✧ Megvan a lehetőséged, hogy bármit megváltoztass! ✧

art, museum, and painting kép

A Butterfly Wings hivatalosan 2013-ban nyitotta meg kapuit. Azóta sok átalakuláson ment keresztül az oldal, ahogy én is. Bemutatkozásként szeretném közölni, hogy a blogon szubjektív véleményeimet, ajánlásaimat találhatod. Néha elkalandozom, és megeshet, hogy a bejegyzésem egy másik irányba visz, mint amibe én szerettem volna. Azért jó olvasást kívánok!
 
 

rólam csak röviden...

írás • olvasás • rajzolás • zenehallgatás • Dél-Korea • Lee Hong Ki • Ailee • Lee Seung Hyun • BIGBANG • FTISLAND • SNUPER • SUPER JUNIOR • sorozatok • nyelvek • történelem • XIX. század • barátok • kulturális események • műemlékek • színházak • utazás • új ételek • egyedi stílus • szerkesztés • állat szeretet • tavasz • teák • sétálás • írisz • vágott fű illata • csokoládé • álom könyv • még?

A személyes bejegyzésekhez >> Szereplők modul, ahol az általam említett személyek és a velem kialakított kapcsolatokról esik szó. 

 

photography, camera, and vintage kép

 
Arch
Friss hozzászólások
 
Little Mee

Azoknak az oldalát teszem ki, akiket szívesen olvasok, vagy ismerek. Jelentkezni ettől még lehet, de nem biztos, hogy elfogadom. 

>> Inakítv részleg itt <<

 

 

*

Köszönet a design kódjáért a lindadesign c. weboldalnak!

A képek többsége a WeHeartIt illetve az Unsplash c. weboldalról származik. 

 

 
Panda napló

CARTOON NETWORK

gyerekkorom meghatározó csatornája

Ki emlékszik erre a csatornára? Kezeket föl! Az a baj, hogy már elég kevesen, pedig mikor fiatal voltam, rettenetesen népszerű és nézett csatorna volt, ahol nagyon sok jó rajzfilm ment. A mostani firkálmányok már utol sem érik a régieket. Vérzik a szívem, hogy nem közvetítik a kedvenceimet.

Emlékszem, hogy hat vagy hét éves lehettem, mikor csak azért keltem fel hajnali öt órakor, hogy lássam a rózsaszínű kutyust, Bátort. Anya mikor meglátta, hogy ezt nézem, először ódzkodott tőle, mert azt hitte rossz hatással lesz rám, ha ilyen szörnyes filmeket nézzek, ezért általában átkapcsolt a Minimaxra. Viszont én már addigra annyira átálltam az efféle stílusra, hogy már automatikusan kapcsoltam vissza a csatornára. Apa meg velem nézte őket, és neki is a „rózsaszín kutya, akinek lyuk van az egyik fogán” lett a kedvence. Ezek a kis rajzfilmek formáztak olyanná, aki most vagyok. Biztos vagyok benne, hogy hatottak rám valamilyen módon, ahogy a barátnőmre, Jam-re is a Minimaxos sorozatok. Látszik a különbség köztünk: míg ő gyerekkorában Franklin és barátait nézte, amiben nem esik le az állatok feje, vagy nő ki belőlük csáp, addig én pont ezt a stílust részesítettem előnyben, és mindig akcióra volt szükségem. Így idősebb fejjel sem változott a helyzet, ezért gondolom azt, hogy nem mindegy mit néz a gyerek kicsi korában. (A mostaniak már elvetemültek.)

Ma direkt bekapcsoltam az egyiket közülük, hogy jól induljon a reggelem, és hogy felidézzem a gyerekkori emlékeimet. Összegyűjtöttem jó párat (lehet nem az összeset), amik elől nem tudtam elmenni a tévé elől, és még most is a kezdő dalukat dúdolom.

 

2017.08.07. 12:50, Mina

Sikeres forgalmi vizsga

avagy a jogosítvány megszerzéséhez vezető utam

Eredetileg a posztot már a tegnapi nap folyamán fel szerettem volna tölteni, de valami szerver hiba történt a Gportál rendszerében, ezért hiába próbálkoztam. Most viszont akkor elmesélem a héten ért történéseket.

