Mina

Személyes blogom érdekes cikkekkel és pillanatokkal. 

csak röviden...

írás • olvasás • rajzolás • zenehallgatás • Dél-Korea • Lee Hong Ki • Ailee • Lee Seung Hyun • BIGBANG • FTISLAND • SNUPER • SUPER JUNIOR • sorozatok • nyelvek • történelem • XIX. század • barátok • kulturális események • műemlékek • színházak • utazás • új ételek • egyedi stílus • szerkesztés • állat szeretet • tavasz • teák • sétálás • írisz • vágott fű illata • csokoládé • álom könyv • még?

 

gif and kpop kép

✧ Blog ✧


✧ Rólam ✧


✧ Oldal ✧


✧ Kalandor ✧


✧ Személyes posztok ✧


✧ Írás ✧


✧ Ajánlók ✧


✧ Kihívások, Taggek, Egyéb ✧


✧ Dalszövegfordítások ✧


✧ Bejelentkezés ✧


 

 
Music

Előző >> Sunmi - Heroine

 
Chat

Tartózkodjunk a káromkodástól és a sértésektől. 
Ha hosszabb véleményed van, akkor a hozzászólásban tedd közzé. Köszönöm! 

 

 
Arch
Friss hozzászólások
 
Little Mee

Untitled 1v
Untitled 7Untitled 6
Untitled 4Untitled 2
Untitled 8Untitled 9
Untitled 10Untitled 11
Untitled 13untitled-14
untitled-111

>> Inakítv részleg itt <<

 

 

*

Köszönet a design kódjáért a BlogTAGS c. weboldalnak!

 

Panda napló

Hol jártam? - 2. rész

Budapest - Balatonederics - Szigliget - Tihany

Mint ahogy mások is szokták nyáron, mi is elmentünk családilag egy-két helyre nyaralni. Nem pont külföldre, de így is láttunk szebbnél szebb helyeket az országon belül.

Anyáék rám bízták a programok megszervezését, ezért igyekeztem úgy kalkulálni, hogy nekik is tetszen, és én is olyan helyekre jussak el, ahol például még nem voltam, vagy sok jót hallottam az adott helyről.

Első nap - szerdán (07.26) - anyával kettesben elmentünk Pestre a Titanic kiállításra. Apa csak azért nem jött velünk, mert előző nap a doki elég rosszul adta be a kutyusnak a veszettség elleni oltást, és emiatt feldagadt az orra, ami miatt plusz injekciókat kellett neki beadni meghatározott időben. De már sokkal jobban van, és a duzzanat is eltűnt róla. Mi pedig fogtuk magunkat, és felvonatoztunk Pestre. Egyébként jó, hogy többször járok vonattal oda fel, mert legalább már kezdem érteni a tömegközlekedést, ami sosem árt, ha például a fővárosban fogok továbbtanulni. Egy kicsit mondjuk el voltunk veszve az elején, mert nem találtunk a Király utcát, de egy kedves úr szépen elmondta nekünk, hogy menjünk rézsútosan balra, és már ott is vagyunk.

