✧ Megvan a lehetőséged, hogy bármit megváltoztass! ✧

art, museum, and painting kép

A Butterfly Wings hivatalosan 2013-ban nyitotta meg kapuit. Azóta sok átalakuláson ment keresztül az oldal, ahogy én is. Bemutatkozásként szeretném közölni, hogy a blogon szubjektív véleményeimet, ajánlásaimat találhatod. Néha elkalandozom, és megeshet, hogy a bejegyzésem egy másik irányba visz, mint amibe én szerettem volna. Azért jó olvasást kívánok!
 
 

rólam csak röviden...

írás • olvasás • rajzolás • zenehallgatás • Dél-Korea • Lee Hong Ki • Ailee • Lee Seung Hyun • BIGBANG • FTISLAND • SNUPER • SUPER JUNIOR • sorozatok • nyelvek • történelem • XIX. század • barátok • kulturális események • műemlékek • színházak • utazás • új ételek • egyedi stílus • szerkesztés • állat szeretet • tavasz • teák • sétálás • írisz • vágott fű illata • csokoládé • álom könyv • még?

A személyes bejegyzésekhez >> Szereplők modul, ahol az általam említett személyek és a velem kialakított kapcsolatokról esik szó. 

 

photography, camera, and vintage kép

 
Arch
Friss hozzászólások
 
Little Mee

Azoknak az oldalát teszem ki, akiket szívesen olvasok, vagy ismerek. Jelentkezni ettől még lehet, de nem biztos, hogy elfogadom. 

>> Inakítv részleg itt <<

 

 

*

Köszönet a design kódjáért a lindadesign c. weboldalnak!

A képek többsége a WeHeartIt illetve az Unsplash c. weboldalról származik. 

 

 
Panda napló

A Wattpad legalja

Címkék: írás wattpad

letöltés

Tegye föl a kezét, aki rendelkezik ezzel az appal! Ennyien? Vajon miért ilyen népszerű? Az igényes tartalom és a rengeteg építőjellegű kritika miatt? Sajnos nem. Meg kell mondanom nektek, láttam már az interneten furcsa dolgokat, de ennél a pontnál már én is lesokkolódtam.

Azért felteszek egy olyan kérdést, hátha tud rá valaki válaszolni, hogy vajon a mai tizenévesek miért mazochisták? Miért jó az nekik, ha elképzelik, hogy egy korukbeli lányt megerőszakolnak, és ezt még ÉLVEZIK IS?! Mi a baj a fejükkel? Így élik le a stresszt, amit a hétköznapok okoznak, vagy micsoda?!

A legdurvább az egészben, hogy erre nem hogy építő jellegű, szépen megfogalmazott kritika jönne, hanem smiley-kkal tarkított két szavas megjegyzés a poszt végén, hogy; ”jó vót, engem megnyertél vele!!!!!%+!++44+!! :D hozd a köviiiiiittt!!!! J :DDD” Az ilyentől kapok gutaütést.

Én rettenetes mértékig utálom ezt az applikációt, mert konkrétan azokat, akiknek valóban érdekes, izgalmas történetük van, kevesebb helyesírási hibákkal, teljes mértékben ignorálják, és csak a sok szennynek marad arra lehetősége, hogy érvényesüljön. A mai wattpad olyan, mint a mostani társadalmunk, ahol az emberek többségét nem érdeklik az értékes tartalmak, hanem az előtte lévő, eladható termékek és azoknak arcai. Most nézzünk végig a top listákon! Kik is szerepelnek a tetejükön?

szadomazó

  • 17 éves diáklány beleszeret az új tanárába, ami eddig még rendben is van, mert én is írok egy efféle jellegű történetet, de miért kell átcsapni már a második fejezetben egy erotikus részre?! Miért nem lehet inkább a lány vagy a tanár érzéseire koncentrálni?!
  • „+18-as jelenetek!  *lány neve* gimis csaj, aki lefeküdt a tesójával...  Mi lesz ebből?!” Hát ezt én is kérdezhetném. Vérfertőzés magas fokon. Minden harmadik „könyvnél” van egy figyelmeztetés, amit senki nem vesz észre, és nagyobb a valószínűsége, hogy csak azért írják oda, mert aki egy kis pornóra éhezik, az könnyebben megtalálja az efféle… dolgokat.
  • Nevelőapa - alias Daddy’s girl sztorik, amiktől sírni tudnék. Ezeket lényegében nem értem, miért írják tizenéves lányok. Ennyire apakomplexusuk van, vagy még is mi a jó fenéért kell ennyire szadó-mazó stílust képviselni?! Esetleg kopizzák a Szürke Tehé- akarom mondani a Szürke Ötven Árnyalata című filmet? Ennyire megihlette őket E. L. James? Miért nem Shakespeare? Cassandra Clare? J.K. Rowling? George Orwell? J. R. Tolkien? Szabó Magda? Kosztolányi Dezső? Annyi sok remek író van, akiknek tényleg járna az elismerés, és helyette meg efféle borzadályokat ültetnek át a saját firkálmányaikba.

