x Megvan a lehetőséged, hogy bármit megváltoztass! x

 

 

Mina

안녕!

Üdvözöllek titeket a Mee Culture, avagy szerény blogomon! Legtöbb posztom személyes bejegyzés, de ha kedvem tartja, bármikor kitehetek egy-egy cikket is extraként. Egy tizennyolc éves maximalista, belül törékeny, kívül erősnek mutatkozó lányka volnék, aki egész realistán látja a világot. Próbálok minden körülmények között boldog lenni, mert sokkal jobb egy vidám mosoly, mint egy fárasztó sírás. A továbbiakban kérlek szólíts Mina-nak, és ha valami felkeltette az érdeklődésed,vagy csak kíváncsi vagy valamire, akkor kérdezz bátran! ^-^ 

 
Hozzászólások
Friss bejegyzések
2017.09.16. 20:40
2017.09.13. 16:55
2017.09.04. 21:16
2017.09.01. 14:45
2017.08.25. 13:17
Friss hozzászólások
 
Címkék

Itt jártamVéleménySzabadidőSzemélyesInterjúZeneÉletmódSuli

 
Little Mee

• Csere feltételek 

ELITE OSZTAG 

Képes részleg, ahova azok kerülnek ki, akiknek igényes és tartalmas oldaluk van. És természetesen én is képpel jelenek meg. Ha lapod elnyeri a tetszésemet, akkor egy sárga csillaggal ellátott képpel kerülsz ki. 

Képként őket szeretném (lehet választani): Seungri (BIGBANG), Joongki, vagy Taewoong (SNUPER) 

NORMÁL CSERÉK 

Itt a neved és oldalad címe kerül ki. 

Ha szünetelsz, vagy nem frissítesz - lekerülsz az inaktívak közé.

>> Inakítv részleg itt <<

    
   
   
   

Nina • Limonadee • Ninaa • Dylan • Reina • Viki • 

 
Látogatók
Indulás: 2013-08-11
 


Köszönet a design kódjáért a Sam And Aemy Design weboldalnak!

Panda napló

Vizes vb és egy gyönyörű koreai-magyar esküvő élményei után

Képzeljétek csak! Még júniusban kaptunk a szomszédtól két tiszteletjegyet a vizes világbajnokság műugrás selejtezőjére. Először úgy volt, hogy miért mennénk, ha minket nem érdekel az efféle fajta sport, de mondtam anyának, hogy nincs veszíteni valónk. Egy élménnyel leszünk gazdagabbak! Így hát július 19-én útra keltünk, de nem is akármilyen módon! Mivel apa eladta a régi kocsiját, ezért szeretett volna nézni valami újat, és mivel a közeli városban nem talált megfelelőt, így gondolta, hogy a pesti üzletekben majd ráakad valamire. A szomszéd pedig épp ugyanarra ment, és felajánlotta, hogy elvisz bennünket. Mivel már el lett rendezve a találkozó egy kocsi tulajdonossal 9 órára, és nekünk is körülbelül addigra kellett felérni az átvizsgálások miatt, ezért reggel ötkor kellett kelni, hogy hatkor már indulhassunk. Azt hittük, nagy forgalommal nézünk majd szembe, de reggeli órákban még alig voltak az utakon. Így utólag megfogadtam, hogy többet nem ülök be a szomszéd kocsijába, ha ő vezet. Valami katasztrofálisan bukdácsolt, és az egész vezetési stílusa darabos volt. Arról nem is beszélve, hogy félig kómás állapotban voltam, és reggelizni sem volt időm még csak „szépített” a helyzeten. De mikor végre Pestre értünk, akkor már kicsit nyugodtabb voltam. A szomszéd (aki egyébként nyugdíjas), felhívott minket a lakásába, és a felesége egy finom kávét főzött nekünk, ami nagyon jól esett és életet lehelt belém. Onnan nyolc, fél kilenc körül indultunk el, és hamar odaértünk a Duna Arénához, ahova akkor még nem engedtek be minket. Elsétáltunk az Árpád hídig, ahol jól megreggeliztünk egy-egy szendviccsel, majd megpróbáltunk a másfél literes vizet a lehető leggyorsabban meginni, mert ilyesmit nem lehetett bevinni a helyszínre. Pontban kilenckor nyitották meg előttünk a kapukat, és mindenféle fémdetektoros kapun kellett átmennünk, éppúgy, mint a reptereken. Amikor először megláttam a monumentális létesítményt, fel sem bírtam fogni, hogy én most oda fogok bemenni, és szurkolni. Elképesztően tágas, és modern volt belül is! Több percig is eltartott, mire megtaláltuk a helyünket a sok szektor között, de szerencsére voltak segítőkész emberek. Amíg nem kezdődött a selejtező, addig láttuk a gyakorlásukat, és közben jó zenék szóltak. Összesen 56 műugrót mutattak be, köztük volt egyébként két magyar és két koreai is. A többi országot is nézegettem, de ők nyűgöztek le a legjobban. Már csak azért is, mert volt köztük magyar, illetve az egyik koreai srác bejutott az első négy közé (még úgy a 4. fordulóban). Folyamatosan készítettem képeket és videókat, de olyan zseniálisan nyomorék voltam, hogy majdnem minden felvételbe bele lógott az ujjam. Viszont egy mini videót sikerült készítenem egy koreairól, amit twitteren is posztoltam, és berakom most ide is.

