Mina

Személyes blogom érdekes cikkekkel és pillanatokkal. 

csak röviden...

írás • olvasás • rajzolás • zenehallgatás • Dél-Korea • Lee Hong Ki • Ailee • Lee Seung Hyun • BIGBANG • FTISLAND • SNUPER • SUPER JUNIOR • sorozatok • nyelvek • történelem • XIX. század • barátok • kulturális események • műemlékek • színházak • utazás • új ételek • egyedi stílus • szerkesztés • állat szeretet • tavasz • teák • sétálás • írisz • vágott fű illata • csokoládé • álom könyv • még?

 

gif and kpop kép

Blog 


Rólam 


Oldal


Kalandor


Személyes posztok 


Írás 


Ajánlók 


Kihívások, Taggek, Egyéb 


Dalszövegfordítások 


Bejelentkezés 


 

 
Music

Előző > N.FLYING - Hot Potato 

 
Chat

Tartózkodjunk a káromkodástól és a sértésektől. 
Ha hosszabb véleményed van, akkor a hozzászólásban tedd közzé. Köszönöm! 

 

 
Arch
Friss hozzászólások
 
Little Mee

Untitled 1v
Untitled 7Untitled 6
Untitled 4Untitled 2
Untitled 8Untitled 9
Untitled 10Untitled 11
Untitled 13untitled-14
untitled-111

>> Inakítv részleg itt <<

 

 

*

Köszönet a design kódjáért a BlogTAGS c. weboldalnak!

 

Panda napló

Ősszülés

Én, mint a sötétből előbújt mellékszereplő

Sziasztok Little Mee'sek!

A gépem rettenetesen lassú, és akkor még enyhén fogalmaztam. Elképzelni sem tudom, mi a fene baja lehet, mert nincs rajta egy darab játék sem, és a videók meg a képek el vannak mentve máshova, de már mindenképp akartam nektek egy bejegyzéssel jönni.

Nos a koncert óta eltelt egy kis idő. Azóta még mindig vissza-vissza gondolok rájuk, és melegséggel tölti ez el a szívem. Nagyon hiányoznak, és remélem hamarosan viszont látom majd őket! #foreverPrimadonna

Igazából mostanában úgy lépek fel, mint valami pszichológus, aki mindenki gondjára tudja a választ. És ezt most pozitív értelemben mondom, mert tényleg sok embernek szükséges az a környezetemben, hogy valaki meghallgassa őket és tanácsot adjon nekik. Jamnek például nagyon sok problémája van az anyukájával, és ezt mindig elpanaszolja nekem. Bár nem tudok az ő helyében lépni, még is mindig arra buzdítom, hogy próbáljanak meg kompromisszumot kötni, megbeszélni egymással a gondokat, mert ha felgyülemlik a stressz, az egyáltalán nem fog jót tenni az egészségének. Esetleg még komolyabb pszichés gondjai is lehetnek vele. És tényleg látom rajta, hogy a felszín alatt teljesen összetört szegény, és az a legrosszabb az egészben, hogy nem tudok rajta közvetlenül segíteni. Csak úgy, ha mellette vagyok, és tartom benne a lelket. Egy másik nagyon kedves barátnőm pedig tiszta ideges, és fél, mert pont az érettségis évében van. És ahogy ő sem, én sem (vagy még ilyen korban elég kevesen) tudjuk azt, hogy mik akarunk lenni. Ez úgy önkéntelenül is ki jön rajtunk, és elkezdünk rágódni azon, vajon mikre vagyunk képesek, milyen szakma/munka lenne a számunkra legtökéletesebb. Anya, aki nagyon szereti az ezoterikus dolgokat, ajánlotta, hogy meditálok egy jót, és így  már azzal segítek magamon, hogy lenyugtatom a saját elmém. Nagyban hozzásegít az élet minden egyes területén, és feltölt energiával. Ajánlottam neki, hogy végezze el a gyakorlatot, és majd mondja el a véleményét utána. Azt mondta, hogy tudott relaxálni, és még a fejfájása is elmúlt. Ilyenkor tényleg úgy érzem, hogy hasznos vagyok, mert tudok segíteni azoknak, akiket szeretek, és nem akarom, hogy rossz kedvük legyen. Mondjuk pszichológusnak nem mennék el, mert először saját magamban kell rendet raknom ahhoz, hogy másoknak segítséget tudjak nyújtani, de lassan kezdek rájönni, merre tartsak. Halványan, de szerintem sejtem.

Az iskolában pedig folynak az előkészületek a szalagavató miatt. A paródia videónk a végzősökről már készülget, nem is kell már sok anyag hozzá, és hamarosan a nyersanyagot már látjuk is. Az előadásunk lesz még érdekes, amit majd azon az estén fogunk előadni. A koncepciónk az lesz, hogy különböző dalokat fogunk elénekelni, amiben van mai, retró, meg mulatós is vegyesen. Ami mind szép és jó lenne, ha a drága osztály hajlandó lenne kicsit több lelkesedéssel dolgozni. Szerintem a paródiavideóval, meg úgy magával az egész szervezéssel már tele van jó pár embernek a hócipője, amit meg is értek, mert tényleg elég stresszes LENNE időre dolgozni, de vannak olyanok, akik még megmozdulni sem akarnak. Így persze nem várhatjuk el tőlük, hogy bármit is csináljanak. Ők leszarják az egészet, és ezzel csak a többiek kedvét rontják el vele. Az éneklésben általában jó szoktam lenni, és ezt (sajnálatos módon) az ofő is észrevette. Mosolygott rám, mint az idiótára, akit be lehet fogni a kemény munkára, ha a többi fiú nem tenné oda magát. Tőlem kérdezgetett ötleteket, legyen-e tánc a fellépésünkkor, vagy hogy mit javasolnék egy Despacitos csapatú lánynak mozgásként. Én örültem, hogy meg lettem kérdezve, mert úgy éreztem, számít a véleményem, de a lányok meg nem igen akarták elfogadni, hogy én adjak nekik ötleteket, úgyhogy ez annyiban is maradt. Igazából nem tudom, mi fog ebből kisülni, de a jónak az esélye egyelő a nullával, ha ez így halad. Oh, és ha már iskola! Érkezett egy új lány hozzánk, aki tökre szimpatikus és nem az a városi fenegyerek, aki kocsmából kocsmába jár. Több helyen egyezik az ízlésünk, és örülök, hogy ő sem tart minket valami vidéki parasztnak. :')