A Romantikus témakör talán itt ki is fújt, mert a top listák élét erősen vezetik az ilyen típusú történetek, és már egy rendes sztorit sem lehet találni, ami valójában képviselné ezt.

Ami a probléma

De még a téma hagyján! Mert bármiből ki lehet hozni a legjobbat, ha az író sok munkát és gondot fordít rá, azonban megdöbbentő, hogy egyesek még a mondatvégi írásjeleket sem ismerik. A párbeszédekről meg inkább nem is mondok semmit! Rettenetesen igénytelen munkát végeznek, amit csak úgy tudok elképzelni, hogy egyik iskolai szünetben megír valamit piszkozatban, a következőben még utána ír valamit, és így, javítás és lektorálás nélkül szépen feltölti arra hivatkozva, hogy ezt az olvasók elvárják tőle, és ha nem az ígért időpontra teszi fel, akkor összedől a ház, és csomó olvasót fog ezzel veszíteni. A Szavazatokról meg nem is beszélve! Igen, az megérdemelné, aki a szinonimaszótárt bújja, miközben pötyög a klaviatúrán egész este. Róla elmondható, hogy törődik az írásával.

A karaktereknek sokszor nincs jellemük, személyiségük, csak úgy vannak a levesben, és főnek, ahogy keverik őket. Gyakran láttam olyan történet kezdéseket, ahol a drága író így fogalmazta meg az első sorokat: „Sziasztok! Kovács Eszter vagyok. 16 éves. Már egy jó ideje az anyukámmal élek. Apukámat nem ismerem, mert elhagyott minket, mikor még pici voltam. Van egy nagyon jó barátnőm, Hanna, akit már régóta ismerek, és nagyon szeretek. Vele osztom meg a titkaimat. Azon a napon is így történt, mikor…” Engedjétek meg, hogy itt befejezzem. Már ezeket a tő mondatokat is nehezen szültem meg, mert nem éppen ehhez a hosszúsághoz vagyok szokva (meg úgy ámblokk az ilyen szövegekhez). Ha már elmesélünk valamit, akkor az már legyen kifejtett. Tőmondatokban igen nehezen valósul ez meg.

Amíg még használtam ezt az alkalmazást, addig sokszor barangoltam a jó történeteket keresve. Számos esetben úgy éreztem magam, mint egy kincskereső, aki a sok szemét között a drágakövekre bukkan. És volt olyan, aminek a bevezetője felkeltette a figyelmemet, mert nem árult el túl sokat, de még is annyi információt adott át, amitől rákattintottam a „könyvre”. Mikor végig néztem a fejezetek számát, teljesen megdöbbentem, hogy olyan sok (kb. 50-60 db fejezet), és már azt hittem, hogy végre valami értékelhető írást találtam. Erre kapunk egy öt soros (fent említett) bemutatkozást, és egy „Folytatjuk”-ot. Ha még bőkezű az író, akkor egy pár soros üzenetet ír az olvasóknak, hogy miért éppen ezt a témát választotta, és hogy reméli tetszik nekünk. Hát nem. Nagyon nem! Azon mit lehet értékelni, hogy bemutatta (jó felszínesen) a főszereplőt? Ahogy haladtam tovább, mindig csak egy oldalnyi volt a történet, smiley-kkal díszítve, mert az úgy biztos „cuki meg cili”, és úgy a harmadik fejezetnél abba is hagytam az egészet. Csoda volt egyébként is, hogy olyan sokáig bírtam annak a „könyvnek” az olvasását, de kíváncsi voltam, hogy hogyan lehet ennyire jól elrontani egy írást.