 

 

A negyedik kör végéig bírtuk, mert onnantól kezdett egysíkúvá vált az egész, és eléggé éhesek is voltunk addigra. Ott egy darab hot-dog 700 forintba került, és mondtam anyának, hogy én nem fizetek annyit csak azért, hogy itt ehessek. Így hát útnak indultunk, és tömegközlekedéssel lassacskán hazaértünk. A vasútállomásnál tudtunk venni pizzát, ami teljesen megfelelő volt, és még sem került annyiba, mint az Arénába. Egyszóval szép és új élménnyel lettünk gazdagabbak, de a végére már fárasztó volt a meleg és az éhség miatt is. Délután négy körül érhettünk haza. Utána itthon pihentünk a következő napokra.

 

A huszonkettedike nem csak számomra volt különleges nap. A Lili ezen a napon ment férjhez, és tette le örök fogadalmát a párjával, E.-vel. Az esküvő napját azonban sok minden előzte meg. Nehezünkre esett például kiválasztani, hogy még is milyen ruhát kéne venni, ahhoz pedig cipőt és táskát is keríteni kellett valahonnan. A júliusi hónapunk jóformán erre ment el, hogy a lehető legalkalmasabb szettet válasszuk ki. Jóformán többet készültünk erre, mint a menyasszony. Én egy vajszínű, virágmintás egyberészest választottam, amihez egy piszkos fehér cipőt, és egy aranyozott szélű táskát néztem ki. A smink az elég natúr volt, bár most több alapozót kentem magamra, mint eddig valaha! Nem szokásom így kimaszkírozni a fejem, de szerettem volna, ha az a nap tényleg tökéletes lenne. Egy kis tus, és matt rúzs után elfogadható fejem lett. Az ajándékot már akkor megvettünk, mikor meghívást kaptunk az esküvőre. Egy Hollóházi teáskészletet kaptak, ami bármikor kibővíthető tányérokkal, vagy poharakkal egyaránt.

A polgári esküvő Újpesten volt, ahova is érkezett a kilencven meghívott vendég. Nem tűnt fel egyébként, hogy annyian lettünk volna, mert maximum olyan ötvenre saccoltam a létszámot. A koreaiakból is kevesebbet láttam, mint amennyire számítottam. Talán nyolc embert ismertem a menyasszonyon és a vőlegényén kívül, akiket a Lili még vasárnap, a Metodista Egyháznál mutatott be. A szertartás egyszerű, de annál szebb volt! A menyasszonyt, szokás szerint az apukája vezette oltárhoz, és a jövendőbeli férj vette át. Mindeközben szólt a zene, és innen is köszönöm nekik, hogy nem valami lassú, és szomorú számot raktak be. :D Míg a magyar beszéd ment, addig a koreaiak számára is fordítottak, így mindenki érthette az egészet. Készültek a ceremónia után csoportképek, családi fotók, és még a menyasszony is hátradobta a csokrát a lányok számára. Sajnos pár centi híján nem én kaptam el, hanem a mellettem lévő lány, de így is örültem annak, hogy egyáltalán a részese lehettem a nagy pillanatnak.