Az őszi szünetem (ahogy anya nevezte;"ősszülés") nagyon szépen telt el. Egész héten nem voltam otthon, mert a Zempléni-hegységet jártuk be, vagyis annak a híresebb nevezetességeit. Megjártuk sok várat, köztük a Fűzérit, a Boldogkővárát,  a Regécit, és egy nagyon szép kastélyt is meglátogattunk, méghozzá a Károlyit (Füzérradványon). Plussz tettünk még egy kis kiruccanást Hollóházára, ahol is megnézhettük a múzeumban azt a sok-sok porcelánt, ami híressé tette a hollóházi nevet.

Minden csodálatosan szép volt, lélegzetállító látvány tárult elénk sokszor a magasban, mikor kinéztünk a várakból. A szállás is a hegyek lábánál feküdt, és egzotikus kilátás nyílt a teraszról az egész helyre. Bár aludni nem tudtam, az ételek nagyon finomak voltak. Életemben először kóstoltam steaket is, aminek különleges íze volt, de tetszett. Bár négy órás volt az út oda, nekem tetszett, hogy végre kimozdulhattam itthonról, hogy utazhattam.

Zárás képpen a Super Junior új albumának title számával zárnám a soraimat. Én naponta vagy százszor meghallgatom, annyira fülbemászó a dallama!

És természetesen nincsen elfelejtve a mostanában futó "The Tea Break Award" díj megírása sem, mert két kedves blogger gondolt rám, amit nagyon köszönök nekik, de majd hozom erről a posztot, ott majd többet beszélek. :D

2017.11.09. 09:27, Mina

Benne vagyok a Híradóban!

Heti összefoglaló #1 09.25. - 10.01..

Sziasztok! Mivel már jó pár napja nem írtam a napjaimról, szerettem volna egy kis összefoglalót az elmúlt hetemről. Az időhiány miatt valószínű, hogy így lesznek majd a blogos bejegyzések, ha nem történik semmi extra dolog. 

Hétfőn borzalmas napom volt, mert kaptam egy egyest a biosz dogámra, amit egyébként tökre jól megtanultam, és nem igazán értettem, miért lett ilyen rossz. De ez volt még csak a java! Délután jött a két plusz tesi óra, amin nem a megszokott tanárral voltunk, hanem egy olyannal, akivel nem éppen szimpatizálunk. Legalább is én nem. Egyfolytában szívta a vérem, és mindig rajtam tartotta a szemét. A korona, erre az egész napra egy jó kis labda volt, ami úgy eltalálta a fejem, hogy hanyatt estem miatta. Bár azon nevettem, még is ez volt a legrosszabb mindközül.

A keddem már sokkal jobb volt, hiszen az első négyes matek dolgozatomat kaptam ki. Pontosan dolgozat előtti napon értettem meg az anyagot, hála a külön matektanáromnak!  

Szerdán kikaptuk a töri dolgozatunkat, ami nekem négyes lett, Jamnek pedig ötös. Ebben az volt a bökkenő (a jegyet most figyelmen kívül hagyva), hogy a tanár azt mondta nekem, nem ártana kicsit jobban felzárkóznom Jam mellé. Őt már nem félti, mert „ráérzett a tanulás ízére”, de iparkodjak jobban, ha emelt szintezni akarok. Elismerem, hogy eddig még nem járatódtak be az agytekervényeim olyan jól, és hogy jobban oda kéne tennem magam, de Jamnek pont azért lett ötös, mert az első feladatot én jobban tudtam, mint ő. Csupán két pont volt a különbség a dogáink között. Ez ilyenkor annyira bosszantó…

Csütörtökön a töri tanárom szervezésével a Jurányi Színházba mentünk megnézni  A megtorlás napja c. előadást, ami pont az ilyen tinédzsereket szólítja meg, mint amilyenek mi vagyunk. Egy megtörtént esemény alapján ezt színpadi produkcióra írták, és így adták elő Elliot Rodger életét. A legviccesebb pillanat az volt, mikor a tanárnő mondta csak így mellékesen, hogy „Amúgy benne leszünk a Híradóba, ne ijedjünk meg a kameráktól!” Hát kösz. ^^” És valóban így is lett. Ezen a linken (http://rtl.hu/most/hirek/rtl-hirado-esti-kiadas-2017-09-29) vissza lehet nézni az adást, ami olyan 44:30 percnél kezdődik. Én is látható vagyok rajta, bár nem tudom, hányan ismernétek fel.

Pénteken a suliban még az előző napi fáradalmakat pihentem ki, mert este tizenegy körül értünk haza, és jól esett végre az ágyamra ledőlni, és nem gondolni a tanulásra sem. Bekapcsoltam a számítógépem, és néztem az AHS elmaradt részeit, miközben a szekrényben talált tacho chipset és egy sajtos szószt ettem hozzá. Akkor még nem volt semmi baj, jól is esett, de olyan kellemetlen érzésre keltem hajnali kettőkor, hogy azt leírni nem tudom. Járkáltam fel-le a lakásban, émelyegtem, majd leültem a nappaliba, és elkezdtem tévét nézni, mert aludni sem nem tudtam a fájdalomtól. Anya is ott ült mellettem, kicsit a kelleténél jobban megijesztettem a remegésemmel és a hányingeremmel, de egy alapos vizsgálat után (lázmérés, vérnyomásmérés) kiderült, hogy gyomorrontásom lehetett amiatt a szutyok miatt, amit megettem délután. Pedig direkt ellenőriztem a szavatossági idejét is, de hiába! Egészen háromnegyed hatig fent voltam, mert égett a gyomrom, de közben lefoglaltam magam a filmnézéssel, és így két darabot (az egyik címe a Védelmező, a másikra már nem emlékszem) meg is tudtam nézni. Másnapra olyan voltam, mint akit fejbe vágtak, és gyenge is voltam, mint a harmat, de már javulgattam.