Mint azt már fentebb említettem, a sablon történetekből is kilehet hozni nagyon frankó kis sztorikat. Sajnálatos módon a wattpadosok többsége, akik valószínűleg tizenhárom éves leányzók, az olyan témákra buknak, mint a pornó, elrablás, bántalmazás, depresszió, drog. És hogy most ezeket honnan szedik, az teljesen más kérdés. Azt képzeljük el, hogyha engedjük őket „játszani” az ilyen oldalakon, akkor gondoljunk bele, mi lesz, ha a jó írók (nem internetes felületen) már nem lesznek, vagy nem adnak ki több könyvet, és ők veszik át a helyüket? Borzalmas, nem de bár?! Szívesen olvasnátok egy ugyanarra a kaptafára épülő történetet a BTS-ről, vagy egy százmilliomodik „romantikus” pornót a One Direction-ről? Tényleg ide jutunk, hogy már bármi jöhet, amiben erőszak és fűtött szexuális tartalom van? Miért nem inkább a klasszikusok műveinek megőrzésére törekszünk? Miért kell ennyire alacsony színvonalúan élni, ami a műveltséget illeti? Ez pont olyan, mintha bezárkóznál a szobád falai közé, és elzárnád magad a külvilágtól.

Ha tehetném, letiltatnám az összes ilyen „könyvet” és a felhasználókat is vele együtt. Bevezetném, hogy a wattpadra csak olyan írások kerüljenek fel, amit egy lektor vagy egy moderátor előtte átfutott, és nem talált benne semmi kivetnivalót. Akkor talán javulna kissé a helyzet, és nem szaporodnának úgy el ezek a bomlott elmékből származó firkálmányok, mint most. Bár ez egy szép álom, és kevés az esélye, hogy megvalósuljon. Én hiszek abban, hogy egyszer a jó történetek is a terítékre kerülnek majd, és azt is épp úgy fogják értékelni, mint a mostani kukába valókat.  

2017.10.18. 19:37, Mina

Szerepjáték

- csak spontán!

Rövid szerepjátékos múltam és jelenem

Mára már a szerepjátékozás is egyfajta divattá nőtte ki magát, és már egyáltalán nem egy újdonság, épp úgy, mint a fanfiction. Talán ez a kettő dominál a tizenévesek körében, és nem is hiába! Lássuk be, kinek van kedve egy új Egri csillagokat megírni, ha már „feltalálták” a szerepjátékokat?!

Talán 2010 környékén fedeztem fel én is, miféle világ ez. Voltam olyan szerencsés, hogy több oldalra is feltévedve, sokan segítséget nyújtottak nekem a rövidítések, kifejezések miatt. Botfülűként kezdetben alig mertem reagálni az eseményekre, de minél többször láttam, hogyan írnak a többiek a másiknak válaszolva, annál jobban kezdtem megszeretni. Ezek után törekedtem arra, hogy én is éppen olyan szépen, és érthetően írjam le a gondolataimat, mint ők.

Többek között az okozott nagy nehézséget az elején (a rövidítések, és kifejezések mellett), hogy nem tudtam magam belehelyezni a karakterem érzésvilágába, és ez sokszor érzelemmentessé tette az írásomat. Hogy egy egyszerű példával éljek, egyik barátnőmnek volt egy Green World nevezetű szerepjátékos oldala, ahol legtöbbször (vagy csak) állatokkal szerepeztünk. Így visszagondolva rá egyébként sok tapasztalatot adtak azok a karakterek is. Na de a problémát az okozta (körülbelül tizenegy/két éves fejjel), hogy a farkas családomból a nőstény elpusztult, és a hímnek végtelenül szomorúnak kellett volna lennie, éreztetnie kellett volna az olvasóval, hogy: „Igen, én most nagyon melankolikus hangulatban vagyok, mert elvesztettem a társamat egy életre”, és e helyett mi történik? Természetesen semmi. Folytatja az útját, mintha mi sem történt volna. Mintha nem is lett volna neki senkije. Egy érzelmekben szegény bunkót faragtam jóformán abból a karakterből, akiből a legtöbbet kellett volna kihozni.

De ebből is tanultam, és mondhatni jó lecke volt, mert sikerült fenntartani az érdeklődésemet a téma iránt, és jó sok szerkesztővel összeálltunk már egy-egy szerepjátékos oldal készítéséhez. Ebből egy meg is valósult, és még mindig üzemel. Bár nem annyira olvasott, én nagyon szeretem azt a történetet, mert egyedi szereplőink vannak, tetszik a téma, hogy önmagamat is adhatom, és legfőképpen azt is megemlíteném, hogy nagyon jó csapatmunkában dolgozunk együtt Rhyen-nel, aki ügyesen átnézi az adott részeket, és regény fejezetek szerint feltölti.

Ha kíváncsiak vagytok az alkotásunkra, akkor kattintsatok a képre!

Ismered a Fekete Kórt? Nem? Akkor légy részese két lány kalandjának, akik szuperképességükre rájőve megpróbálják megállítani azt a szervezetet, melytől ez a betegség származik.
 