Amit a legjobban kiemelnék most, az a sikeres forgalmi vizsgám lenne. Mikor szüneteltettem a blogot, kiírtam az indokaimat, és ez is szerepelt köztük. Egyesek azt gondolhatnák, hogy ez most milyen kis pitiáner ügy, mert úgy is csak a vezetést gyakoroltam, és amellett írhattam volna a blogot. Igazság szerint nem. Ez az egész jogsi ügy egyébként vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, de most nem szeretném ezt szóról szóra leírni, mert nem lényeges. Voltak mélypontok, amikor kilátástalanak éreztem a helyzetet, és úgy volt, hogy feladom, mert azt gondoltam, túl fiatal vagyok hozzá. Talán nem érett meg bennem az egész. És az oktatómnak igaza volt, mikor azt mondta, hogy ez nem játék többé. Itt életek forognak kockán. Az iskolában, ha egyes kapsz, azt ki tudod javítani, de ha balesetet szenvedsz, a sérülteket hogy fogod „kijavítani?” Az én problémám csupán a hozzáállás volt. Úgy mentem mindig gyakorolni, hogy azt hajtogattam magamnak, béna vagyok, és ez meglátszott az eredményemen is. A vizsga kezdetéig egyetlen jó szót nem kaptam az oktatómtól, csak a hibáimat hajtogatta folyton, és egyre hangosabban. Ezáltal belülről kicsit összetörtem, és úgy éreztem, mintha egy kis énemet vesztettem volna ezzel el (magyarul rombolta az önbizalmamat, és semmi erőt nem adott a folytatásban). Holott senki sem bántott, csak én magamat. Bántottam magam azáltal, hogy nem bíztam meg a képességeimben, hogy nem volt elég bátorságom, és önbizalmam.  Ekkor jött (mint valami megváltásként) a Titok című könyv, amiről régebben már hallottam, de csak mostanában sikerült megvennem. Teljesen átformálta az egész lényem, és már sokkal bátrabb és előretörőbb vagyok, mint voltam. Ha az iskolában is ilyen leszek, akkor egész biztos állíthatom, hogy én is tudom alkalmazni a Titkot. Visszatérve a vezetésre, számomra egy jó leckét adott azzal, hogyha piszok nehéz is, álljak fel, és csináljam végig, ha már elkezdtem. Már csak a szüleim miatt is folytatni akartam, hiszen ők finanszírozták az egész tanulásom, és ezért tényleg nagyon hálás vagyok nekik. Hálás vagyok, amiért lehetőségem nyílt jogosítványt szerezni, hogy a nehéz időkben ott voltak nekem, vagy mikor vizsgára kellett mennem, drukkoltak. Így most visszafizettem nekik a befektetett energiát, és törődést, amit kaptam. Ha valaki esetleg el szeretné kezdeni a jogosítványt, mindenképp legyen elég lelkiereje, kitartása hozzá. Főleg az olyan lelkileg gyenge emberekhez szólok most, mint amilyen én vagyok.  Nagy önbizalmat és bátorságot fogtok a végére érezni. Így már nem fogok arról írni nektek, hogy miképp nincs önbizalmam, hanem inkább arról, hogy milyen érzés felszabadultan élni, és pozitívan látni a jövőt. Valakinek nagyon nehéz, és amíg nem olvastam a könyvet és néztem meg a filmet, ugyanúgy gondolkodtam, mint bármely ember. Ha elért a rossz, egyből letargiába estem, és a könnyeim csak úgy folytak. Ezen akartam drasztikusan változtatni, és úgymond, ki akartam tépni magamból ezeket a sötét érzéseket. Úgy hiszem, hogy a jó irány felé tartok, de még messze vagyok a céltól. Most a leginkább hihetetlenebb dolog az, hogy szerdán mehetek be az okmányirodába megcsináltatni a kis rózsaszín kártyát, amivel már legálisan kocsikázhatok az utakon. Még most sem tudom felfogni, mikor a vizsgabiztos megdicsért, és azt mondta, hogy megfeleltem. A legszebb szó volt, amit hallottam aznap.