Szombaton kihagytam a kötelező ledolgozós sulis napot, ami egyébként egy előadás lett volna a közelben lévő művelődési házban, és délelőtt anyáékkal elmentünk a mamához. Segítettünk a házi munkákban, és késő délután jöttünk csak haza.

A legszebb napom az még is a vasárnap volt, mert a gyomrom helyre jött, és már bátrabban tudtam enni, mint az elmúlt két napban. Segítettem az itthoni munkálatokban, kicsit ki is takarítottam a szobámat, majd ezt követően megkértem anyáékat, hogy menjünk el a volt lakhelyükhöz, és mutassák be a helyet. Semmi különös nem volt egyébként magában a lakásban, de maga az a tény, hogy olyan szép és elhagyatottabb helyen laktak, már elég volt számomra. Ezután elmentünk a közelben lévő Cziráky-kastélyhoz, és idegenvezető nélkül jártuk végig a bejárható részeket. A kastély 1966 óta átalakítás alatt van, de jó sok mindent láthattunk így is belőle. Lementünk a korom sötét pincébe, ahol a telefonomon a vaku annyit ér, mint halottnak a csók. Utána mindkét oldali szárnyat megnéztük, volt külön kiállítás a Cziráky család életéből, maga a park illetve a kastély előtörténetéből, a kis kápolnáról az épület előtt, és még sok érdekességről az adott korral kapcsolatban.

Beteszek ide egy videót, ami átfogó ismeretséget ad az épületről és a családról egyaránt.


 

2017.10.01. 19:17, Mina

Királyi napok - Székesfehérvár

aug 19/ 20

Sziasztok kicsi Mee’sek!

Véget értek az ünnepi napok, most mindenki a munkahelyén vagy éppen otthon dolgozza fel a látott és tapasztalt élményeit, amit a különböző programok váltottak ki belőle. Mi augusztus tizenkilencedikén anyával bementünk Fehérvárra amiatt, hogy segítsünk a mamának az otthoni munkálatokban. Még csak nem ismertem volna gondolni, hogy este megnézzük a város belsejét, ahol tömérdek ember van! De megtettük. Hat vagy fél hét lehetett, mikor odaértünk a pláza elé. Először csak a könyves boltba mentünk be, mert már régi vágyam volt két gyönyörűséget beszerezni (A Vihartáncost és a Sziklaszilárd önbecsülést), és miután megrendeltettem őket, láttunk egy kisvasutat a pláza előtt közvetlen. Pont úgy nézett ki, amire Tihanyban is felültünk, és anya mondta, hogy tegyünk egy kört vele, mert milyen jó buli lesz. Sok kéretés után végül megadtam magam, és felszálltunk a kis mozdonyra, ami körbevitt minket a város egyik részén. Hangos bemondóba mindig megkaptuk az érdekes információkat az adott épületről vagy térről. Mindeközben szinte halálra fagytam az ülésen, mert pont akkorra mondták a rossz időt, és rajtam csak egy rövid ujjú póló volt. Szerencsére hosszú farmer volt rajtam, ami védett alulról. Talán fél óra lehetett az egész menet, de minden kellemetlenség ellenére nagyon élveztem! Ez is egy fajta új élményt adott számomra, és némi információval is gazdagabb vagyok. Később anya megmutatta a Zichy ligetet, ahol még tartottak íjász célba lövéseket, a zenészek dalra fakadtak, és a kecskék meg a nyulak aranyosan néztek ránk az elkerített rész mögül. Amikor a színpadon bemondták a Swing revü előadást, egyből odarohantam megnézni, hogy arra gondoltam-e, ami tényleg történni fog, és az érzéseim nem csaltak! A régi tánctanárom által koordinált felnőtt táncosok léptek színpadra ugyanazokkal a táncokkal, amiket a színházban is láttam a próbákon, és amiket nekünk is betanítottak. Nagy meglepetés volt számomra ez az egész, mert már vagy öt éve nem láttam őket, és érdekelt, hogy még mindig ugyanott és ugyanolyan jól szerepelnek-e. Sajnálatos módon a jazz énekeseknek valami borzalmas rikácsoló hangjuk volt, amitől ki tudtam volna tépni a hajszálaimat egyesével, de a táncosok ismét nagyot alkottak, így az én tapsom mindig csak nekik szólt. Alig múlt el tizenöt vagy húsz perc, néhány eső csepp esett a karomra, ami miatt mondtam anyának, menjünk inkább haza, mert ezután szakadni fog az eső. Ettünk még egy hamburgert (én a vicc kedvéért happy meal menüt kértem, amihez adtak valami fura emoji plüss fejet), és utána már ültünk is a kocsiba.

Készítettem egy 47 másodperces videót is, ami körülbelül bemutatja az ottani tömeget, és a hangulatot. A minőségért elnézést kérek!