Tippek és tanácsok kezdőknek és haladóknak egyaránt

1. Mindenki másért szeret szerepjátékozni. Van, aki kedvtelésből, hobbiból teszi, de valakinek például ez lehet az élete remekműve, és bátorkodik megosztani ezt a célközönséggel. Jó, ha tudjátok, hogy nem feltétlen kell legyen célotok a szerepjátékozás miatt, az a lényeg, hogy élvezzétek az eltöltött időtöket vele.

2. Ha már meg van a séma, hogy miről fog szólni az egész, akkor érdemes rákoncentrálni a karakterek jellemzésére, mert ők fogják előrébb vinni a történetet, és ha valami kuszaság van a múltjukban (például nem egy testvérük született, hanem kettő), az elég nagy bakit vonzz maga után.

3. Akkor nyiss egy új oldalt a történetednek, ha már meg van minimum 3 vagy 4 fejezet, mert az üres oldalra (a bevezető szöveggel együtt) nem sokan kíváncsiak. Hangsúlyozom, hogy itt se, ahogy a történetes blogoknál sem létszükséglet egy csili-vili dizájn.

4. A szerepjátékban nem szükséges előre megtervezni a sztorit, mert éppen az a lényege, hogy spontán, az előző reagálására válaszolva kell megírni a karaktered szemszögéből a mondandót. Itt kivételt képes azaz eset, ha sajnálatos módon, magaddal szerepjátékozol, bár az sem egy rossz dolog.

5. A karaktertábla nagyon jó kis vívmány, mert amellett, hogy esztétikailag jól mutat a szövegünk felett, még arról is tájékozódunk, hogy ki mondja kinek a párbeszédet.

6. Amiről esetleg nincs tapasztalatod (szex, kábítószer függőség, bármilyen betegség, stb.), arról nem ajánlatos írni, vagy csak alapos utána olvasás után, mert különben elveszíti a hitelességét.

7. Próbáld meg minél részletesebben bemutatni az adott világot, a karaktereket és az ő személyüket. Mivel nem képregényt olvasunk, ahol minden tálalva van, mint a svédasztalnál, jobb, ha tisztában vagyunk azzal, milyen térben és időben mozgunk.

8. A káromkodással nem jutsz előrébb. Természetesen rakhatsz bele, ha a szövegkörnyezet úgy kívánja, de ne minden második szavad legyen egy b*meg vagy egy ku*anyád.

9. Ha más szerepjátékos oldalon megtetszett egy történet, és úgy érzed, hogy mély benyomást keltettek rád a leírt sorok, akkor ne habozz írni egy kis biztató üzenetet (már ha van rá lehetőség), mert így az íróknak és az olvasóknak egyaránt jó hangulatot teremtesz.

Miért hasznos, ha szerepjátékozol?

1. Bár egy „játékról” van szó, azért itt se feledjük el, hogy az írás készségünket jelentős mértékben fejleszti, és fontos tudni a helyesírási alapszabályokról, a mondatvégi írásjelekről, illetve arról, hogy a mondatot NAGY betűvel kezdjük. Sok blogon látom mostanában, hogy szimpla „menőségből” vagy isten tudja miből, a pontot még kirakják a mondat végére, de kisbetűvel kezdik az összes mondatukat. Lehet, hogy ez csak az én szememet bántja, de szerintem borzalmas! A tanárnak sem úgy adjuk be az esszét, hogy minden mondatunkat kisbetűvel írtuk.

2. A szerepjáték megtanít a rögtönzött írás elsajátítására. Mivel nem magad találod ki a történetet, hanem jó esetben három vagy négy emberrel együtt írtok egy sztorit, sosem tudhatod, hogy mi járhat a másik fejében. Más jut eszedbe egy lehullott falevélről, mint nekik, és ez a szépsége ennek az egésznek.

4. Nincs olyan, hogy nincs ihlet vagy ötlet. Maximum azért nem lehet, mert régóta nem foglalkoztál a sztorival, és ott kuksol a Könyvjelzőidnél. Ha te nem tudsz reagálni a másik írására, akkor ő fog írni neked, amire nagy valószínűséggel már tudsz te is alkotni valamit, így nem kerülsz egy válság gödörbe.

5. Megtanít csapatban dolgozni. Nem csak a saját karakteredre kell figyelned, hanem a többiekére is, mert ha például az egyik társad karakterének az anyukája meghalt, akkor ne hívd el őt is az esküvődre, mert az elég ciki lesz számodra és a másik számára is, hogy nem figyelsz rá kellőképpen.