Vizsga után pedig hívott a Lili, hogy mi lenne, ha találkoznánk, mert jönnek le az apósáékhoz, mi pedig elég közel lakunk hozzájuk. Természetesen igent mondtam, és beültünk egy kávézóba, ahol elmesélte a New York-ban töltött napjait. Hozott nekem ajándékokat is, amit nagyon köszönök szépen innen is neki! Amerikai csokikat, hűtő mágnest, az anyósától finom süteményt (amit most majszolok írás közben), és egy könyvet, amit az anyukája írt az életéről, a hegymászásról való szeretetéről. A bökkenő viszont az, hogy koreaiul van, amit olvasni még eltudok, de megérteni már egyáltalán nem. Mindezek mellett persze nagyon jó volt végre látni, mert az esküvő után olyan hiányérzetem volt miatta. Még álmodtam is vele, meg a párjával, ahogy kint terroristaként vannak Amerikában. Elsőre ijesztően hangzik, de pont a Lili mesélte, hogy háromszor hívták a biztonságiak, hogy nem annak az észak-koreai diktátornak az egyik rokona-e (mert egyezik a vezetéknevük a Kim miatt), de megnyugtatta a kedélyeket azzal, hogy csak a nászútja miatt tartózkodik az államokban. Meg is beszéltem vele a 20-át, hogy akkor nyomás Debrecenbe a virágkarnevál miatt, mert jó program ez is a nyárra. Eljöttünk hozzánk, és megmutattuk neki a kiskutyánkat, akit mindig csak képen látott, és beszédből hallott róla. Azt mondta, élőben sokkal aranyosabb. :3 Ezek után pedig visszafuvaroztuk őt a leendő férjurához és annak szüleihez. Mindez szombaton történt.

Csütörtökön és pénteken csak gyakoroltam a hétvégi vizsgára, és találkoztam Jammel. Már körülbelül egy hónapja nem láttam, mert valamelyikünknek mindig közbe jött valami, de most tudtunk egy kis időt szakítani egymásra. Átmentem hozzá, és beszélgettünk, ettünk, de ami a legjobb momentum volt az egészben (csak az egyik), hogy High School Musical-t néztünk, előtte pedig Vivaldi négy évszakát hallgattuk. Azért nem lehet ránk mondani, hogy tipikus tinédzserek vagyunk, akik bezárkóznak a szobájukba, leisszák magukat a sárgaföldig, és csak a Facebook-ot bámulják. Meg volt a mi régi gyerekkorunknak is a maga varázsa, kezdve a rajzfilmektől a sorozatokig. Ha még mindig mennének, eskü átváltanék a tévénézésre, de mostanság már csak filmnézés erejéig ülök a képernyő elé. Hihetetlen amúgy, hogy változik az ember ízlése. Amit régen még a kedvencének gondolt, az mára már nagyon kínos. A másik legjobb pillanat, ami miatt majdnem el is sírtam magam, hogy mikor felmentem az instára, megláttam, hogy az Ftisland Magyarországra jön októberben! Ott tomboltam szegény Jam előtt, aki azt se tudta, hogyan nyugtasson le. Nagyon fel voltam pörögve, és szinte szédültem a boldogságtól (na meg a melegtől). Szinte biztos vagyok benne, hogy eljutok a koncertre miattuk! *-*

Képtalálat a következőre: „kpop star 6”Ha már elő jött a szó a tévéről meg Koreáról, akkor hadd mutassam be nektek a Kpop Star 6 tehetségkutató műsort, amiben fiatalok mérik össze az ének és tánctudásukat profi szakértők előtt, mint a JYP, YG, illetve Antenna Entertainment. Rettenetesen félreismertem eddig a két híresebb szórakoztatóipar fejesét, de a műsorban megláttam az igazi arcukat, és nem gondoltam volna, hogy ilyen rendesek és odafigyelők is tudnak lenni. Sokat törődnek a kiválasztott embereikkel, és segítik őket, hogy a legjobbak legyenek. Bár a versenyzők sokszor kapnak erős kritikát, de a bírók tényleg objektívan állnak hozzá, és elmondják a személyes véleményüket a produkciókról. Van pár lányka, akinek szurkolok (még van pár rész belőle), de az összes versenyzőnek, akik a selejtezők után megmaradtak, gyönyörű hangja van! Úgyhogy aki szereti például az X-faktort, vagy a British Got Talent c. műsort, annak mindenképp ajánlanám! Vannak olyan beszólások, amik megmosolyogtatják az embert. J