De másnap ugyanúgy folytattuk a mászkálást. Tudni kell rólam, hogy én eléggé rossz alvó vagyok, még iskola időben is képes vagyok fenn maradni 11-ig, nyáron meg aztán úgy felborul az egész alvási szokásom, amire évközben szépen beálltam, hogy borzalmas kása a fejem egész nap! És ha nem csinálok valami olyasmit, amitől kicsit elfáradok, akkor pedig még rosszabb a helyzet. Ezért is volt az, hogy huszadikán elmentünk délelőtt az ünnepi misére, ahol megköszöntem az égieknek a sikeres jogosítványomat, és hogy minden olyan szépen alakul mostanában velem, majd itthon segítettem anyának főzni rántott húst, sült krumplit (milyen jó kis hizlaló kaja!) meg palacsintát. A mi konyhánk inkább egy főző fülkére hasonlít, mert egy ember bőven elfér benne, de kettő már aligha, és úgy dolgoztunk össze anyával, hogy ő forgatta a húst, sütötte a palacsintát, míg én a krumplit nézegettem és elrakodtam a száraz edényeket. Belegondolva tiszta káosz lehetett kívülről nézve, de egész jól működtünk ketten. Ebéd után meg beállt a ’semmilyen állapot’, amikor nem mennek jó filmek a tévében, és nincs semmi, amit itthon csinálhatnánk. Erre javasoltam, hogy mi lenne, ha megnéznénk a Dunkirk című filmet, amire már vagy negyedszer próbálunk eljutni, de most sikerült! Időben szépen elindultunk itthonról, de ott a kasszánál egy huszonkilenc fős gyermek hadosztálynak vásároltak jegyet az Emoji filmre, ami miatt majdnem lekéstük az előadást. A szokásos kajánkat nem sikerült megvenni a mozi büfé részlegébe, de úgy igazából nem is voltunk éhesek a laktató ebéd miatt.

A filmet egyébként nagyon tudom ajánlani! Nekünk baromira tetszett a kivitelezés, a szereplők, maga a cselekmény! Akinek bejönnek a történelmi filmek, vagy csak segít neki a tovább tanulásban pl. töri fakt miatt, annak ez egy kötelező darab! ;)

A film után pedig neki álltunk sétálni ugyanazon az utcán, ahol tegnap. Mivel akkor nem sikerült popcornt venni a moziban, ezért egy utcai árustól vettünk egy nagy csomagra valót, illetve egy kisebb méretű vattacukrot. Amíg készítették, eszembe jutott azaz idő, mikor még én szórtam a cukrot bele a gépezetbe, és lettem ragacsos a tömény cukor mennyiségtől. Bár azon a nyári munkán jól fizettek, azért még sem éreztem ott teljesen jól magam a negyven fokban egész nap állva, és ráadásul még a szemembe ment az a hülye vattacukor! Minden esetre finom volt, és adott egy minimális cukor löketet a délutánra. A bódék és árusok mellett elhaladva észrevettük megint a hennás részleget, amit már a nyaralásunk alatt ki szerettem volna próbálni. Lapozgattam a könyvben, de úgy egyik minta se tetszett igazán, így egyénileg egy pandát „varrattam magamra”, amit picit kidíszítettek, és még két percbe sem telt, mire elkészült a festés. Annyira jól áll még most is, hogy akkor megfogadtam magamnak, ha átmegyek a nyelvvizsgán, akkor fel is tetováltatok egyet magamnak.  Ezután villám gyorsan eltűntünk a helyszínről, rejtekadó utakon át, mert már többször is közöltem anyával, hogy rosszul vagyok ennyi embertől. Elnyaltunk még egy fagyit (A whisky-set ne próbáljátok ki, valami borzalmas tömény!), és hamarosan mentünk is haza, ahol folytatódott a film maratonunk, mert néztünk egy thrillert (A fogoly), és egy magyar vígjátékot is (A miniszter félrelép), este pedig a tévéből láthattuk a pesti tűzijátékot, amit majdnem lefújtak a szervezők a rossz időjárás miatt. Lényegében én így töltöttem az ünnepi napokat, és szerintem egész jól kihasználom a maradék szabadidőmet, ami még van az iskolakezdésig. Még egy csomó megírásra való cikk vár rám, amit ezután a poszt után el is kezdek gyártani, így hát megyek is dolgozni.

További szép hetet kívánok nektek!
Mina  

2017.08.21. 14:44, Mina

Hol jártam? - 2. rész

Budapest - Balatonederics - Szigliget - Tihany

Mint ahogy mások is szokták nyáron, mi is elmentünk családilag egy-két helyre nyaralni. Nem pont külföldre, de így is láttunk szebbnél szebb helyeket az országon belül.

Anyáék rám bízták a programok megszervezését, ezért igyekeztem úgy kalkulálni, hogy nekik is tetszen, és én is olyan helyekre jussak el, ahol például még nem voltam, vagy sok jót hallottam az adott helyről.

Első nap - szerdán (07.26) - anyával kettesben elmentünk Pestre a Titanic kiállításra. Apa csak azért nem jött velünk, mert előző nap a doki elég rosszul adta be a kutyusnak a veszettség elleni oltást, és emiatt feldagadt az orra, ami miatt plusz injekciókat kellett neki beadni meghatározott időben. De már sokkal jobban van, és a duzzanat is eltűnt róla. Mi pedig fogtuk magunkat, és felvonatoztunk Pestre. Egyébként jó, hogy többször járok vonattal oda fel, mert legalább már kezdem érteni a tömegközlekedést, ami sosem árt, ha például a fővárosban fogok továbbtanulni. Egy kicsit mondjuk el voltunk veszve az elején, mert nem találtunk a Király utcát, de egy kedves úr szépen elmondta nekünk, hogy menjünk rézsútosan balra, és már ott is vagyunk.