6. A kedvenc filmes vagy könyves szereplőid bőrébe bújhatsz, és galád módon átváltoztathatod a személyiségüket, ahogy a kedved tartja.

7. A legjobb hatás akkor következik, ha utána (vagy közben) megjön az ihleted egy egyéni jellegű sztorihoz.

Ha eddig nem vágtál bele egy ilyen játékba, és megjött a kedved hozzá, akkor kérd meg a barátaidat, hogy a tömérdek szabadidőtökben írjatok egy efféle spontán jövő történetet. Több év múlva élvezetes olvasmány lesz, higgyétek el. ;)

A fent leírtak a saját véleményemet és tanácsaimat képezik. Természetesen lehetnek még más szempontok is, amiket nem írtam le, de én most ezeket tartottam fontosabbnak.

2017.10.16. 12:30, Mina

Benne vagyok a Híradóban!

Heti összefoglaló #1 09.25. - 10.01..

Sziasztok! Mivel már jó pár napja nem írtam a napjaimról, szerettem volna egy kis összefoglalót az elmúlt hetemről. Az időhiány miatt valószínű, hogy így lesznek majd a blogos bejegyzések, ha nem történik semmi extra dolog. 

Hétfőn borzalmas napom volt, mert kaptam egy egyest a biosz dogámra, amit egyébként tökre jól megtanultam, és nem igazán értettem, miért lett ilyen rossz. De ez volt még csak a java! Délután jött a két plusz tesi óra, amin nem a megszokott tanárral voltunk, hanem egy olyannal, akivel nem éppen szimpatizálunk. Legalább is én nem. Egyfolytában szívta a vérem, és mindig rajtam tartotta a szemét. A korona, erre az egész napra egy jó kis labda volt, ami úgy eltalálta a fejem, hogy hanyatt estem miatta. Bár azon nevettem, még is ez volt a legrosszabb mindközül.

A keddem már sokkal jobb volt, hiszen az első négyes matek dolgozatomat kaptam ki. Pontosan dolgozat előtti napon értettem meg az anyagot, hála a külön matektanáromnak!  

Szerdán kikaptuk a töri dolgozatunkat, ami nekem négyes lett, Jamnek pedig ötös. Ebben az volt a bökkenő (a jegyet most figyelmen kívül hagyva), hogy a tanár azt mondta nekem, nem ártana kicsit jobban felzárkóznom Jam mellé. Őt már nem félti, mert „ráérzett a tanulás ízére”, de iparkodjak jobban, ha emelt szintezni akarok. Elismerem, hogy eddig még nem járatódtak be az agytekervényeim olyan jól, és hogy jobban oda kéne tennem magam, de Jamnek pont azért lett ötös, mert az első feladatot én jobban tudtam, mint ő. Csupán két pont volt a különbség a dogáink között. Ez ilyenkor annyira bosszantó…

Csütörtökön a töri tanárom szervezésével a Jurányi Színházba mentünk megnézni  A megtorlás napja c. előadást, ami pont az ilyen tinédzsereket szólítja meg, mint amilyenek mi vagyunk. Egy megtörtént esemény alapján ezt színpadi produkcióra írták, és így adták elő Elliot Rodger életét. A legviccesebb pillanat az volt, mikor a tanárnő mondta csak így mellékesen, hogy „Amúgy benne leszünk a Híradóba, ne ijedjünk meg a kameráktól!” Hát kösz. ^^” És valóban így is lett. Ezen a linken (http://rtl.hu/most/hirek/rtl-hirado-esti-kiadas-2017-09-29) vissza lehet nézni az adást, ami olyan 44:30 percnél kezdődik. Én is látható vagyok rajta, bár nem tudom, hányan ismernétek fel.

Pénteken a suliban még az előző napi fáradalmakat pihentem ki, mert este tizenegy körül értünk haza, és jól esett végre az ágyamra ledőlni, és nem gondolni a tanulásra sem. Bekapcsoltam a számítógépem, és néztem az AHS elmaradt részeit, miközben a szekrényben talált tacho chipset és egy sajtos szószt ettem hozzá. Akkor még nem volt semmi baj, jól is esett, de olyan kellemetlen érzésre keltem hajnali kettőkor, hogy azt leírni nem tudom. Járkáltam fel-le a lakásban, émelyegtem, majd leültem a nappaliba, és elkezdtem tévét nézni, mert aludni sem nem tudtam a fájdalomtól. Anya is ott ült mellettem, kicsit a kelleténél jobban megijesztettem a remegésemmel és a hányingeremmel, de egy alapos vizsgálat után (lázmérés, vérnyomásmérés) kiderült, hogy gyomorrontásom lehetett amiatt a szutyok miatt, amit megettem délután. Pedig direkt ellenőriztem a szavatossági idejét is, de hiába! Egészen háromnegyed hatig fent voltam, mert égett a gyomrom, de közben lefoglaltam magam a filmnézéssel, és így két darabot (az egyik címe a Védelmező, a másikra már nem emlékszem) meg is tudtam nézni. Másnapra olyan voltam, mint akit fejbe vágtak, és gyenge is voltam, mint a harmat, de már javulgattam.