2017.08.06. 17:47, Mina

Még forrón

avagy a 2017-es doramák véleményem szerint ~ második felvonás

Suspicious Partner

Noh Ji Wook az ügyész egy váratlan és kínos helyzetben találkozik Eun Bong Hee-vel, az első éves igazságügyi gyakornokkal. Három hónappal később, újra találkoznak oktatóként és próbaidősként. A dolgok rosszabbá válnak, amikor Bong Hee-t elkapják a volt barátja meggyilkolásának gyanúsítottjaként. Bong Hee vádlott lesz és mi lesz Ji Wook következő lépése, aki durva ügyészként ismert?

Megjelenés dátuma: 2017. május 10.
Részek száma: 40
Megnézve: 40

A nyár egyik legjobbjaként tartják számon ezt a doramát, ezért kíváncsi voltam a tartalmára. Nos, annyira nem nyűgözött le, de nem is volt túlontúl rossz. A történet kifejezetten tetszett; engem leginkább a nyomozós, thrilleres sztorikkal tudnak levenni a lábamról, és most ez részben sikerült is. A plusz poénok, amiket belecsempésztek mindig megnevettettek, és ezért köszönet a forgatókönyvírónak, hogy nem lett az a nyers, és komoly téma, mint amilyenre számítanak az emberek egy ilyen műfajnál. Kiemelném még Choi Tae Joon-t, aki ügyvédként és Ji Wook régi barátjaként tűnt fel a sorozatban. Engem teljesen megnyert a stílusával, és a játékával is. Innentől kezdve mindig követni fogom a munkásságát. A másik ilyen szereplő maga az igazi gyilkos volt. Elképesztő, milyen beleéléssel és arcmimikával mutatta ki az érzelmeit! Borzasztóan jól illet rá a szerepet, mintha csak egy igazi sorozatgyilkos lenne! Az egyedüli dolog szerintem, ami nem illett ebbe a drámába, az a szerelmi szál volt. Igen, tudom, összekapcsolódott a történettel, de meglehetett volna enélkül is oldani. Döntsük el, hogy most romantikus vígjátékot, vagy akciódús nyomozós filmet nézünk. A kettőt itt most véleményem szerint nehéz volt összeegyeztetni.

Értékelésem:    (3/5)

 

Man to Man 


A történet egy híres színész Yeon Woon Gwang (Park Sung Woong) és az ő testőréről Kim Sul Wooról (Park Hae Jin) szól, aki titokzatos és számtalan területen megfitogtatja tehetségét. A sorozat tele van akciódús jelenetekkel és rengeteg fordulattal, melyben a romantika is szerepet kap. 

Megjelenés dátuma: 2017. április 21.
Részek száma: 16
Megnézve: 4

Ehhez a sorozathoz sok reményt fűztem, mert minden adott volt, ami számomra a „jó” kategóriát súrolja. Fegyverek, akció, jó színészek, és kedvenc műfajként a thriller. Ám a negyedik rész közepéig bírtam, és onnantól feladtam a nézését. Hogy miért? A válasz igen egyszerű: Vontatott volt, és néhány szereplő „sótlan”. Semmi izgalom nem történt benne, ami odaszegezett volna a képernyő elé, és ezt egyébként nagyon bánom, mert sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Például, ha a főszereplő lány jobban megerőltette volna magát már az elején, akkor azt mondtam volna, adok neki még egy esélyt, mert hátha kialakul ezután a szereplőből valami. De elnézve a többi előzetest, nem mutatott semmi újat. Így viszont egyáltalán nem látok arra esélyt, hogy folytassam. Többet nem tudok hozzáfűzni, mert sok részt nem láttam, de amiket igen, abban nem történt olyan eget rengető cselekmény.

Értékelésem:  (1/5)

(Csak az elejtett poénok, és a magyarországi színhelyek miatt kap egy pandát.) 
 

Az ismertetőkért köszönet az Ázsia Ékkövei c. oldalnak! 

2017.08.01. 12:00, Mina

Én már megismertem a Titkot!

Alakítsd ki életedet úgy, ahogyan Te akarod!