Ezek után mindenki átutazott a közelben lévő étteremhez, és még szerencse, hogy vittünk esernyőt, mert olyan messze álltunk meg a helytől, hogy amíg gyalogoltunk, szépen elvesztette a java rugalmasságát a hajam az eső miatt. Előző nap ugyanis fodrásznál és körmösnél is voltam, és jó kis melegben berakást kértem (nem rosszra gondolni!), ami annyit tett, hogy befújták speckó alkoholos spray-jel a hajam, és felgurigázták, mint a nagyiknak. Majd egy búra alá raktak, és több mint egy óráig ott kellett ülnöm. Minden második pillanatban azt éreztem, hogy meggyulladok, de mindig csak a végeredményre koncentráltam, és így sikerült túlélnem. A körmösnél gél lakoztattam egy rózsaszínes, arany díszítésű mintára. Nagyon szép lett az eredmény, és ott is egy óra alatt kész lettem. A Lili is megdicsért, milyen szép vagyok, bár én inkább őt mondtam volna annak, mert tényleg elképesztően festett a fehér menyasszonyi, majd utána az étteremben a hanbok ruhájában. És ilyenkor köztudott, hogy nem lehet szebbnek lenni, mint maga a menyasszony! Az étteremben sikeresen megtaláltuk az asztalunkat, és megtiszteltetés volt az is, hogy ugyanabban a helységben ehettem az újdonsült házaspárral. Étel az rengeteg mennyiségben a rendelkezésünkre állt. Előételként valami sonka és sárgadinnye volt, levesként újházi tyúkhúsleves, főételként én csirkés steak-et választottam csicseriborsós pörével, meg valami mazsolás chutney-val is ízesíthettem a finom ebédet. A tortára viszont már nem jutott elegendő hely, így az én részemet apának adtam. A legjobb dologról el is feledkeztem! Az délelőtt fénypontja a mi táncunk volt, amit ugye vasárnap gyakoroltunk, és ahogy elkezdtük, mindenki tapsolt közben. A Lili apósa mindent videóra vett, bár nem tudom, mikor fogom én azt látni, de anya elmondása szerint - és a közönség szerint is -, nagyon muris és jó hangulatú táncot sikerült összedobnunk. Mindenki hangosan tapsolt és fütyült, ami számomra megnyugtatónak hangzott az előtte lévő izgulás miatt.

Evés után már csak a mulatozás volt vissza, ahol utána mások is megcsillogtathatták a tánctudásukat. A Lili nagyon elemében érezte magát, és miután a férje megunta a táncot, behúzott a „színpadra”, és mi folytattuk utána. Jó kis cigányzenére roptuk, de a végére már folyt rólunk a víz. Ennek ellenére nagyon jó hangulatban telt el az egész délelőtt! Eddig elég unalmas és száraz esküvőkön voltam, amikre már nem is emlékszem, de erre szívesen mennék el akár másodszor is! Mindenki kedves volt, és kicsit jobban feltérképezhettem a családi viszonyokat is.  A Lili öccse például nagyon is jól nézett ki abban a kék öltönyben!

Délután három körül már kezdtek elmenni a barátok, így mi is szedelődzködtünk, és az ajándékot odaadva sok boldogságot kívántunk az ifjú párnak. Megköszöntem a meghívást, és a lehetőséget is, hogy szerepelhettem vele a színpadon. Mindezek mellett kamatoztatni tudtam a csekély koreai tudásomat is. A Lili apjától és öccsétől szépen meghajolva, koreaiul köszöntem el, ahogy ők is. Anyáék pedig követték a példámat. Hazafele úton megálltunk az egyik nagy áruháznál, és bevásároltunk hétvégére. Megvettem azt a könyvet is, amiről majd egy következő bejegyzésben „hallotok”.

Mindent összevetve egész tartalmasan telik a nyaram, és mondhatom, nem unatkozom. A nyaralás valószínűleg a következő héten valósul meg valahol belföldön, így most megpróbálok nektek egy-két tartalmat gyártani, hogy addig is legyen valami friss az oldalon.

Legyen szép hetetek, és legyetek sokat a levegőn! Nekem is így lett valami színem. 

2017.07.23. 14:47, Mina

Írok az írásról

Címkék: interjú írás
A blog szerkesztője meginterjúvolja magát

Most mondjátok, hogy nem vagyok eredeti! Itt ülök a gép előtt, a torkomon vizes borogatás van megfázás miatt NYÁRON, és azon töröm a fejem, hogyan tudnék nektek mesélni az írós „életemről”, hogy senki ne unja meg már a harmadik mondatnál. Mivel nem jó mindig a sűrített szöveg, ezért most egy ilyen különlegességet hoztam.

 

1.       Gyakori feltett első kérdés a mióta írsz?

2009 óta pötyögök a billentyűzeten. Hogy pontosabb legyek, abban az évben kezdtem el egy történetet írni, papírra és ceruzával. Emlékszem még egy részletére belőle. A lány egy színes szemüvegért elutazott Amerikába, és ott megismerkedett valami pénzes emberrel, aztán a másik nap meg már az isten se tudja, hol volt szerencsétlen! Folyton ment, mint zsidóba a fájdalom. Szerintem akkor még nem voltam tisztában az időeltolódás és az utazás időtartalmának fogalmával, de nem érdekelt túlzottan, mert ez lekötött, és jól esett írni. A címe oly’ fantázia dúsan hangzó: Egy lány élete nevet kapta. Sajnos már nem találom sehol, és be se fejeztem, de ez a regény indított el eme izgalmas úton engem.