Szombaton kihagytam a kötelező ledolgozós sulis napot, ami egyébként egy előadás lett volna a közelben lévő művelődési házban, és délelőtt anyáékkal elmentünk a mamához. Segítettünk a házi munkákban, és késő délután jöttünk csak haza.

A legszebb napom az még is a vasárnap volt, mert a gyomrom helyre jött, és már bátrabban tudtam enni, mint az elmúlt két napban. Segítettem az itthoni munkálatokban, kicsit ki is takarítottam a szobámat, majd ezt követően megkértem anyáékat, hogy menjünk el a volt lakhelyükhöz, és mutassák be a helyet. Semmi különös nem volt egyébként magában a lakásban, de maga az a tény, hogy olyan szép és elhagyatottabb helyen laktak, már elég volt számomra. Ezután elmentünk a közelben lévő Cziráky-kastélyhoz, és idegenvezető nélkül jártuk végig a bejárható részeket. A kastély 1966 óta átalakítás alatt van, de jó sok mindent láthattunk így is belőle. Lementünk a korom sötét pincébe, ahol a telefonomon a vaku annyit ér, mint halottnak a csók. Utána mindkét oldali szárnyat megnéztük, volt külön kiállítás a Cziráky család életéből, maga a park illetve a kastély előtörténetéből, a kis kápolnáról az épület előtt, és még sok érdekességről az adott korral kapcsolatban.

Beteszek ide egy videót, ami átfogó ismeretséget ad az épületről és a családról egyaránt.


 

2017.10.01. 19:17, Mina

TEAHOLIC

Címkék: életmód tea
avagy ősszel se feledkezzünk meg a folyadékbevitelről

Képtalálat a következőre: „white tea”

Őszies időkben nem szokták azt mondani, hogy gondoskodjunk a megfelelő folyadékmennyiségről, ami szerintem nem helyes. A testünk több mint 70%-a víz, és biztos nem fog neki megterhelést jelenteni, ha napi másfél liter vizet megiszunk. Tudom, hogy ez egyeseknek elképzelhetetlen, ezért is hoztam ma egy sokkal ősziesebb témát, ami nem más, mint a teák.

Én teljes mértékben teafüggő vagyok, és ha tehetném, mindenféle ízt kipróbálnék, ami csak a világon van. Megkóstoltam jó pár keleti nép tea jellegzetességét, mint például a törökökét, a koreaiakét, indiaiakét, de az európai országok teái sem maradtak a boltokban. Angliára bátran mondhatjuk, hogy tipikusan ahhoz az országok közé tartozik, akiknek számít a finom itallal töltött minden perc. Azt sajnálom, hogy Magyarországon nem annyira elterjedt a „tea idő”, az a bizonyos délutáni időszak, amikor egy jó kis könyv mellett az ember a finom és meleg ital illatát érzi.

Most kérdezhetnétek, hogy még is mi jó a teákban, azon kívül, hogy elég drágák és jó illatuk van?!

Természetesen a pozitív hatásai, amiket az emberi szervezetre gyakorol. Példaként az egyik kedvencemet hoznám fel, ami a fehér tea. Nem tudom, hányan hallottatok már róla, de ez a növényke elég sok mindenre képes, és nagyon hatásos ránk nézve. Hogy miben?
 

1.       Elősegíti a fogyást

2.       Csökkenti a rákos sejtek kialakulását

3.       Megvédi a májat

4.       Szabályozza a vérnyomást

5.       Erősíti a csontokat

6.       Elpusztítja a baktériumokat és vírusokat

7.       Enyhíti a fejfájást

8.       Hatékonyan kezelhető vele az álmatlanság

9.       Csökkenti a HIV kockázatát

10.     Serkenti a bélmozgást

 

Elég sok mindent ír róla, amit ha akarunk elhiszünk, amit meg nem, azt pedig nem. Számomra viszont igen bevált, ami a fogyást illeti. Bár azt leszögezném, hogy nem azért kezdtem el ilyen teát venni, mert fogyni akartam. Egyszerűen kíváncsi voltam az ízére, és azóta rendszeresen veszem, ha elfogy. Ezen kívül én általában ízesítés nélkül iszom őket, hogy ne vegye el a tea aromáját a sok cukor, vagy citrom. Természetesen, ha találok mézet, akkor abból szoktam beletenni egy kanállal, de nem viszem túlzásba azt sem.