              Maga a kiállítás nagyon tetszett, mert én rajongok a régi dolgokért, és a Titanic is egy azok közül. Emlékszem, gyerekkoromban sokszor láttam James Cameron filmjét, és elbűvölt Dicaprio és Winslet játéka is. Rengeteg használati tárgyat hoztak föl a mélyből, ami szinte hihetetlennek tűnik. Mindvégig az a kérdés kavargott a fejemben, hogy még is hogy volt képes ennyi minden ilyen szép állapotban megmaradni? Evőeszközök, fürdőszobai kiegészítők, ékszerek, kártyák, korabeli pénzek. És még a hajóból is voltak olyan alkatrészek, amikről csak a dokumentumfilmekben értesülhet az ember. Elöregedett csavarok, széfek, mosdókagylók, kandallók, távírók, és még sorolhatnám. Belépéskor kaptunk egy beszálló jegyet, névvel ellátva, hogy a kiállítás végén megnézzük, vajon túléltük-e a katasztrófát, vagy sem. (Én egyébként túléltem, anya nem.) Adtak még egy olyan készüléket is, amin ha megnyomtuk az adott gombot, akkor elkezdett beszélni az adott képről. Nagyon szépen berendezték a műtermeket, amikhez odaillő zenét is párosítottak. Volt például egy olyan folyosó, ami konkrétan pont úgy volt megépítve, mintha csak a Titanicon lettem volna, az első osztályon. Bordó szőnyeg, hangulatos világítás, és a sok-sok ajtó mögött rejlő kabinok mind lenyűgözőek voltak! Megismerhettük pár ember életét, miként is kerültek a nagy hajóra, és miképp folytatódott tovább az életük (vagy miképp nem). Magyar vonatkoztatásokat is találtam, méghozzá egy Dr. Lengyel nevezetű ember személyében, aki szintén a fedélzeten volt, és a katasztrófa után segített az embereknek ellátni a sérüléseiket. Néhol kirázott a hideg, hogy olyan megkapóan és hatásosan vezették fel az egész múltat! Láttam, hogy egy idős hölgy épp a könnyeivel küszködött, mikor a monitoron kivetítették, hogy a Titanic neki csapódott a jéghegynek, és a hajó kettétört. Minden elismerésem azoké, akik ilyen szépen megcsinálták és kivitelezték a kiállítás minden pontját! Felejthetetlen élmény volt számunkra, és csak bátorítani tudlak titeket is, hogy menjetek el, és nézzétek meg ezt a fantasztikus látványt! Utazzatok vissza az időben, és legyetek részesei ti is a Titanic-nak!
 

Második nap - csütörtökön (07.27) - egy Balatonedericsi kirándulást terveztem. Egyszer találtam a neten egy olyan cikket, ahol Magyarország legfélelmetesebb vagy kísértetjárta helyeit mutatták be, és most volt alkalmam eljutni az egyik ilyen helyre. A Fekete kastélyt sok gyilkosság és öngyilkosság fedi, ezért nem hiába kapta a sötét, fekete nevet.  A kastélyt a Nedeczky család építtette a 18. század végén. Az első gyilkosság 1912 nyarán történt, amikor is egy edericsi gulyás féltékenységből megölte kedvesét, a kastély szakácsnőjét. A második haláleset öngyilkosság volt: Nedeczky Jenő 1914 tavaszán, 74. születésnapján önkezével vetett véget az életének. Ezek után a birtok sokszor gazdát cserélt, de a jelek szerint nem igen törődtek az állapotával. Évek alatt folyamatosan romlott, és az egykoron gyönyörű kastély mára már az enyészeté vált.

               Bár a belseje is megélt szebb időket, nekem akkor is egy kuriózum volt oda betérni. Látni, ahogy az öreg falak álltak, egyfajta különlegesség volt számomra. Körülbelül úgy írhatnám le azt az érzést, mint mikor rájössz, hogy még sem ették meg a pudingot, amit a hűtőben tartogattál. Mindenhol törött üvegek, betört ajtók, és helyenként elszórt csikkek és sörös dobozok éktelenkedtek a képbe. Legszívesebben letördeltem volna azoknak a kezét, akik így megrongálták azt az épületet, vagy legalább is, ha a birtok tulajdonosa lennék, elzárnám a kíváncsiskodó emberek felől. Még menthető épület, a kérdés már csak az, hogy meg is akarják-e menteni, vagy sem. Én biztosan tennék valamit, hogy ismét úgy állhasson, mint fénykorában, de sajnos nem én vagyok a tulaj. Ha lehetőségetek adódik, és netalán Balatonederics közelében jártok, mindenképp nézzetek el arra. A nagy dzsindzsástól talán nehéz lesz megtalálni a bejáratot, de ha sikerül, akkor már könnyű lesz elérni magához az épülethez. Merészebbeknek ajánlom az esti túrát is, amitől garantáltan borsózni fog a hátatok!

Ezután a mellette lévő, Szigligeti várba kalauzoltam el a családot. Közkedvelt hely, és rengetegen járnak oda már csak a látvány miatt is. Gyönyörűséges a fenti kilátás, bár még most sem értem, hogyan tudták ilyen jól kiépíteni régen. Jó kis meredek utak vezettek fel a várhoz, amitől bedurrant a vádlink, de mi csak mentünk, mert élveztük a táj adta lehetőségeket. Természetesen sok fotót is készítettem, hogy az emlék meg legyen örökítve.