2.       Mi inspirál az írás alatt?

Inspirál? Legtöbbször (sőt! szinte mindig) magamnak írtam, és tetszett az a gondolat, hogy én alakítom ki a történet világát, a szereplőket, és magát a cselekményt. Legtöbbször filmekből, vagy videó klippekből merítek ihletet, ezen belül is a kedvenc műfajaim közé tartozik a thriller, akció, és a dráma. Ezek egyébként erősen meg is mutatkoznak az írásaimon.

3.       Melyik az a műved, ami legjobban a szívedhez nőtt?

Hmm… Itt akkor két irományt emelnék ki. Az egyik a My Juliet, a másik pedig a Válaszút. Az előbbi azért lett a kedvencem, mert mindig is szerettem volna egy efféle fajta drámát leírni, és úgy gondolom, ezzel a két novellával sikerült elérnem. A történet maga szomorú, elégikus hangulatú, sok benne a visszaemlékezés, ami teljessé (és a későbbikben érthetőbbé) teszi az egész sztorit. Az utóbbi pedig egy nagy meglepetés volt számomra, mert az ötlet csak úgy kipattant a fejemből, és ahogy feleszméltem, már meg is született a mű. Itt, varázslatos módon, csak a kezem járt, és alig kellett gondolkodni a cselekmény vázlatán. Bekapcsoltam a Word-öt, és már pötyögtem is a sorokat. Ez volt az egyetlen olyan írásom, ami ilyen gördülékenyen ment, ráadásul kipróbáltam benne a szerelmi szálat, és elsőként (és utolsóként) írtam fiú-fiú párosról, ami egyébként nem lett olyan nyálas, mint azt elsőre gondolná az ember.

4.       Kedvenc író/írónő?

Én oda meg vissza vagyok Cassandra Clare Végzet Ereklyéi illetve a Pokoli szerkezetek trilógiájáért. Fantasztikusan fogalmaz, és tényleg úgy érzi az ember, mintha nem is lenne külvilág. Csak a könyvé. Nem vagyok nagy rajongója a vámpíros, vérfarkasos sztoriknak, mert épp annyit láttam belőlük, hogy elegem lett belőlük. De Cassandra karakterei rögtön belopództak a szívembe! Zseniális elme, ez már tény.

5.       Min dolgozol most?

Jelenleg egy kis regény van készülőben, aminek a műfaja hasonlít a drámára, vannak benne akció jelenetek is, és szerencsémre a romantika hanyagolva van ebből a firkálmányból is. A történetről nem árulnék el sokat, legyen elég annyi, hogy aki szereti a pörgős ám drámai részeket, az mindenképp szeretni fogja (ha feltöltöm, és egyáltalán lesz rá igény). Vizuális típusoknak (meg akiket érdekel), ajánlom a történetemhez készült trailert. (>> Videóim menüpontban elérhető Állíts meg, ha tudsz! címen.)

6.       Más művészeti ágban is kipróbáltad már magad?

Nagyon szeretek festeni, rajzolni, ha időm és kedvem engedi. A blogra ezentúl fel fogom tölteni a legújabb alkotásaimat, már csak azért is, hogy tudjam honnan hová tartok ezzel. Ezen kívül régebben írtam verseket, egyperceseket, és még szerepjátékban is kipróbáltam már magam.

7.       Használsz valami segédletet írás közben? Jegyzetelés, stb…?

Legtöbbször a szinonimaszotar.hu-t, illetve a Google-t használom. Az elsőt remélem nem kell megmagyaráznom, miért. Sokszor nem jut eszembe más szó például a szépre, és emiatt ez a kis honlap nagyon hasznos. A Google-t pedig csak amiatt említettem, mert a magyar nyelv elég cseles, és néha megtréfál a helyesírásával. Amikor elbizonytalanodom, akkor csak begépelem a keresőbe, és általában jól kiadja a szót. Jegyzetelni általában akkor szoktam, mikor ihletet kapok, vagy a karakterek személy leírását akarom rendszerezni. A mostanában írt kisregényemhez viszont egy csomó papírt elhasználtam. 