              Maga a kiállítás nagyon tetszett, mert én rajongok a régi dolgokért, és a Titanic is egy azok közül. Emlékszem, gyerekkoromban sokszor láttam James Cameron filmjét, és elbűvölt Dicaprio és Winslet játéka is. Rengeteg használati tárgyat hoztak föl a mélyből, ami szinte hihetetlennek tűnik. Mindvégig az a kérdés kavargott a fejemben, hogy még is hogy volt képes ennyi minden ilyen szép állapotban megmaradni? Evőeszközök, fürdőszobai kiegészítők, ékszerek, kártyák, korabeli pénzek. És még a hajóból is voltak olyan alkatrészek, amikről csak a dokumentumfilmekben értesülhet az ember. Elöregedett csavarok, széfek, mosdókagylók, kandallók, távírók, és még sorolhatnám. Belépéskor kaptunk egy beszálló jegyet, névvel ellátva, hogy a kiállítás végén megnézzük, vajon túléltük-e a katasztrófát, vagy sem. (Én egyébként túléltem, anya nem.) Adtak még egy olyan készüléket is, amin ha megnyomtuk az adott gombot, akkor elkezdett beszélni az adott képről. Nagyon szépen berendezték a műtermeket, amikhez odaillő zenét is párosítottak. Volt például egy olyan folyosó, ami konkrétan pont úgy volt megépítve, mintha csak a Titanicon lettem volna, az első osztályon. Bordó szőnyeg, hangulatos világítás, és a sok-sok ajtó mögött rejlő kabinok mind lenyűgözőek voltak! Megismerhettük pár ember életét, miként is kerültek a nagy hajóra, és miképp folytatódott tovább az életük (vagy miképp nem). Magyar vonatkoztatásokat is találtam, méghozzá egy Dr. Lengyel nevezetű ember személyében, aki szintén a fedélzeten volt, és a katasztrófa után segített az embereknek ellátni a sérüléseiket. Néhol kirázott a hideg, hogy olyan megkapóan és hatásosan vezették fel az egész múltat! Láttam, hogy egy idős hölgy épp a könnyeivel küszködött, mikor a monitoron kivetítették, hogy a Titanic neki csapódott a jéghegynek, és a hajó kettétört. Minden elismerésem azoké, akik ilyen szépen megcsinálták és kivitelezték a kiállítás minden pontját! Felejthetetlen élmény volt számunkra, és csak bátorítani tudlak titeket is, hogy menjetek el, és nézzétek meg ezt a fantasztikus látványt! Utazzatok vissza az időben, és legyetek részesei ti is a Titanic-nak!
 

Második nap - csütörtökön (07.27) - egy Balatonedericsi kirándulást terveztem. Egyszer találtam a neten egy olyan cikket, ahol Magyarország legfélelmetesebb vagy kísértetjárta helyeit mutatták be, és most volt alkalmam eljutni az egyik ilyen helyre. A Fekete kastélyt sok gyilkosság és öngyilkosság fedi, ezért nem hiába kapta a sötét, fekete nevet.  A kastélyt a Nedeczky család építtette a 18. század végén. Az első gyilkosság 1912 nyarán történt, amikor is egy edericsi gulyás féltékenységből megölte kedvesét, a kastély szakácsnőjét. A második haláleset öngyilkosság volt: Nedeczky Jenő 1914 tavaszán, 74. születésnapján önkezével vetett véget az életének. Ezek után a birtok sokszor gazdát cserélt, de a jelek szerint nem igen törődtek az állapotával. Évek alatt folyamatosan romlott, és az egykoron gyönyörű kastély mára már az enyészeté vált.

               Bár a belseje is megélt szebb időket, nekem akkor is egy kuriózum volt oda betérni. Látni, ahogy az öreg falak álltak, egyfajta különlegesség volt számomra. Körülbelül úgy írhatnám le azt az érzést, mint mikor rájössz, hogy még sem ették meg a pudingot, amit a hűtőben tartogattál. Mindenhol törött üvegek, betört ajtók, és helyenként elszórt csikkek és sörös dobozok éktelenkedtek a képbe. Legszívesebben letördeltem volna azoknak a kezét, akik így megrongálták azt az épületet, vagy legalább is, ha a birtok tulajdonosa lennék, elzárnám a kíváncsiskodó emberek felől. Még menthető épület, a kérdés már csak az, hogy meg is akarják-e menteni, vagy sem. Én biztosan tennék valamit, hogy ismét úgy állhasson, mint fénykorában, de sajnos nem én vagyok a tulaj. Ha lehetőségetek adódik, és netalán Balatonederics közelében jártok, mindenképp nézzetek el arra. A nagy dzsindzsástól talán nehéz lesz megtalálni a bejáratot, de ha sikerül, akkor már könnyű lesz elérni magához az épülethez. Merészebbeknek ajánlom az esti túrát is, amitől garantáltan borsózni fog a hátatok!

Ezután a mellette lévő, Szigligeti várba kalauzoltam el a családot. Közkedvelt hely, és rengetegen járnak oda már csak a látvány miatt is. Gyönyörűséges a fenti kilátás, bár még most sem értem, hogyan tudták ilyen jól kiépíteni régen. Jó kis meredek utak vezettek fel a várhoz, amitől bedurrant a vádlink, de mi csak mentünk, mert élveztük a táj adta lehetőségeket. Természetesen sok fotót is készítettem, hogy az emlék meg legyen örökítve.

 

A várról röviden annyit, hogy a pannonhalmi bencés apátság építette az 1260-as években. Több kézben is megfordult, hogy egy híresebb királyt is említsek, példának okáért az egyik tulaj IV. Béla volt, aki cserével megszerezte magának. Fontosságát tekintve Szigliget is részévé vált a végvárrendszereknek, azonban a török hódoltság után elvesztette a harcászati jelentőségét, és egy villámcsapás okozta tűzvész miatt a vár lakhatatlanná vált. Mostanra újjáépítették, és gyakran látogatott turisztikai hely lett belőle.

A várak látogatását mellesleg azoknak ajánlanám, akik szeretik a történelmet (akár a tantárgyat is) megismerni, feleleveníteni, vagy csak egy jót túrázni a legmagasabb pontig. Onnan sok szép fotót, és selfit is lehet készíteni, ami hoz pár like-ot az Instagram oldalon.   