 

A várról röviden annyit, hogy a pannonhalmi bencés apátság építette az 1260-as években. Több kézben is megfordult, hogy egy híresebb királyt is említsek, példának okáért az egyik tulaj IV. Béla volt, aki cserével megszerezte magának. Fontosságát tekintve Szigliget is részévé vált a végvárrendszereknek, azonban a török hódoltság után elvesztette a harcászati jelentőségét, és egy villámcsapás okozta tűzvész miatt a vár lakhatatlanná vált. Mostanra újjáépítették, és gyakran látogatott turisztikai hely lett belőle.

A várak látogatását mellesleg azoknak ajánlanám, akik szeretik a történelmet (akár a tantárgyat is) megismerni, feleleveníteni, vagy csak egy jót túrázni a legmagasabb pontig. Onnan sok szép fotót, és selfit is lehet készíteni, ami hoz pár like-ot az Instagram oldalon.   

A két látványosság után aztán hazafelé beugrottunk a Művészetek völgyébe is Kapolcson, mert pont útba esett. A rengeteg emberen kívül még az árucikkek voltak többségben. Szalmakalaptól elkezdve a hennafestésig mindent meglehetett találni ott, amit szem és száj kívánt. (És persze sok pénzt is el lehetet szórni az ilyen helyeken.) Egy tacsis gyűrűt sikerült onnan beszereznem, amit elég horribilis áron adtak, de mindenképp szerettem volna egy olyan aranyos kutyusos gyűrűt, ráadásul tacskós volt, ami a mi családunk kedvence is! A hangulatot élőzenével alapozták meg; szinte csak magyar népzene szólt, és a gyerekeket pedig egy régi, hagyományos öltözékben lévő férfi táncoltatta meg. Miközben hallgattuk a zenét, valami nagyon fura padlizsán krémes vega szendvicset ettem, ami első ránézésre (és ízre) kellemetlen volt, de le kellett gyűrnöm, hogy ne vesszen kárba az étel. Ott nem maradtunk sokáig, mert már mindhárman fáradtak voltunk, és jobbnak láttuk inkább, hogy elbúcsúzzunk attól a helytől. Kapolcs is egy fantasztikusan szép város, és pont egy völgyben fekszik, ami még inkább meghozza az ember kedvét a kiránduláshoz és a szórakozáshoz.
 

Harmadik napra - pénteken (07.28) - Tihany volt betervezve, és ugyanazon úton haladtunk, mint Balatonederics felé. Azon a napon rettentő hőség volt, de ez sem szegte a kedvünket. Mikor beértünk a városközpontba, és megszenvedtünk a parkolójegyekkel, akkor elindultunk egy macskaköves utcán egészen a tihanyi apátságig. Rengeteg levendulás termék állt az eladók polcain, és anyát ez teljesen elvarázsolta. Vett is magának (névnapja volt még csütörtökön) egy levendulás tusfürdőt csak azért, mert az jól mutat a fürdőszobába. ^^” A dombról leláttunk a Balatonig, ami meseszép türkiz és égszínkék színekben pompázott. Felszálltunk a Dotto kisvonatra, ami levitt minket egészen a Révig, ahonnan is hajóval átkeltünk a másik oldalra, ahol a Kőröshegyi völgyhíd található. Tavaly vagy azelőtti évben pont arra voltunk nyaralni, és láttam is a hidat, ami meg is lepett hirtelen, de aztán eszembe jutottak az emlékek. Már rég voltam hajókiránduláson, és még azt a rövid utat is élveztem, ahogy átkelünk egyik oldalról a másikra. Le is videóztam a táj szépségét, mert ilyet nem mindennap lát az ember! Visszaérve ismét felszálltunk a kisvasútra, ami visszavitt minket a centrumba. Itt megjegyzem, hogy pont másnap láttam egy régi magyar filmet, aminek a címe, ha jól emlékszem az volt, hogy a Címzett ismeretlen, és ott is Tihanyra utaztak el, kiabáltak a visszhangnak, amit sajnos mi már nem tehettünk meg, mert beépítették a környéket. De legalább a szobrát láthattuk, illetve a Kálváriát is megcsodáltuk lentről, mert a tetejéig felmenni kicsit fárasztó lett volna a sok séta után. Megvettük a belépőket az apátság templomába, és a jó hűvös épületben szemügyre vettük a kiállított tárgyakat. Régi kardot, használati tárgyakat, viaszfigurákat, az alapító levelet, és még I. András király sírját is láthattuk. A róluk készült leírást már egyikünknek sem volt ereje olvasni, így hamar a végéhez értünk, és egy finom ebéd (akkor már inkább uzsonna) után elmentünk.