8.       Van további célod az írással? Esetleg egy saját könyv?

Nekem mindig csak egy célom van, ha elkezdek egy irományt. Befejezni. Nagyon rondán mutat a félbehagyott munka, ezért is „kényszerítem” magam arra, hogy ne csak az üres oldalak legyenek, hanem valami emészthető tartalom is. A saját könyvtől olyan messze vagyok, mint innen a Mars, bár ha úgy vesszük, akkor egyes kiadóknál nem számít túlzottan a minőség. Bármikor be lehet vinni oda egy hibákkal teli kéziratot is, amiből egyből bestseller-t csinálnak. De én nem ilyen típus vagyok. Szerencsére.

9.       Mi a legfontosabb egy író számára?

Az elkötelezettség, kitartás, és persze az olvasói visszajelzések.

 

Ha te is írsz, és szeretnéd, hogy elolvassam, akkor hagyj egy kommentet alul. Szívesen merülök el mások fantázia világába. 

2017.07.18. 14:10, Mina

Hol jártam? - 1. rész

Magyarországi Metodista Egyház

Még mielőtt belekezdenék a mesélésben, szeretnék egy fogalmat megmagyarázni, mi is az a Metodista Egyház.

A metodista egyház a XVIII. században jött létre az anglikán egyházon belüli vallási-megújulási mozgalomként, amely erős társadalmi-politikai kihatással is bírt. Többek között jelentősen hozzájárult az akkori Anglia erkölcsi képének megváltozásához is. A szegények és elesettek felkarolásával sokakban felébresztette a társadalmi szolidaritás és felelősségvállalás gondolatát. A metodista egyház életében a vallási megújulás mellett ma is fontos szerepet játszik a társadalmi elkötelezettség.

forrás: http://www.metodista.hu

 

    Tegnap történt tehát, hogy megismerhettem ezt a fajta vallási nézetet is a Lili által. Úgy volt, hogy esküvő előtt nem lesz lánybúcsú, így csak egy szimpla napot töltöttünk együtt. A tízórás vonattal felmentem Pestre, és ő már ott várt rám. A jegyvétellel a kelleténél többet bajlódtunk, mert amelyik villamosra szerettünk volna felszállni, az el lett térítve a vb miatt. Vettem egy napi jegyet, hogy ne kelljen mindig megállni egy automata előtt, aztán onnantól kezdve haladtunk tovább metróval, villamossal egyaránt. Fél órás késéssel megérkeztünk az egyházhoz, ahol egyből egy táncos csapatot láttam, amint becsuktam az ajtót magam mögött. Mondanom se kell, hogy az imaház tele volt koreaiakkal, körülbelül húszan vagy annál is többen. Még mielőtt beértünk volna a terembe, megkérdeztem a Lilit, hogy biztos bemehetek én oda, mert én voltam ott az egyetlen magyar emberke. Feszélyeztetve éreztem magam először, alig bírtam megszólalni a mise után. Főleg, miután a pap mondott valamit, miközben rám nézett, és utána az összes ott ülő emberke rám szegezte a tekintetét. Öregedtem pár évet azalatt a három másodperc alatt, de aztán hamar a Lilire terelődött a figyelem, ugyanis a pap megáldotta őt, és minden jót kívánt az esküvőjére. A miséztető férfi szintén koreai volt, így egy árva mukkot nem értettem a mondandójából. Volt, mikor olyan hangosan beszélt, hogy azt hittem kiabál, de a Lili erre csak annyit mondott, hogy nem mérges, csak tenor hangja van. A ceremónia végén pedig a Lili bemutatott a kollégáinak, barátainak. Egy idős férfi megkérdezte tőlem, ismerem-e a bibimbapot, mire én igennel válaszoltam, és ő meg eltolt az étkező felé jóformán. (A koreaiaknak tényleg mindenük az evés.. :D) Három lány folyékonyan tudott magyarul, és ebből jó kis szituációk lettek. Találkoztam azzal a lánnyal is, akivel a Koreai Kulturális Napokon, így legalább ő nem volt teljesen ismeretlen számomra. Ebéd után eltáncoltuk az esküvői meglepi táncot, és utána próbáltuk megbeszélni, ki hogy álljon, mit hozzunk kelléknek. Ebből az lett, hogy aki csak koreaiul és angolul tud, attól kérdezte a Lili magyarul, hogy milyen ruhában lesz, és akik meg mindhárom nyelven tudtak, azok meg tőlem kérdezték meg koreaiul ugyanezt. Vicces volt, és addigra már viszonylag feloldódtam, és én is bekapcsolódtam a beszélgetésekbe. Egy negyven év körüli nő is odajött hozzám, perfect angol szöveggel kérdezte, hogy mióta tanulom a nyelvet, meg milyen iskolába járok. Később kiderült, hogy az amerikai nagykövet feleségével folytattam egy mini párbeszédet. Le is sokkolt a dolog, és utána csak így ámultam meg bámultam. Két órát voltunk maximum ott, mert a Lili kapott egy hívást az étteremből, ahol tartják majd az esküvőt, hogy pár dolgot még el kell intéznie, úgyhogy indultunk is tovább arra felé. Jött velünk az egyik lány is, aki jól tudott angolul, és mesélte, hogy neki is gondot okoz a megfelelő ruha kiválasztása. Meg azt is mondta, hogy vannak magyar barátai, de az iskolájában csak angolul kommunikálnak, így nem tanult meg még magyarul. Erre rávágtam, hogy majd én segítek neki, amin ő csak nevetett. Erre mondta, hogy mikor magyarul beszél, az emberek mosolyognak, és azt mondják rá, „Jaj, milyen édes!”.  Megtanítottam neki az elköszönést; Viszontlátásra, ő meg nekem a Fáradt vagyok mondatot. Ezért is érdemes volt felkelni.:’) Visszafele úton, a villamoson kérdeztem a Lilit, hogy kik voltak azok a táncosok, mire ő csak annyit mondott, hogy vendégek, és bejárták már egész Európát. Ő sem ismerte őket annyira. De amikor láttam őket táncolni, úgy éreztem magam, mint az amerikai templomokba, ahol a néger nők énekelnek hosszú klepetusban. Furcsán jó érzést keltett bennem a látvány.