Érdemes megismerkedni még az alap teákon kívül (zöld tea, fekete tea, stb…) a hozzáadott növényekkel is. Például a zöldtea jázminnal, vagy gyümölcsízesítéssel igazán egyedi ízt kölcsönöz a teáknak.  

Ti mennyire vagytok teaholicok? Vannak kedvenceitek?

2017.09.23. 16:32, Mina

Érik a szőlő, hajlik a vessző

Nem szokta Mina a szántást…

Halihó Little Mee’s!

Kicsit átalakult az oldal kinézete egy nagyon egyszerű ok miatt. Nem láttam a hozzászólásaitokat, és ez nagyon idegesített, ami miatt lecseréltem mérgemben az egész dizájnt. Nem mondom, hogy olyan gyönyörűséges lett, pedig vagy négy órát tökörésztem az egésszel, ami után már csoda, hogy megírom ezt a bejegyzést, de amíg ki nem találok valami jobbat, ez marad. ;)

Na de lássuk az elmúlt pár napot, mert történetek itt kisebb apróságok, amiket meg szeretnék osztani veletek.

Pénteken (09.15.) beszélgettem a Kingával az új AHS-ről, és felvetette az ötletet; mi lenne, ha együtt néznénk meg az évadnyitót meg akkor már a második részt is. Programok híján belementem az ötletbe, és mondanom sem kell, hogy nem bántam meg! Miután a sulinak vége lett olyan fél három körül, Jammel együtt kisétáltunk az iskola előtti buszmegállóhoz, és ott vártuk őt. Mivel rég láttuk már egymást, mindegyikünk megölelte a másikat. Még csevegtünk egy kicsit, aztán Jamnek hamarosan mennie is kellett, mert ő busszal jár az iskolába meg haza is. Szép lassan elsétáltunk a Kingáék házához, és mivel egyikünk sem evett még délután, megkínált sütőtökkrém levessel. Majd rakott elém palacsintákat, és úgy fájt a szívem, mikor nem rakhattam bele az én drága Nutellámat, mert kiderült, hogy allergiás vagyok a mogyorókrémre. ._. De megoldottam eper lekvárral és túróval, természetesen külön-külön. Ezek után már csak a sorozat nézés maradt hátra, amit már mindketten izgatottan vártunk. A hatodik évad valami szörnyű volt, és annyira nem tetszett, hogy végig sem néztem. Az új évadhoz nagyobb reményeket fűzök, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen jó felütéssel fog kezdeni. A hetedik évadban a bohócok (és Donald Trump?) van a porondon, amiből kíváncsi leszek, mi fog kisülni. Hogy hogyan függ össze az amerikai elnök illetve a bohócok? Majd kiderül. De az biztos, hogy továbbra is követni fogom Evan Peters miatt (is)! *-*  

A hétvégét pedig a szüretnek áldoztuk így családilag. A mama testvérének a lugasáról rengeteg piros szőlő várt arra, hogy leszedegessük, és megkóstoljuk. Anyáék szerint kiváló hőmérsékletű lett az idei bornak való, ha jól emlékszem 20 fokot mondtak rá. Éreztem is az ízéből, mert jó kis édes volt. Ma egyébként először vezettem úgy, hogy apa mellettem volt, és bár mindenbe beleszólt, az ő kocsiját könnyebb volt vezetnem, mint anyáét. Lehet azért, mert hasonlított arra, mivel én vizsgáztam. Csak az éppenséggel dízeles volt. Apával már a legvégére értünk oda a szüretnek, mert anyáék már szinte az összeset lekapkodták, és már csak egy minimális rész volt az, amiben tudtam segíteni. De így is feltaláltam magam, mert felszedegettem a földről a lehullott szemeket, vagy a kukába hordtam az összes levelet, és a szüret után segítettem a kertben is kihúzogatni a kukoricát, és összeszedni a paradicsomot. Ezek után olyannyira bedurrant a vállam, hogy utána mozogni alig voltam képes, ás úgy éreztem, hogy minden erőm elhagyott. Szerencsére a mama testvére főzött gulyáslevest egy jó nagy kondérba, és utána fel tudtam töltődni egy picikét, de még most is érzem az utóhatásait. Így van ez olyan emberrel, aki nem szokta meg a fizikai megterhelést, és egész nap csak az iskolapadban ül, mint valami nyálcsorgató zombi.