Anyáéktól kaptam egy nagy dicséretet, amiért sikerült egy ilyen klassz kirándulást szerveznem magunknak. Innentől mindig én leszek a felelős, mondták. Oké, szavatokon foglak titeket! Legközelebb Lengyelországba megyünk megnézni a Halál tábort! *-* (Ne nézzetek ilyen furán! Én szeretem az ilyen abszurd dolgokat…) Én nagyon jól éreztem magam, és amúgy engem is meglepett a szervezői képességem. Szóval, ha gondoljátok, én megszervezem bárki útját, egyelőre csak belföldön.;) 

 
2017.07.30. 16:12, Mina

Júliusi 'come back' lista

Gondoltam rá, hogy a nyári „kámbekkelések” terén egy ilyen kis összeállítást hozok nektek ahol személyes kedvenceimet is megismerhetitek. A lista nem teljes, ezért ha valaki tud/szereti a nem említett személyt/személyeket, akkor írja meg nyugodtan a komment szekcióba alul.

Már egy ideje figyelem a munkásságukat, és rájuk Cassie hívta fel rá a figyelmemet. A kedvencem Taewoong (Leader oppa) illetve Sangho páros. Egészen nyári hangvételű mv-vel tértek vissza. Egyszerű, kellemes hangzású dal született. A színek is nagy hatással voltak rám. Kicsit régiesnek tűnő, de még is élénk a kompozíció a piros miatt. Tökéletesre sikeredett! Kérlek, támogassátok őket! Nagyon jó, szerethető csapat, akik nem okoznak csalódást!

Yonghwa volt az a személy a CNBLUE-val együtt, akik bevezettek a kpopperek világába, így mindig is nyomon követem a bandát. Nagyon örültem, mikor láttam, hogy újra a kamerák előtt lesz. Az új videójával is teljesen levett a lábamról! A jó kis party zenére bármikor táncra perdülhet az ember!

Az AKMU-t akkor szerettem meg, mikor az egyik Weekly Idol adásban szerepeltek. Véletlenül találtam rájuk, de nem bánom, mert remek párost alkotnak együtt. Régebben írtam is róluk egy cikket, amiben elmondtam, mennyire szeretem őket. Suhyun annyi éves, mint én, ami külön meglepetés volt számomra! Ez a számuk különleges, nem az a megszokott forma tőlük. Suhyun hangja elbűvölő, és a klip is nagyon tetszik. #dinosaurforever

> Eredeti klippért kattints ide! https://www.youtube.com/watch?v=8Oz7DG76ibY

Végezetül az újonnan feltörekvő csapat, a KARD Hola Hola zene videóját emelném ki. Ugyanúgy izgatottan vártam a megjelenését, mint a Rumorét! Mind a négyen szép összhangban vannak, és jó csapat munkát végeznek. A debütálásuk óta figyelem őket, és számos más videót is láttam, ahol közösen szerepelnek. Egyszerűen belopták magukat a szívembe a zenéjükkel és a személyiségükkel együtt.   