Miután megbeszéltünk mindent az étterem tulajdonosával, és megnéztük a helyet, ahol táncolni fogunk, elmentünk hozzájuk. Az esküvői káosz azért látszódott a lakáson, mert mindenhol lufik, meghívók, és a névjegyek tornyosultak. Felajánlottam a Lilinek, hogy segítek elkészíteni a kis névtáblákat az asztalra, de ő meg tiltakozott, és mondta, hogy inkább menjünk inkább a Duna Plázába. Addigra hazajött már a vőlegény is, és együtt elsétáltunk a pár méterre lévő nagy komplexumba. Ettünk finom olasz fagyit, amitől rendesen megfájdult a torkom, mert előző két nap rettenetesen néztem ki a megfázástól. Aztán nézelődtünk a papírírószer boltban vendégkönyvért, de megfelelőt nem találtunk, vagy éppen túl drága volt. Közben a vőlegényt elvesztettük, aki addig a Media Markt-ban nézelődött. Kerestük egy negyedóráig, amikor is a Lili megtalálta egy hajvágó szalon előtt. Katonás stílusú frizurája lett, de nem vágatta kopaszra. Ezek után a vőlegény haza ment, mi pedig megnéztük a Duna partot és a Margit-szigetet. Elképesztő látványt nyújtott a kettő! Majd megérkeztek anyáék is, akik szintén nem voltak még a Liliéknél. Velük is sétáltunk egyet a part mellett. Kávéztunk, majd lassacskán elköszöntünk, mert kezdett sötétedni.

Nagyon szép nap volt a tizenhatodika. Nekem csak jó élményeim vannak róla, így hát itt is megköszönöm unnie-nak, hogy vele lehettem. A következő hónapban azt beszéltük meg, hogy megyünk majd Debrecenbe a virágkarneválra. Ott még egyikünk se volt, és mindketten kíváncsiak vagyunk rá. Meg persze jó program a nyárra. 

2017.07.17. 12:36, Mina

Frissen és ropogósan

- avagy a 2017-es doramák véleményem szerint ~ első felvonás

 

