető férfi szintén koreai volt, így egy árva mukkot nem értettem a mondandójából. Volt, mikor olyan hangosan beszélt, hogy azt hittem kiabál, de a Lili erre csak annyit mondott, hogy nem mérges, csak tenor hangja van. A ceremónia végén pedig a Lili bemutatott a kollégáinak, barátainak. Egy idős férfi megkérdezte tőlem, ismerem-e a bibimbapot, mire én igennel válaszoltam, és ő meg eltolt az étkező felé jóformán. (A koreaiaknak tényleg mindenük az evés.. :D) Három lány folyékonyan tudott magyarul, és ebből jó kis szituációk lettek. Találkoztam azzal a lánnyal is, akivel a Koreai Kulturális Napokon, így legalább ő nem volt teljesen ismeretlen számomra. Ebéd után eltáncoltuk az esküvői meglepi táncot, és utána próbáltuk megbeszélni, ki hogy álljon, mit hozzunk kelléknek. Ebből az lett, hogy aki csak koreaiul és angolul tud, attól kérdezte a Lili magyarul, hogy milyen ruhában lesz, és akik meg mindhárom nyelven tudtak, azok meg tőlem kérdezték meg koreaiul ugyanezt. Vicces volt, és addigra már viszonylag feloldódtam, és én is bekapcsolódtam a beszélgetésekbe. Egy negyven év körüli nő is odajött hozzám, perfect angol szöveggel kérdezte, hogy mióta tanulom a nyelvet, meg milyen iskolába járok. Később kiderült, hogy az amerikai nagykövet feleségével folytattam egy mini párbeszédet. Le is sokkolt a dolog, és utána csak így ámultam meg bámultam. Két órát voltunk maximum ott, mert a Lili kapott egy hívást az étteremből, ahol tartják majd az esküvőt, hogy pár dolgot még el kell intéznie, úgyhogy indultunk is tovább arra felé. Jött velünk az egyik lány is, aki jól tudott angolul, és mesélte, hogy neki is gondot okoz a megfelelő ruha kiválasztása. Meg azt is mondta, hogy vannak magyar barátai, de az iskolájában csak angolul kommunikálnak, így nem tanult meg még magyarul. Erre rávágtam, hogy majd én segítek neki, amin ő csak nevetett. Erre mondta, hogy mikor magyarul beszél, az emberek mosolyognak, és azt mondják rá, „Jaj, milyen édes!”.  Megtanítottam neki az elköszönést; Viszontlátásra, ő meg nekem a Fáradt vagyok mondatot. Ezért is érdemes volt felkelni.:’) Visszafele úton, a villamoson kérdeztem a Lilit, hogy kik voltak azok a táncosok, mire ő csak annyit mondott, hogy vendégek, és bejárták már egész Európát. Ő sem ismerte őket annyira. De amikor láttam őket táncolni, úgy éreztem magam, mint az amerikai templomokba, ahol a néger nők énekelnek hosszú klepetusban. Furcsán jó érzést keltett bennem a látvány.

Miután megbeszéltünk mindent az étterem tulajdonosával, és megnéztük a helyet, ahol táncolni fogunk, elmentünk hozzájuk. Az esküvői káosz azért látszódott a lakáson, mert mindenhol lufik, meghívók, és a névjegyek tornyosultak. Felajánlottam a Lilinek, hogy segítek elkészíteni a kis névtáblákat az asztalra, de ő meg tiltakozott, és mondta, hogy inkább menjünk inkább a Duna Plázába. Addigra hazajött már a vőlegény is, és együtt elsétáltunk a pár méterre lévő nagy komplexumba. Ettünk finom olasz fagyit, amitől rendesen megfájdult a torkom, mert előző két nap rettenetesen néztem ki a megfázástól. Aztán nézelődtünk a papírírószer boltban vendégkönyvért, de megfelelőt nem találtunk, vagy éppen túl drága volt. Közben a vőlegényt elvesztettük, aki addig a Media Markt-ban nézelődött. Kerestük egy negyedóráig, amikor is a Lili megtalálta egy hajvágó szalon előtt. Katonás stílusú frizurája lett, de nem vágatta kopaszra. Ezek után a vőlegény haza ment, mi pedig megnéztük a Duna partot és a Margit-szigetet. Elképesztő látványt nyújtott a kettő! Majd megérkeztek anyáék is, akik szintén nem voltak még a Liliéknél. Velük is sétáltunk egyet a part mellett. Kávéztunk, majd lassacskán elköszöntünk, mert kezdett sötétedni.