> Eredeti klippért kattints ide! https://www.youtube.com/watch?v=qgqgskQ3Tgg

2017.07.23. 22:00, Mina

Vizes vb és egy gyönyörű koreai-magyar esküvő élményei után

Képzeljétek csak! Még júniusban kaptunk a szomszédtól két tiszteletjegyet a vizes világbajnokság műugrás selejtezőjére. Először úgy volt, hogy miért mennénk, ha minket nem érdekel az efféle fajta sport, de mondtam anyának, hogy nincs veszíteni valónk. Egy élménnyel leszünk gazdagabbak! Így hát július 19-én útra keltünk, de nem is akármilyen módon! Mivel apa eladta a régi kocsiját, ezért szeretett volna nézni valami újat, és mivel a közeli városban nem talált megfelelőt, így gondolta, hogy a pesti üzletekben majd ráakad valamire. A szomszéd pedig épp ugyanarra ment, és felajánlotta, hogy elvisz bennünket. Mivel már el lett rendezve a találkozó egy kocsi tulajdonossal 9 órára, és nekünk is körülbelül addigra kellett felérni az átvizsgálások miatt, ezért reggel ötkor kellett kelni, hogy hatkor már indulhassunk. Azt hittük, nagy forgalommal nézünk majd szembe, de reggeli órákban még alig voltak az utakon. Így utólag megfogadtam, hogy többet nem ülök be a szomszéd kocsijába, ha ő vezet. Valami katasztrofálisan bukdácsolt, és az egész vezetési stílusa darabos volt. Arról nem is beszélve, hogy félig kómás állapotban voltam, és reggelizni sem volt időm még csak „szépített” a helyzeten. De mikor végre Pestre értünk, akkor már kicsit nyugodtabb voltam. A szomszéd (aki egyébként nyugdíjas), felhívott minket a lakásába, és a felesége egy finom kávét főzött nekünk, ami nagyon jól esett és életet lehelt belém. Onnan nyolc, fél kilenc körül indultunk el, és hamar odaértünk a Duna Arénához, ahova akkor még nem engedtek be minket. Elsétáltunk az Árpád hídig, ahol jól megreggeliztünk egy-egy szendviccsel, majd megpróbáltunk a másfél literes vizet a lehető leggyorsabban meginni, mert ilyesmit nem lehetett bevinni a helyszínre. Pontban kilenckor nyitották meg előttünk a kapukat, és mindenféle fémdetektoros kapun kellett átmennünk, éppúgy, mint a reptereken. Amikor először megláttam a monumentális létesítményt, fel sem bírtam fogni, hogy én most oda fogok bemenni, és szurkolni. Elképesztően tágas, és modern volt belül is! Több percig is eltartott, mire megtaláltuk a helyünket a sok szektor között, de szerencsére voltak segítőkész emberek. Amíg nem kezdődött a selejtező, addig láttuk a gyakorlásukat, és közben jó zenék szóltak. Összesen 56 műugrót mutattak be, köztük volt egyébként két magyar és két koreai is. A többi országot is nézegettem, de ők nyűgöztek le a legjobban. Már csak azért is, mert volt köztük magyar, illetve az egyik koreai srác bejutott az első négy közé (még úgy a 4. fordulóban). Folyamatosan készítettem képeket és videókat, de olyan zseniálisan nyomorék voltam, hogy majdnem minden felvételbe bele lógott az ujjam. Viszont egy mini videót sikerült készítenem egy koreairól, amit twitteren is posztoltam, és berakom most ide is.

 

 

A negyedik kör végéig bírtuk, mert onnantól kezdett egysíkúvá vált az egész, és eléggé éhesek is voltunk addigra. Ott egy darab hot-dog 700 forintba került, és mondtam anyának, hogy én nem fizetek annyit csak azért, hogy itt ehessek. Így hát útnak indultunk, és tömegközlekedéssel lassacskán hazaértünk. A vasútállomásnál tudtunk venni pizzát, ami teljesen megfelelő volt, és még sem került annyiba, mint az Arénába. Egyszóval szép és új élménnyel lettünk gazdagabbak, de a végére már fárasztó volt a meleg és az éhség miatt is. Délután négy körül érhettünk haza. Utána itthon pihentünk a következő napokra.

 

A huszonkettedike nem csak számomra volt különleges nap. A Lili ezen a napon ment férjhez, és tette le örök fogadalmát a párjával, E.-vel. Az esküvő napját azonban sok minden előzte meg. Nehezünkre esett például kiválasztani, hogy még is milyen ruhát kéne venni, ahhoz pedig cipőt és táskát is keríteni kellett valahonnan. A júliusi hónapunk jóformán erre ment el, hogy a lehető legalkalmasabb szettet válasszuk ki. Jóformán többet készültünk erre, mint a menyasszony. Én egy vajszínű, virágmintás egyberészest választottam, amihez egy piszkos fehér cipőt, és egy aranyozott szélű táskát néztem ki. A smink az elég natúr volt, bár most több alapozót kentem magamra, mint eddig valaha! Nem szokásom így kimaszkírozni a fejem, de szerettem volna, ha az a nap tényleg tökéletes lenne. Egy kis tus, és matt rúzs után elfogadható fejem lett. Az ajándékot már akkor megvettünk, mikor meghívást kaptunk az esküvőre. Egy Hollóházi teáskészletet kaptak, ami bármikor kibővíthető tányérokkal, vagy poharakkal egyaránt.