1. My Secret Romance

Úgy gondoltam, egy mesebeli sorozatra bukkantam, aztán kiderült, hogy még sem. Bevallom őszintén, hogy az ismertetője egyáltalán nem fogott meg. Valamikor egyébként el sem olvasom, de itt kivételt tettem, mert a sorozatról készült képek nagyon megkapóak voltak, és az ebben szereplő színészeket még nem láttam sehol sem. Csupán azért kezdtem neki, mert szinte a fordítókkal együtt haladtam a nézésével, és friss dorama gyanánt gondoltam, hogy ez majd valami újat fog mutatni, még is csak 2017-ről van szó. Tudjátok! Hogy majd eltekintenek a kliséktől, és valami jó kis frappáns sztorit kapunk. Sajnos csalódnom kellett, mert nem volt több egy olyan szerelmi drámánál, amiben természetesen meg voltak a gyakran ismételt sablonok. Gondolok én itt a gonosz apára, a vállalat igazgatójára; a gyerekkori traumákra (itt: elhagyja az anyja); x év után ismét találkozásra; ugyan ahhoz a céghez kerülnek a szerelmesek; féltékenységre, és még sorolhatnám a végtelenségig. Nekem ez a sorozat nem hozott nagy áttörést, de megmondom azt is, hogy élvezet volt nézni, ahogy szenvedtek a „nem lehetek a tiéd ezért és ezért” okok miatt. Nem az én asztalom a romantika, ám ha jól kidolgozott a történet, amit át akarnak adni a nézőknek, akkor természetesen én is sodródok az árral. Még sokszor írásban is nehezemre esik effajta érzéseket közvetíteni, úgyhogy valószínű ez is közrejátszott abban, hogy nem lett az abszolút kedvencem. Viszont aki szereti az ilyen könnyed limonádé, „nem kell gondolkodni, csak nézni” féléket, annak bátran ajánlom, mert egyszer valóban meg lehet nézni. 

2. Chicago Typewriter 

Én úgy gondolom, akkor jó egy sorozat, ha a végére úgy érezzük, mintha a szereplők a barátaink lennének, és a cselekmény magával ragad. A sorozatokban az a rossz, hogy valamikor véget érnek. Ha az adott film nem kötött le, az akkor nem is volt tartós kapcsolat. Viszont ha úgy érzed, megszakad a szíved, és nem akarod elengedni… na itt születnek a „bestsellerek”!

Amikor elkezdtem nézni, azt hittem nem fog tetszeni. Nehezen indult (legalább is számomra), és már úgy voltam vele, hogy „én most kilépek ebből, nem érdekel”, és akkor jött a varázslat! Szerintem sejthette a rendező, hogyha nem fogja meg a nézőket már az elején, kevés lesz az, aki folytatja is, de szerencsémre én mindenképp tovább néztem. És nem bántam meg! Olyan történetet kreáltak, hogy leesett az állam. Én még ilyet egyéként sehol nem láttam, és emiatt bátran mondom, hogy ez valóban egyedi történettel rendelkező dorama. Minden olyan elem benne volt, ami nagyon közel áll a szívemhez. A főszereplő lány (Im Su Jeong) mesterlövész, és kicsit sem az a rimánkodó típusú, mint azok, akiket néhány sorozatban látni. Ha kell, ki áll magáért, és még erőszakot is alkalmaz, ha úgy adódik a helyzet. Olyan elképzelt karakter, akit még én is szívesen látnék egy teára. A mester írónak (Yoo Ah In) még a jelenben is szinte ugyanaz a személyisége volt, mint a 30-as évekbeli régi önmagának. Hideg, távolságtartó, de érzékeny személyként lép fel, aki bár nem mutatta ki az érzéseit, belül szétmarcangolta saját magát. A múlt idézős részekben az tetszett, hogy nem lehettek régen egymáséi a szeretett lánnyal, bárhogyan is akarták, és csupa szenvedés meg szenvedély is volt az életében. Számomra ez felért egy jó romantikus drámával. Sokkal jobban felfokozódik a hangulat, ha csak kerülgetik egymást, a távolból vigyáznak a másikra, mintsem, ha ajtóstul rontanának a házba. És persze ott olt Mr. Casper úr (Go Kyung Pyo), a harmadik fél a baráti körből. Nélküle elképzelhetetlen lett volna ez a golden trió, mert mindegyikük egy kicsit hozzá tett a másikhoz, segítették egymást, és egyedülálló személyiségük volt. Természetesen egy szerelmi történetben kellett a fölösleges harmadik - szenvedő alany - is, ezért rá akasztották ezt a „mellékszerepet”. Igazából én mindig is a mellékszereplőkkel szimpatizáltam. Az ő sorsuk, személyiségük, és érzés világuk ragad meg annyira, hogy azt mondom; „Igen, én is ezt érezném, ha a helyedben lennék!” Tetszettek még azok a jelenetek, mikor keveredett a múlt a jelennel, mert így a régi megszállt Koreáról, akkori viseletekről is szó esett. (A régi korok [egészen a 17-ik századik] mindig is nagyon vonzottak.) Ezen kívül még a kihagyhatatlan szellem poénok, csak a vicc kedvéért, és furcsa mód a szomorú jelenetek is. Ez a dorama elgondolkodtatott, felcsigázott, és megszerettette velem a szereplőket. Még a hajnali órákban is képes voltam még egy részt nézni a történet gördülékenysége miatt.