Képtalálat a következőre: „a titok rhonda byrne”

Mi is az a Titok? Mire jó a Titok? A Titkot én is mostanában fedeztem fel, és kezdtem el alkalmazni. A lényege annyi, hogy bármit gondolsz, legyen az jó, vagy rossz, azt bevonzod magadhoz, mint egy mágnest. Például, ha nagyon nem szeretnél összetalálkozni egy ismerősöddel, akkor azon gondolkodsz, mit NEM akarsz, és ez egyfajta negatív energiát termel, amit ha folytatsz, sokkal több rosszat - hasonlót - fogsz ezáltal vonzani.

A könyv elmondja, hogy mindent a gondolatok és érzések irányítanak. Ezeket pedig Te irányítod! Tanítómesterek életrajzai jelennek meg a könyvben, akik már megtapasztalták ezt az erőt. Olyan „csodákról” mesélnek, hogy miképp gyógyultak meg a rákból, hogy tettek szert egy csomó pénzre, vagy miképp győzték le az akadályokat ezzel a módszerrel.  

Legtöbb ember ezt az egészet lehetetlennek gondolja, és emiatt is tart oda a világ, hogy képtelenek vagyunk másokat elfogadni, és mindig csak a rossz és komor oldalát látjuk a dolgoknak. Ha csak egy esélyt adsz ennek a könyvnek, és megismered a „tanítását”, és elkezdesz hinni benne, hidd el, az életed egy 360 fokos fordulatot fog venni! Nem szabad szkeptikusan hozzáállni, hiszen akkor blokkolod a saját jólétedet! Nem szabad „vallási hókuszpókuszként” sem felfogni, mert nem erről szól.

Kiírtam pár idézetet a könyvből, amik rám is hatással voltak.

„Megvan a lehetőséged, hogy bármit megváltoztass, hiszen a gondolataidat Te magad válogatod meg, érzéseidet pedig te magad érzed.”

„Tetteid teremtik meg egész univerzumodat.”

„Tedd meg az első lépést, és higgy. Nem kell látnod a lépcsőt. Csak tedd meg az első lépést.”

„Minden, amit valaha emberkéz alkotott, egyetlen aprócska gondolatként indult. Ebből nőtt ki az út, amely elvezetett a láthatatlantól a láthatóig. „

„Gondolataiddal erősítsd mindazt, amire vágysz. Megvan a képességed, hogy adj a világnak […]”

 

A könyvből készült film is igazán inspiráló! Ajánlom mindenkinek a megnézését!

http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/a-titok-teljes-film-magyarul-NwgRlPaRd1bIjz1X

2017.07.31. 12:02, Mina

Hol jártam? - 2. rész

Budapest - Balatonederics - Szigliget - Tihany

Mint ahogy mások is szokták nyáron, mi is elmentünk családilag egy-két helyre nyaralni. Nem pont külföldre, de így is láttunk szebbnél szebb helyeket az országon belül.

Anyáék rám bízták a programok megszervezését, ezért igyekeztem úgy kalkulálni, hogy nekik is tetszen, és én is olyan helyekre jussak el, ahol például még nem voltam, vagy sok jót hallottam az adott helyről.

Első nap - szerdán (07.26) - anyával kettesben elmentünk Pestre a Titanic kiállításra. Apa csak azért nem jött velünk, mert előző nap a doki elég rosszul adta be a kutyusnak a veszettség elleni oltást, és emiatt feldagadt az orra, ami miatt plusz injekciókat kellett neki beadni meghatározott időben. De már sokkal jobban van, és a duzzanat is eltűnt róla. Mi pedig fogtuk magunkat, és felvonatoztunk Pestre. Egyébként jó, hogy többször járok vonattal oda fel, mert legalább már kezdem érteni a tömegközlekedést, ami sosem árt, ha például a fővárosban fogok továbbtanulni. Egy kicsit mondjuk el voltunk veszve az elején, mert nem találtunk a Király utcát, de egy kedves úr szépen elmondta nekünk, hogy menjünk rézsútosan balra, és már ott is vagyunk.