A két látványosság után aztán hazafelé beugrottunk a Művészetek völgyébe is Kapolcson, mert pont útba esett. A rengeteg emberen kívül még az árucikkek voltak többségben. Szalmakalaptól elkezdve a hennafestésig mindent meglehetett találni ott, amit szem és száj kívánt. (És persze sok pénzt is el lehetet szórni az ilyen helyeken.) Egy tacsis gyűrűt sikerült onnan beszereznem, amit elég horribilis áron adtak, de mindenképp szerettem volna egy olyan aranyos kutyusos gyűrűt, ráadásul tacskós volt, ami a mi családunk kedvence is! A hangulatot élőzenével alapozták meg; szinte csak magyar népzene szólt, és a gyerekeket pedig egy régi, hagyományos öltözékben lévő férfi táncoltatta meg. Miközben hallgattuk a zenét, valami nagyon fura padlizsán krémes vega szendvicset ettem, ami első ránézésre (és ízre) kellemetlen volt, de le kellett gyűrnöm, hogy ne vesszen kárba az étel. Ott nem maradtunk sokáig, mert már mindhárman fáradtak voltunk, és jobbnak láttuk inkább, hogy elbúcsúzzunk attól a helytől. Kapolcs is egy fantasztikusan szép város, és pont egy völgyben fekszik, ami még inkább meghozza az ember kedvét a kiránduláshoz és a szórakozáshoz.
 

Harmadik napra - pénteken (07.28) - Tihany volt betervezve, és ugyanazon úton haladtunk, mint Balatonederics felé. Azon a napon rettentő hőség volt, de ez sem szegte a kedvünket. Mikor beértünk a városközpontba, és megszenvedtünk a parkolójegyekkel, akkor elindultunk egy macskaköves utcán egészen a tihanyi apátságig. Rengeteg levendulás termék állt az eladók polcain, és anyát ez teljesen elvarázsolta. Vett is magának (névnapja volt még csütörtökön) egy levendulás tusfürdőt csak azért, mert az jól mutat a fürdőszobába. ^^” A dombról leláttunk a Balatonig, ami meseszép türkiz és égszínkék színekben pompázott. Felszálltunk a Dotto kisvonatra, ami levitt minket egészen a Révig, ahonnan is hajóval átkeltünk a másik oldalra, ahol a Kőröshegyi völgyhíd található. Tavaly vagy azelőtti évben pont arra voltunk nyaralni, és láttam is a hidat, ami meg is lepett hirtelen, de aztán eszembe jutottak az emlékek. Már rég voltam hajókiránduláson, és még azt a rövid utat is élveztem, ahogy átkelünk egyik oldalról a másikra. Le is videóztam a táj szépségét, mert ilyet nem mindennap lát az ember! Visszaérve ismét felszálltunk a kisvasútra, ami visszavitt minket a centrumba. Itt megjegyzem, hogy pont másnap láttam egy régi magyar filmet, aminek a címe, ha jól emlékszem az volt, hogy a Címzett ismeretlen, és ott is Tihanyra utaztak el, kiabáltak a visszhangnak, amit sajnos mi már nem tehettünk meg, mert beépítették a környéket. De legalább a szobrát láthattuk, illetve a Kálváriát is megcsodáltuk lentről, mert a tetejéig felmenni kicsit fárasztó lett volna a sok séta után. Megvettük a belépőket az apátság templomába, és a jó hűvös épületben szemügyre vettük a kiállított tárgyakat. Régi kardot, használati tárgyakat, viaszfigurákat, az alapító levelet, és még I. András király sírját is láthattuk. A róluk készült leírást már egyikünknek sem volt ereje olvasni, így hamar a végéhez értünk, és egy finom ebéd (akkor már inkább uzsonna) után elmentünk.

Anyáéktól kaptam egy nagy dicséretet, amiért sikerült egy ilyen klassz kirándulást szerveznem magunknak. Innentől mindig én leszek a felelős, mondták. Oké, szavatokon foglak titeket! Legközelebb Lengyelországba megyünk megnézni a Halál tábort! *-* (Ne nézzetek ilyen furán! Én szeretem az ilyen abszurd dolgokat…) Én nagyon jól éreztem magam, és amúgy engem is meglepett a szervezői képességem. Szóval, ha gondoljátok, én megszervezem bárki útját, egyelőre csak belföldön.;) 

 
2017.07.30. 16:12, Mina

Vizes vb és egy gyönyörű koreai-magyar esküvő élményei után

Képzeljétek csak! Még júniusban kaptunk a szomszédtól két tiszteletjegyet a vizes világbajnokság műugrás selejtezőjére. Először úgy volt, hogy miért mennénk, ha minket nem érdekel az efféle fajta sport, de mondtam anyának, hogy nincs veszíteni valónk. Egy élménnyel leszünk gazdagabbak! Így hát július 19-én útra keltünk, de nem is akármilyen módon! Mivel apa eladta a régi kocsiját, ezért szeretett volna nézni valami újat, és mivel a közeli városban nem talált megfelelőt, így gondolta, hogy a pesti üzletekben majd ráakad valamire. A szomszéd pedig épp ugyanarra ment, és felajánlotta, hogy elvisz bennünket. Mivel már el lett rendezve a találkozó egy kocsi tulajdonossal 9 órára, és nekünk is körülbelül addigra kellett felérni az átvizsgálások miatt, ezért reggel ötkor kellett kelni, hogy hatkor már indulhassunk. Azt hittük, nagy forgalommal nézünk majd szembe, de reggeli órákban még alig voltak az utakon. Így utólag megfogadtam, hogy többet nem ülök be a szomszéd kocsijába, ha ő vezet. Valami katasztrofálisan bukdácsolt, és az egész vezetési stílusa darabos volt. Arról nem is beszélve, hogy félig kómás állapotban voltam, és reggelizni sem volt időm még csak „szépített” a helyzeten. De mikor végre Pestre értünk, akkor már kicsit nyugodtabb voltam. A szomszéd (aki egyébként nyugdíjas), felhívott minket a lakásába, és a felesége egy finom kávét főzött nekünk, ami nagyon jól esett és életet lehelt belém. Onnan nyolc, fél kilenc körül indultunk el, és hamar odaértünk a Duna Arénához, ahova akkor még nem engedtek be minket. Elsétáltunk az Árpád hídig, ahol jól megreggeliztünk egy-egy szendviccsel, majd megpróbáltunk a másfél literes vizet a lehető leggyorsabban meginni, mert ilyesmit nem lehetett bevinni a helyszínre. Pontban kilenckor nyitották meg előttünk a kapukat, és mindenféle fémdetektoros kapun kellett átmennünk, éppúgy, mint a reptereken. Amikor először megláttam a monumentális létesítményt, fel sem bírtam fogni, hogy én most oda fogok bemenni, és szurkolni. Elképesztően tágas, és modern volt belül is! Több percig is eltartott, mire megtaláltuk a helyünket a sok szektor között, de szerencsére voltak segítőkész emberek. Amíg nem kezdődött a selejtező, addig láttuk a gyakorlásukat, és közben jó zenék szóltak. Összesen 56 műugrót mutattak be, köztük volt egyébként két magyar és két koreai is. A többi országot is nézegettem, de ők nyűgöztek le a legjobban. Már csak azért is, mert volt köztük magyar, illetve az egyik koreai srác bejutott az első négy közé (még úgy a 4. fordulóban). Folyamatosan készítettem képeket és videókat, de olyan zseniálisan nyomorék voltam, hogy majdnem minden felvételbe bele lógott az ujjam. Viszont egy mini videót sikerült készítenem egy koreairól, amit twitteren is posztoltam, és berakom most ide is.