A polgári esküvő Újpesten volt, ahova is érkezett a kilencven meghívott vendég. Nem tűnt fel egyébként, hogy annyian lettünk volna, mert maximum olyan ötvenre saccoltam a létszámot. A koreaiakból is kevesebbet láttam, mint amennyire számítottam. Talán nyolc embert ismertem a menyasszonyon és a vőlegényén kívül, akiket a Lili még vasárnap, a Metodista Egyháznál mutatott be. A szertartás egyszerű, de annál szebb volt! A menyasszonyt, szokás szerint az apukája vezette oltárhoz, és a jövendőbeli férj vette át. Mindeközben szólt a zene, és innen is köszönöm nekik, hogy nem valami lassú, és szomorú számot raktak be. :D Míg a magyar beszéd ment, addig a koreaiak számára is fordítottak, így mindenki érthette az egészet. Készültek a ceremónia után csoportképek, családi fotók, és még a menyasszony is hátradobta a csokrát a lányok számára. Sajnos pár centi híján nem én kaptam el, hanem a mellettem lévő lány, de így is örültem annak, hogy egyáltalán a részese lehettem a nagy pillanatnak.

Ezek után mindenki átutazott a közelben lévő étteremhez, és még szerencse, hogy vittünk esernyőt, mert olyan messze álltunk meg a helytől, hogy amíg gyalogoltunk, szépen elvesztette a java rugalmasságát a hajam az eső miatt. Előző nap ugyanis fodrásznál és körmösnél is voltam, és jó kis melegben berakást kértem (nem rosszra gondolni!), ami annyit tett, hogy befújták speckó alkoholos spray-jel a hajam, és felgurigázták, mint a nagyiknak. Majd egy búra alá raktak, és több mint egy óráig ott kellett ülnöm. Minden második pillanatban azt éreztem, hogy meggyulladok, de mindig csak a végeredményre koncentráltam, és így sikerült túlélnem. A körmösnél gél lakoztattam egy rózsaszínes, arany díszítésű mintára. Nagyon szép lett az eredmény, és ott is egy óra alatt kész lettem. A Lili is megdicsért, milyen szép vagyok, bár én inkább őt mondtam volna annak, mert tényleg elképesztően festett a fehér menyasszonyi, majd utána az étteremben a hanbok ruhájában. És ilyenkor köztudott, hogy nem lehet szebbnek lenni, mint maga a menyasszony! Az étteremben sikeresen megtaláltuk az asztalunkat, és megtiszteltetés volt az is, hogy ugyanabban a helységben ehettem az újdonsült házaspárral. Étel az rengeteg mennyiségben a rendelkezésünkre állt. Előételként valami sonka és sárgadinnye volt, levesként újházi tyúkhúsleves, főételként én csirkés steak-et választottam csicseriborsós pörével, meg valami mazsolás chutney-val is ízesíthettem a finom ebédet. A tortára viszont már nem jutott elegendő hely, így az én részemet apának adtam. A legjobb dologról el is feledkeztem! Az délelőtt fénypontja a mi táncunk volt, amit ugye vasárnap gyakoroltunk, és ahogy elkezdtük, mindenki tapsolt közben. A Lili apósa mindent videóra vett, bár nem tudom, mikor fogom én azt látni, de anya elmondása szerint - és a közönség szerint is -, nagyon muris és jó hangulatú táncot sikerült összedobnunk. Mindenki hangosan tapsolt és fütyült, ami számomra megnyugtatónak hangzott az előtte lévő izgulás miatt.

Evés után már csak a mulatozás volt vissza, ahol utána mások is megcsillogtathatták a tánctudásukat. A Lili nagyon elemében érezte magát, és miután a férje megunta a táncot, behúzott a „színpadra”, és mi folytattuk utána. Jó kis cigányzenére roptuk, de a végére már folyt rólunk a víz. Ennek ellenére nagyon jó hangulatban telt el az egész délelőtt! Eddig elég unalmas és száraz esküvőkön voltam, amikre már nem is emlékszem, de erre szívesen mennék el akár másodszor is! Mindenki kedves volt, és kicsit jobban feltérképezhettem a családi viszonyokat is.  A Lili öccse például nagyon is jól nézett ki abban a kék öltönyben!