              Maga a kiállítás nagyon tetszett, mert én rajongok a régi dolgokért, és a Titanic is egy azok közül. Emlékszem, gyerekkoromban sokszor láttam James Cameron filmjét, és elbűvölt Dicaprio és Winslet játéka is. Rengeteg használati tárgyat hoztak föl a mélyből, ami szinte hihetetlennek tűnik. Mindvégig az a kérdés kavargott a fejemben, hogy még is hogy volt képes ennyi minden ilyen szép állapotban megmaradni? Evőeszközök, fürdőszobai kiegészítők, ékszerek, kártyák, korabeli pénzek. És még a hajóból is voltak olyan alkatrészek, amikről csak a dokumentumfilmekben értesülhet az ember. Elöregedett csavarok, széfek, mosdókagylók, kandallók, távírók, és még sorolhatnám. Belépéskor kaptunk egy beszálló jegyet, névvel ellátva, hogy a kiállítás végén megnézzük, vajon túléltük-e a katasztrófát, vagy sem. (Én egyébként túléltem, anya nem.) Adtak még egy olyan készüléket is, amin ha megnyomtuk az adott gombot, akkor elkezdett beszélni az adott képről. Nagyon szépen berendezték a műtermeket, amikhez odaillő zenét is párosítottak. Volt például egy olyan folyosó, ami konkrétan pont úgy volt megépítve, mintha csak a Titanicon lettem volna, az első osztályon. Bordó szőnyeg, hangulatos világítás, és a sok-sok ajtó mögött rejlő kabinok mind lenyűgözőek voltak! Megismerhettük pár ember életét, miként is kerültek a nagy hajóra, és miképp folytatódott tovább az életük (vagy miképp nem). Magyar vonatkoztatásokat is találtam, méghozzá egy Dr. Lengyel nevezetű ember személyében, aki szintén a fedélzeten volt, és a katasztrófa után segített az embereknek ellátni a sérüléseiket. Néhol kirázott a hideg, hogy olyan megkapóan és hatásosan vezették fel az egész múltat! Láttam, hogy egy idős hölgy épp a könnyeivel küszködött, mikor a monitoron kivetítették, hogy a Titanic neki csapódott a jéghegynek, és a hajó kettétört. Minden elismerésem azoké, akik ilyen szépen megcsinálták és kivitelezték a kiállítás minden pontját! Felejthetetlen élmény volt számunkra, és csak bátorítani tudlak titeket is, hogy menjetek el, és nézzétek meg ezt a fantasztikus látványt! Utazzatok vissza az időben, és legyetek részesei ti is a Titanic-nak!
 

Második nap - csütörtökön (07.27) - egy Balatonedericsi kirándulást terveztem. Egyszer találtam a neten egy olyan cikket, ahol Magyarország legfélelmetesebb vagy kísértetjárta helyeit mutatták be, és most volt alkalmam eljutni az egyik ilyen helyre. A Fekete kastélyt sok gyilkosság és öngyilkosság fedi, ezért nem hiába kapta a sötét, fekete nevet.  A kastélyt a Nedeczky család építtette a 18. század végén. Az első gyilkosság 1912 nyarán történt, amikor is egy edericsi gulyás féltékenységből megölte kedvesét, a kastély szakácsnőjét. A második haláleset öngyilkosság volt: Nedeczky Jenő 1914 tavaszán, 74. születésnapján önkezével vetett véget az életének. Ezek után a birtok sokszor gazdát cserélt, de a jelek szerint nem igen törődtek az állapotával. Évek alatt folyamatosan romlott, és az egykoron gyönyörű kastély mára már az enyészeté vált.

               Bár a belseje is megélt szebb időket, nekem akkor is egy kuriózum volt oda betérni. Látni, ahogy az öreg falak álltak, egyfajta különlegesség volt számomra. Körülbelül úgy írhatnám le azt az érzést, mint mikor rájössz, hogy még sem ették meg a pudingot, amit a hűtőben tartogattál. Mindenhol törött üvegek, betört ajtók, és helyenként elszórt csikkek és sörös dobozok éktelenkedtek a képbe. Legszívesebben letördeltem volna azoknak a kezét, akik így megrongálták azt az épületet, vagy legalább is, ha a birtok tulajdonosa lennék, elzárnám a kíváncsiskodó emberek felől. Még menthető épület, a kérdés már csak az, hogy meg is akarják-e menteni, vagy sem. Én biztosan tennék valamit, hogy ismét úgy állhasson, mint fénykorában, de sajnos nem én vagyok a tulaj. Ha lehetőségetek adódik, és netalán Balatonederics közelében jártok, mindenképp nézzetek el arra. A nagy dzsindzsástól talán nehéz lesz megtalálni a bejáratot, de ha sikerül, akkor már könnyű lesz elérni magához az épülethez. Merészebbeknek ajánlom az esti túrát is, amitől garantáltan borsózni fog a hátatok!