 

 

A negyedik kör végéig bírtuk, mert onnantól kezdett egysíkúvá vált az egész, és eléggé éhesek is voltunk addigra. Ott egy darab hot-dog 700 forintba került, és mondtam anyának, hogy én nem fizetek annyit csak azért, hogy itt ehessek. Így hát útnak indultunk, és tömegközlekedéssel lassacskán hazaértünk. A vasútállomásnál tudtunk venni pizzát, ami teljesen megfelelő volt, és még sem került annyiba, mint az Arénába. Egyszóval szép és új élménnyel lettünk gazdagabbak, de a végére már fárasztó volt a meleg és az éhség miatt is. Délután négy körül érhettünk haza. Utána itthon pihentünk a következő napokra.

 

A huszonkettedike nem csak számomra volt különleges nap. A Lili ezen a napon ment férjhez, és tette le örök fogadalmát a párjával, E.-vel. Az esküvő napját azonban sok minden előzte meg. Nehezünkre esett például kiválasztani, hogy még is milyen ruhát kéne venni, ahhoz pedig cipőt és táskát is keríteni kellett valahonnan. A júliusi hónapunk jóformán erre ment el, hogy a lehető legalkalmasabb szettet válasszuk ki. Jóformán többet készültünk erre, mint a menyasszony. Én egy vajszínű, virágmintás egyberészest választottam, amihez egy piszkos fehér cipőt, és egy aranyozott szélű táskát néztem ki. A smink az elég natúr volt, bár most több alapozót kentem magamra, mint eddig valaha! Nem szokásom így kimaszkírozni a fejem, de szerettem volna, ha az a nap tényleg tökéletes lenne. Egy kis tus, és matt rúzs után elfogadható fejem lett. Az ajándékot már akkor megvettünk, mikor meghívást kaptunk az esküvőre. Egy Hollóházi teáskészletet kaptak, ami bármikor kibővíthető tányérokkal, vagy poharakkal egyaránt.

A polgári esküvő Újpesten volt, ahova is érkezett a kilencven meghívott vendég. Nem tűnt fel egyébként, hogy annyian lettünk volna, mert maximum olyan ötvenre saccoltam a létszámot. A koreaiakból is kevesebbet láttam, mint amennyire számítottam. Talán nyolc embert ismertem a menyasszonyon és a vőlegényén kívül, akiket a Lili még vasárnap, a Metodista Egyháznál mutatott be. A szertartás egyszerű, de annál szebb volt! A menyasszonyt, szokás szerint az apukája vezette oltárhoz, és a jövendőbeli férj vette át. Mindeközben szólt a zene, és innen is köszönöm nekik, hogy nem valami lassú, és szomorú számot raktak be. :D Míg a magyar beszéd ment, addig a koreaiak számára is fordítottak, így mindenki érthette az egészet. Készültek a ceremónia után csoportképek, családi fotók, és még a menyasszony is hátradobta a csokrát a lányok számára. Sajnos pár centi híján nem én kaptam el, hanem a mellettem lévő lány, de így is örültem annak, hogy egyáltalán a részese lehettem a nagy pillanatnak.

Ezek után mindenki átutazott a közelben lévő étteremhez, és még szerencse, hogy vittünk esernyőt, mert olyan messze álltunk meg a helytől, hogy amíg gyalogoltunk, szépen elvesztette a java rugalmasságát a hajam az eső miatt. Előző nap ugyanis fodrásznál és körmösnél is voltam, és jó kis melegben berakást kértem (nem rosszra gondolni!), ami annyit tett, hogy befújták speckó alkoholos spray-jel a hajam, és felgurigázták, mint a nagyiknak. Majd egy búra alá raktak, és több mint egy óráig ott kellett ülnöm. Minden második pillanatban azt éreztem, hogy meggyulladok, de mindig csak a végeredményre koncentráltam, és így sikerült túlélnem. A körmösnél gél lakoztattam egy rózsaszínes, arany díszítésű mintára. Nagyon szép lett az eredmény, és ott is egy óra alatt kész lettem. A Lili is megdicsért, milyen szép vagyok, bár én inkább őt mondtam volna annak, mert tényleg elképesztően festett a fehér menyasszonyi, majd utána az étteremben a hanbok ruhájában. És ilyenkor köztudott, hogy nem lehet szebbnek lenni, mint maga a menyasszony! Az étteremben sikeresen megtaláltuk az asztalunkat, és megtiszteltetés volt az is, hogy ugyanabban a helységben ehettem az újdonsült házaspárral. Étel az rengeteg mennyiségben a rendelkezésünkre állt. Előételként valami sonka és sárgadinnye volt, levesként újházi tyúkhúsleves, főételként én csirkés steak-et választottam csicseriborsós pörével, meg valami mazsolás chutney-val is ízesíthettem a finom ebédet. A tortára viszont már nem jutott elegendő hely, így az én részemet apának adtam. A legjobb dologról el is feledkeztem! Az délelőtt fénypontja a mi táncunk volt, amit ugye vasárnap gyakoroltunk, és ahogy elkezdtük, mindenki tapsolt közben. A Lili apósa mindent videóra vett, bár nem tudom, mikor fogom én azt látni, de anya elmondása szerint - és a közönség szerint is -, nagyon muris és jó hangulatú táncot sikerült összedobnunk. Mindenki hangosan tapsolt és fütyült, ami számomra megnyugtatónak hangzott az előtte lévő izgulás miatt.