Nagyon szép nap volt a tizenhatodika. Nekem csak jó élményeim vannak róla, így hát itt is megköszönöm unnie-nak, hogy vele lehettem. A következő hónapban azt beszéltük meg, hogy megyünk majd Debrecenbe a virágkarneválra. Ott még egyikünk se volt, és mindketten kíváncsiak vagyunk rá. Meg persze jó program a nyárra. 

2017.07.17. 12:36, Mina
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

♦ Kapcsolat ♦

• Email: minaru_99@freemail.hu
• Twitter: MINA

Minden jog fenntartva! ©

2013 - 2017 


ÚJRA NYITVA! ~FBLOG~ ÁLLATKÍSÉRLETEKTÕL MENTES A SMINKED? ~HAMAROSAN KREDIT NYEREMÉNY! TERMÉKTESZTEK!~FBLOG~ÚJRA NYITVA!    *****    Astropapa-iskolája mindenkit szeretettel vár és INGYENES TANÁCSOT AD minden kedves érdeklõdõnek!    *****    Supernatural - ODaát - 13. ÉVad - Extrák - Infók - ÉRdekességek - ODaát - Supernatural - 13.ÉVad - Supernatural - ODaát    *****    A csillagjövõ oldalon,nem csak alacsonyak az árak, hanem a tanácsadás, teljesen ingyenes. Szeretettel várlak minden nap    *****    Új design! Az egyetlen magyar Olicity és a legaktívabb Zöld Íjász rajongói oldala! 6. évad & Arrowverse hírek!    *****    No.1 Christina Aguilera Fan Site - Minden ami X-Tina, minden héten újdonságok! Katt!    *****    TelenovelasWeb - Hírek, képek, videók, saját véleménnyel tarkított bejegyzések telenovellákról és a színészekrõl! Gyere!    *****    Hamarosan olvashatók lesznek az oldalamon az Asztro-tükör asztrológiai írásai, cikkei.    *****    Gesztenye, gesztenye, gesztenye... és egy álmos sün! Gyertek az októberi rétre Mályvával és Pipitérrel! Irány a Mesetár!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    Ha te is a letisztult stílus híve vagy, nézz be hozzám! Smink, ruha, kritika //Style and Stuff// Style and Stuff//    *****    MINDEN HÓNAPBAN INGYENES G-PORTÁL SABLON! TELJESEN ÁTSZERKESZTHETÕ A LEGÚJABB KÓDOKKAL! Ne maradj le egyik hónapban sem!    *****    Rendeld meg az asztrológiai csomagok egyikét és teljesen ingyen megbeszélheted velem a kérdéseidet telefonon, skypeon!!!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film! Film!Film!    *****    Nézz filmet messengeren! Ha szereted a filmeket klikk ide! Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!Film!    *****    A CSILLAGJÖVÕ OLDALON RENDKÍVÜLI AKCIÓK,LEHETÕSÉGEK.A MEGRENDELÉSEK UTÁN TELJESEN INGYENES KONZULTÁCIÓ,TANÁCSADÁS.VÁRLAK    *****    Õszi manókalandok a réten! Búcsúztassátok el ti is útra kelõ madarainkat Mályvával és Pipitérrel! Gyertek a Mesetárba!    *****    | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale | Ashley Tisdale |    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Infrashape Horizontal fittness stúdió Debrecen