Ezután a mellette lévő, Szigligeti várba kalauzoltam el a családot. Közkedvelt hely, és rengetegen járnak oda már csak a látvány miatt is. Gyönyörűséges a fenti kilátás, bár még most sem értem, hogyan tudták ilyen jól kiépíteni régen. Jó kis meredek utak vezettek fel a várhoz, amitől bedurrant a vádlink, de mi csak mentünk, mert élveztük a táj adta lehetőségeket. Természetesen sok fotót is készítettem, hogy az emlék meg legyen örökítve.

 

A várról röviden annyit, hogy a pannonhalmi bencés apátság építette az 1260-as években. Több kézben is megfordult, hogy egy híresebb királyt is említsek, példának okáért az egyik tulaj IV. Béla volt, aki cserével megszerezte magának. Fontosságát tekintve Szigliget is részévé vált a végvárrendszereknek, azonban a török hódoltság után elvesztette a harcászati jelentőségét, és egy villámcsapás okozta tűzvész miatt a vár lakhatatlanná vált. Mostanra újjáépítették, és gyakran látogatott turisztikai hely lett belőle.

A várak látogatását mellesleg azoknak ajánlanám, akik szeretik a történelmet (akár a tantárgyat is) megismerni, feleleveníteni, vagy csak egy jót túrázni a legmagasabb pontig. Onnan sok szép fotót, és selfit is lehet készíteni, ami hoz pár like-ot az Instagram oldalon.   

A két látványosság után aztán hazafelé beugrottunk a Művészetek völgyébe is Kapolcson, mert pont útba esett. A rengeteg emberen kívül még az árucikkek voltak többségben. Szalmakalaptól elkezdve a hennafestésig mindent meglehetett találni ott, amit szem és száj kívánt. (És persze sok pénzt is el lehetet szórni az ilyen helyeken.) Egy tacsis gyűrűt sikerült onnan beszereznem, amit elég horribilis áron adtak, de mindenképp szerettem volna egy olyan aranyos kutyusos gyűrűt, ráadásul tacskós volt, ami a mi családunk kedvence is! A hangulatot élőzenével alapozták meg; szinte csak magyar népzene szólt, és a gyerekeket pedig egy régi, hagyományos öltözékben lévő férfi táncoltatta meg. Miközben hallgattuk a zenét, valami nagyon fura padlizsán krémes vega szendvicset ettem, ami első ránézésre (és ízre) kellemetlen volt, de le kellett gyűrnöm, hogy ne vesszen kárba az étel. Ott nem maradtunk sokáig, mert már mindhárman fáradtak voltunk, és jobbnak láttuk inkább, hogy elbúcsúzzunk attól a helytől. Kapolcs is egy fantasztikusan szép város, és pont egy völgyben fekszik, ami még inkább meghozza az ember kedvét a kiránduláshoz és a szórakozáshoz.
 