Evés után már csak a mulatozás volt vissza, ahol utána mások is megcsillogtathatták a tánctudásukat. A Lili nagyon elemében érezte magát, és miután a férje megunta a táncot, behúzott a „színpadra”, és mi folytattuk utána. Jó kis cigányzenére roptuk, de a végére már folyt rólunk a víz. Ennek ellenére nagyon jó hangulatban telt el az egész délelőtt! Eddig elég unalmas és száraz esküvőkön voltam, amikre már nem is emlékszem, de erre szívesen mennék el akár másodszor is! Mindenki kedves volt, és kicsit jobban feltérképezhettem a családi viszonyokat is.  A Lili öccse például nagyon is jól nézett ki abban a kék öltönyben!

Délután három körül már kezdtek elmenni a barátok, így mi is szedelődzködtünk, és az ajándékot odaadva sok boldogságot kívántunk az ifjú párnak. Megköszöntem a meghívást, és a lehetőséget is, hogy szerepelhettem vele a színpadon. Mindezek mellett kamatoztatni tudtam a csekély koreai tudásomat is. A Lili apjától és öccsétől szépen meghajolva, koreaiul köszöntem el, ahogy ők is. Anyáék pedig követték a példámat. Hazafele úton megálltunk az egyik nagy áruháznál, és bevásároltunk hétvégére. Megvettem azt a könyvet is, amiről majd egy következő bejegyzésben „hallotok”.

Mindent összevetve egész tartalmasan telik a nyaram, és mondhatom, nem unatkozom. A nyaralás valószínűleg a következő héten valósul meg valahol belföldön, így most megpróbálok nektek egy-két tartalmat gyártani, hogy addig is legyen valami friss az oldalon.

Legyen szép hetetek, és legyetek sokat a levegőn! Nekem is így lett valami színem. 

2017.07.23. 14:47, Mina
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

♦ Kapcsolat ♦

• Email: minaru_99@freemail.hu
• Twitter: MINA

Minden jog fenntartva! ©

2013 - 2018 


A FÉRJFOGÁS és a FÉRJMEGTARTÁS TITKAI, a SZERELEMRÕL MINDEN, a BOLDOG SZEXUÁLIS ÉLEThez vezetõ út: PSP    *****    PÁRKAPCSOLATI és SZEXUAL PARAPSZICHOLÓGIA: PSP alternatív spirituális tanácsadó képzés abszolút kezdõknek és haladóknak    *****    Hogyan kell a SZERELMET BEVONZANI ÉS MEGTARTANI? Mi a BOLDOG SZERELEM TITKA? A PSP-n megtudhatod!    *****    Minden amit TUDNI AKARSZ A SZERELEMRÕL ÉS A SZEXRÕL: PSP Párkapcsolati tanácsadó képzés * SZERELEM SZEXUALITÁS    *****    Magyarország egyetlen Olicity és legaktívabb Arrow rajongói oldala! Minden infó az aktuális 6. évadról és egyéb finomság    *****    Megjelent a The Sims 4 legújabb kiegészítõje, a Laundry Stuff Pack. Vajon megéri megvenni? Derítsd ki Te magad!    *****    Állatok - Könyvek - Zene - HobbiZoona Blog - Állatok - Könyvek - Zene - HobbiZoona Blog - Állatok - Könyvek - Zene -Katt    *****    Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk! KATT KATT KATT KATT    *****    Nem lehet saját lovad? Nevelj virtuálisan ITT! Nevelj, versenyezz, licitálj szebbnél szebb lovakra!    *****    -Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Naptár,Design!-    *****    The Resident - A kórházi drámasorozat január 21-én indul Matt Czuchry és Emily VanCamp fõszereplésével! Nézzetek be!    *****    Mindenféle kérdésedre õszinte választ kaphatsz a valódi Kérdõasztrológia segítségével.    *****    Részletes személyiség és sors analízis / születési horoszkóp / ajándék 3 év elõrejelzéssel. Most érdemes ide látogatni!!    *****    Ha diplomás asztrológust keresel, aki BECSÜLET KASSZÁS alapon ad tanácsot és INGYEN OKTAT, akkor keress bizalommal!    *****    A BIOTÉRKÉP AZ IGAZI KARMA! MEGMUTATJA PONTOSAN,MILYEN FELADATTAL SZÜLETTÉL.EGY PRÓBÁT MEGÉR. SOK SEGÍTSÉG MINDEN NAP!!!    *****    Megnyitott a madárvendéglõ! Gyertek vendégségbe ti is Mályvához és Pipitérhez! Irány a Mesetár!    *****    Megnyitottam cikkes, véleményes blogomat! Sok-sok érdekes bejegyzéssel várlak naponta, ne hagyd ki! - Alice    *****    Sztárokról és idolokról írok,ajánlókat hozok,tippeket és tageket osztok meg veletek!Nézz be egy blogkóros lány oldalára!    *****    Az igazi karma a horoszkópodban a Felszálló holdcsomópont,a Chiron,a Lilith (Fekete Hold),Rendeld meg most!Várlak, katt!    *****    családi adókedvezmény 2018 nyomtatvány letöltés, feltételek tudnivalók