Ha ezt kiváltja belőlem egy ilyen dráma, akkor vastapsot érdemel! Ennél is pontosan ez volt a helyzet. Imádtam minden részét, és bekerült a top listám közé. Bátran ajánlom mindenkinek, aki vágyik egy kis akcióra, érdekli Korea régi történelme (csak egy töredéke) a Japán megszálláskor, és nem veti meg a romantikát.

+ A zenéi elvarázsoltak, és teljesen átadta azt a szomorú, melankolikus hangulatot, amit akkor érezhettek a szereplők.

2017.07.13. 13:53, Mina

Kettő

4 + 1 ötletet, ha nem jutsz el külföldre nyaralni!

Kapcsolódó kép

Kép forrása: http://za-men.eu/archives/8204

Itt a nyár, és mi mással tölthetnénk a szabadidőnket, ha nem az utazgatással? Vannak a világban csodálatos helyek, amiket érdemes látni, de mi van akkor, ha az embernek nincs elég pénze egy repülőjegyre, esetleg lekéste a jó szállodákat?

Biztos vagyok benne, hogy senki nem látta még Magyarország összes látványosságát. Hazánkban is vannak épp olyan jó, és gyönyörű helyek, amik felkelthetik az érdeklődést. Habár nem a svájci alpokat látjuk, még sem kerül egy belföldi utazás olyan horribilis összegbe! Összegyűjtöttem pár ötletet arra a célra, ha valaki nem szeretne otthon kuksolni, és jobban meg szeretné ismerni a helyet, ahol él.

 

2017.07.08. 16:47, Mina
 

♦ Kapcsolat ♦

• Email: minaru_99@freemail.hu
• Twitter: MINA

Minden jog fenntartva! ©

2013 - 2017 


A karma és az asztrológia kapcsolata    *****    Engedd meg, hogy horoszkópod elkészítésével szabad választásodban segítségedre lehessek. Várlak a csillagjövõ oldalon!!!    *****    &#9835; Vár Téged is az egyetlen magyar nyelvû, megbízható Zara Larssonnal foglalkozó forrás! &#9835; ZL Hungary &#9835; ZL Magyarország &#9835;    *****    WISE-VOGUE | MERT A DIVATBAN IS LEHETSZ BÖLCS! - ÚJ BLOG TERMÉKTESZTEKKEL, TIPPEKKEL, ÖTLETEKKEL A MINDENNAPOKRA    *****    Nettó Bruttó Bérkalkulátor 2018    *****    A HUN Tv kezet nyújt, Asztrológiai elõadásom az Élet Magazin mûsorában.    *****    INGYEN letölthetõ OSHO könyvek, ezoterikus olvasmányok, Asztrológia: tanácsadás, oktatás.    *****    ***Munkatársakat keresek kezdetben mellékjövedelemként / Napi 1-2 óra munkával, majd késõbb akár fõállásban is!***    *****    Ingyenes tanácsadás,rendeld meg a tetszésed szerinti elemzést és minden kérdésedre választ adok.Részletek az oldalon!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    Csillagászati ismeretek kézdõk és haladók részére. INGYENES ASZTRO-suli minden tanulni vágyónak!    *****    ** Portálépítés - G-Portál & HTML & CSS & Wordpress segítségek, kódok, sablonok, egyedi scriptek **    *****    ASHLEY TISDALE! Újra megnyitott az oldal! ASHLEY TISDALE! Újra megnyitott az oldal! ASHLEY TISDALE! ASHLEY TISDALE!    *****    CSILLAGKÉPEK - a fokok szimbólumai    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - 6 ÉVE ONLINE - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - 6 ÉVE ONLINE - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG    *****    JENNIFER LAWRENCE MAGYARORSZÁG JENNIFER LAWRENCE MAGYARORSZÁG JENNIFER LAWRENCE MAGYARORSZÁG JENNIFER LAWRENCE    *****    Minimálbér, garantált bérminimum és szakmai minimálbér 2018 évben - 4 és 6 órás részmunkaidõs foglalkoztatás bére!    *****    Minimálbér, garantált bérminimum és szakmai minimálbér 2018 évben - 4 és 6 órás részmunkaidõs foglalkoztatás bére!    *****    WISE-VOGUE | MERT A DIVATBAN IS LEHETSZ BÖLCS! - DIVATBLOG TERMÉKTESZTEKKEL, TIPPEKKEL, ÖTLETEKKEL A MINDENNAPOKRA    *****    ANEZKABLOG megnyitotta kapuit, ahol a valódi, õszinte életét, véleményét olvashatjátok el!