Harmadik napra - pénteken (07.28) - Tihany volt betervezve, és ugyanazon úton haladtunk, mint Balatonederics felé. Azon a napon rettentő hőség volt, de ez sem szegte a kedvünket. Mikor beértünk a városközpontba, és megszenvedtünk a parkolójegyekkel, akkor elindultunk egy macskaköves utcán egészen a tihanyi apátságig. Rengeteg levendulás termék állt az eladók polcain, és anyát ez teljesen elvarázsolta. Vett is magának (névnapja volt még csütörtökön) egy levendulás tusfürdőt csak azért, mert az jól mutat a fürdőszobába. ^^” A dombról leláttunk a Balatonig, ami meseszép türkiz és égszínkék színekben pompázott. Felszálltunk a Dotto kisvonatra, ami levitt minket egészen a Révig, ahonnan is hajóval átkeltünk a másik oldalra, ahol a Kőröshegyi völgyhíd található. Tavaly vagy azelőtti évben pont arra voltunk nyaralni, és láttam is a hidat, ami meg is lepett hirtelen, de aztán eszembe jutottak az emlékek. Már rég voltam hajókiránduláson, és még azt a rövid utat is élveztem, ahogy átkelünk egyik oldalról a másikra. Le is videóztam a táj szépségét, mert ilyet nem mindennap lát az ember! Visszaérve ismét felszálltunk a kisvasútra, ami visszavitt minket a centrumba. Itt megjegyzem, hogy pont másnap láttam egy régi magyar filmet, aminek a címe, ha jól emlékszem az volt, hogy a Címzett ismeretlen, és ott is Tihanyra utaztak el, kiabáltak a visszhangnak, amit sajnos mi már nem tehettünk meg, mert beépítették a környéket. De legalább a szobrát láthattuk, illetve a Kálváriát is megcsodáltuk lentről, mert a tetejéig felmenni kicsit fárasztó lett volna a sok séta után. Megvettük a belépőket az apátság templomába, és a jó hűvös épületben szemügyre vettük a kiállított tárgyakat. Régi kardot, használati tárgyakat, viaszfigurákat, az alapító levelet, és még I. András király sírját is láthattuk. A róluk készült leírást már egyikünknek sem volt ereje olvasni, így hamar a végéhez értünk, és egy finom ebéd (akkor már inkább uzsonna) után elmentünk.

Anyáéktól kaptam egy nagy dicséretet, amiért sikerült egy ilyen klassz kirándulást szerveznem magunknak. Innentől mindig én leszek a felelős, mondták. Oké, szavatokon foglak titeket! Legközelebb Lengyelországba megyünk megnézni a Halál tábort! *-* (Ne nézzetek ilyen furán! Én szeretem az ilyen abszurd dolgokat…) Én nagyon jól éreztem magam, és amúgy engem is meglepett a szervezői képességem. Szóval, ha gondoljátok, én megszervezem bárki útját, egyelőre csak belföldön.;) 

 
2017.07.30. 16:12, Mina
 

♦ Kapcsolat ♦

• Email: minaru_99@freemail.hu
• Twitter: MINA

Minden jog fenntartva! ©

2013 - 2018 


STAR STABLE ONLINE BLOG - Kattints ha te is játszol a játékkal, vagy csak érdekel :) Puszi Daisy    *****    ANEZKABLOG megnyitotta kapuit, ahol a valódi, õszinte életét, véleményét olvashatjátok el!    *****    Duguláselhárítás Debrecen    *****    Visszaszámlálás indul! A popzene 2018-as évét foglaljuk össze. Dalok, albumok, videoklipek.    *****    STAR STABLE ONLINE - R A J O N G Ó I O L D A L - Daisy Doveer - STAR STABLE ONLINE    *****    Aranysárkányok korának 617-edik esztendejében...    *****    If this is the end in fire we should burn together    *****    Keresett karakterek // Szerepjáték // Csatlakozz // Varázslat és Sárkányvér // Aneliath    *****    snowflakes in the wrong place    *****    &#9819; ANELIATH &#9737; varázslat és sárkányvér    *****    every monster was a (wo)man first    *****    Fedett lovardák,kör karámok, angol lovas bokszok, gép-takarmány tárolók gyártás,szerelését, építését vállaljuk!    *****    Meditációk az okkult életrõl    *****    SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP.SZEREZZ ÖRÖMET SZERETTEIDNEK KARÁCSONYRA,EGY SZEMÉLYISÉG ÉS SORS ANALÍZISSEL!VÁRLAK    *****    MINDIG SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP. Szerezz örömet SZERETTEIDNEK Karácsonyra egy tartalmas elemzéssel!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie. Tegyél egy próbát, én segítek az értelmezésben. Várlak!    *****    Rendelj szeretteidnek, asztrológiai elemzéseket, a 20-25 oldalas születési horoszkóp elõrejelzéssel,nagyon szép ajándék!    *****    Hamarosan, karácsony:rendelj, születési, elõrejelzési, párkapcsolati, fogamzási,hold horoszkópot, biotérképet ajándékba!    *****    szekelyhirdeto    *****    Te mit tennél, hogy a legnagyobb titkod, titok is maradjon?