De hogy mondjak valami érdekesebb témát is, ma van a színházak éjszakája, amire sajnos nem sikerült eljutnom, de ha már itt tartunk, akkor elmesélem, hogy nekem miért fontosak a színházak számomra. Réges régen egy messzi messzi galaxisban, mikor még óvodás voltam, az óvónénik elvittek minket különböző népies témájú színházi előadásokra, mert az értelmi szintünkhöz pont az volt a megfelelő. Ott lenyűgöztek az énekükkel a felnőttek, mikor az ismertebb népdalokból válogattak, és velük együtt énekeltem például az Érik a szőlőt. Az óvodába is sok bábszínházas jött, akik még inkább inspiráltak engem, és jobb kedvre derítettek a műsorukkal. Az iskolában is rengetegszer megyünk színházakba, mert kedvenc történelem tanárom nagy színházba járós, és mindig noszogatja az osztályom, hogy menjünk már el az xy előadására, mert az olyan jó! Képes megállás nélkül beszélni ezekről a témákról, és mi ezt akkor szoktuk nagyon élvezni, ha épp nem akarunk felelni, és valaki megkérdezi tőle; „Tanárnő! Lesz színház?” - és akkor már nyert ügyünk van húsz percig. :’D De nem csak az óvodával és az iskolával járkáltam én mindenhova, hanem családilag is. Unokatestvérem kortárs balett táncos a kecskeméti színházban, és sokszor szerepel a budapesti operában is. Mindenki büszke rá, és meg is érdemli, mert tényleg oda teszi magát az előadásokon, és látni lehet rajta, hogy élvezi azt, amit csinál. Ha valaki színházba jár, rengeteg új élményt tapasztalhat meg. A végén azon kapja magát, hogy minden harmadik vagy negyedik héten egy előadásra költi a pénzét. A művelt embernél nincs is jobb, ezért bátorítalak titeket arra, hogy merjetek nyitni a világ felé, és ne ragadjatok le a moziknál! Kezdésképpen ajánlanám a kötelezőket színpadi produkcióban, vagy valami humoros, éneklős darabot, amitől nem megy el a kedvetek az első három percben. Bár azt le kell szögezni, hogy minden színdarab más és más. Nincs ugyanolyan megvalósítás, mert valaki mindig másképp képzeli el az adott cselekményt, ezért lesz fantasztikus és élménydús egy mű.  

Holnap a tanulással fogom eltölteni az időm jelentős részét, mert most sok rétestésztát kaptunk, amit be kell nyalni. Szóval szurkoljatok nekem, hogy ne adjam fel a második sor olvasásánál. :D

Legyen szép hétvégétek, pihenjetek sokat!

Mina 

2017.09.16. 20:40, Mina
 

♦ Kapcsolat ♦

• Email: minaru_99@freemail.hu
• Twitter: MINA

Minden jog fenntartva! ©

2013 - 2018 


SZEREPJÁTÉK - Csatlakozz közénk és légy részese egy kalandnak - FRPG - Még nem késõ csatlakozni - SZEREPJÁTÉK    *****    VANESSA HUDGENS - A LEGNAPRAKÉSZEBB MAGYAR RAJONGÓI OLDALAD A TEHETSÉGES ÉNEKES-SZÍNÉSZNÕRÕL - VANESSA HUDGENS    *****    Ipari elektronkia szerviz, villamos kéziszerszám javitás, érintésvédelmi felülvizsgálat. elektronika-szerviz.gportal.hu    *****    Minden lány egy kicsikét királylány, minden Fiú kicsit hõs lovag. - FRPG    *****    | WATTPAD | Egy neves gimnázium, egy gazdag, arrogáns srác és egy ösztöndíjas lány nem mindennapi szerelme | WATTPAD |    *****    Szerepjáték &#8211; Csatlakozz közénk, és részese Te is a kalandoknak - FRPG    *****    Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs. - Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs.    *****    Nincs Új Poszt Cousin & Best Friend & A Lot More    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér    *****    csillagütközés marcangolta nász    *****    Katt!Katt!Katt! Lépj be a galopp versenyparkunkba! Katt Katt!    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaros Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel f&#251;szerezett olvasztótégelyben?    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Vörös sziluett az emlékvárban    *****    'cause I am only human    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!