Délután három körül már kezdtek elmenni a barátok, így mi is szedelődzködtünk, és az ajándékot odaadva sok boldogságot kívántunk az ifjú párnak. Megköszöntem a meghívást, és a lehetőséget is, hogy szerepelhettem vele a színpadon. Mindezek mellett kamatoztatni tudtam a csekély koreai tudásomat is. A Lili apjától és öccsétől szépen meghajolva, koreaiul köszöntem el, ahogy ők is. Anyáék pedig követték a példámat. Hazafele úton megálltunk az egyik nagy áruháznál, és bevásároltunk hétvégére. Megvettem azt a könyvet is, amiről majd egy következő bejegyzésben „hallotok”.

Mindent összevetve egész tartalmasan telik a nyaram, és mondhatom, nem unatkozom. A nyaralás valószínűleg a következő héten valósul meg valahol belföldön, így most megpróbálok nektek egy-két tartalmat gyártani, hogy addig is legyen valami friss az oldalon.

Legyen szép hetetek, és legyetek sokat a levegőn! Nekem is így lett valami színem. 

2017.07.23. 14:47, Mina

Írok az írásról

Címkék: interjú írás
A blog szerkesztője meginterjúvolja magát

Most mondjátok, hogy nem vagyok eredeti! Itt ülök a gép előtt, a torkomon vizes borogatás van megfázás miatt NYÁRON, és azon töröm a fejem, hogyan tudnék nektek mesélni az írós „életemről”, hogy senki ne unja meg már a harmadik mondatnál. Mivel nem jó mindig a sűrített szöveg, ezért most egy ilyen különlegességet hoztam.

 

1.       Gyakori feltett első kérdés a mióta írsz?

2009 óta pötyögök a billentyűzeten. Hogy pontosabb legyek, abban az évben kezdtem el egy történetet írni, papírra és ceruzával. Emlékszem még egy részletére belőle. A lány egy színes szemüvegért elutazott Amerikába, és ott megismerkedett valami pénzes emberrel, aztán a másik nap meg már az isten se tudja, hol volt szerencsétlen! Folyton ment, mint zsidóba a fájdalom. Szerintem akkor még nem voltam tisztában az időeltolódás és az utazás időtartalmának fogalmával, de nem érdekelt túlzottan, mert ez lekötött, és jól esett írni. A címe oly’ fantázia dúsan hangzó: Egy lány élete nevet kapta. Sajnos már nem találom sehol, és be se fejeztem, de ez a regény indított el eme izgalmas úton engem.

2.       Mi inspirál az írás alatt?

Inspirál? Legtöbbször (sőt! szinte mindig) magamnak írtam, és tetszett az a gondolat, hogy én alakítom ki a történet világát, a szereplőket, és magát a cselekményt. Legtöbbször filmekből, vagy videó klippekből merítek ihletet, ezen belül is a kedvenc műfajaim közé tartozik a thriller, akció, és a dráma. Ezek egyébként erősen meg is mutatkoznak az írásaimon.

3.       Melyik az a műved, ami legjobban a szívedhez nőtt?

Hmm… Itt akkor két irományt emelnék ki. Az egyik a My Juliet, a másik pedig a Válaszút. Az előbbi azért lett a kedvencem, mert mindig is szerettem volna egy efféle fajta drámát leírni, és úgy gondolom, ezzel a két novellával sikerült elérnem. A történet maga szomorú, elégikus hangulatú, sok benne a visszaemlékezés, ami teljessé (és a későbbikben érthetőbbé) teszi az egész sztorit. Az utóbbi pedig egy nagy meglepetés volt számomra, mert az ötlet csak úgy kipattant a fejemből, és ahogy feleszméltem, már meg is született a mű. Itt, varázslatos módon, csak a kezem járt, és alig kellett gondolkodni a cselekmény vázlatán. Bekapcsoltam a Word-öt, és már pötyögtem is a sorokat. Ez volt az egyetlen olyan írásom, ami ilyen gördülékenyen ment, ráadásul kipróbáltam benne a szerelmi szálat, és elsőként (és utolsóként) írtam fiú-fiú párosról, ami egyébként nem lett olyan nyálas, mint azt elsőre gondolná az ember.

4.       Kedvenc író/írónő?

Én oda meg vissza vagyok Cassandra Clare Végzet Ereklyéi illetve a Pokoli szerkezetek trilógiájáért. Fantasztikusan fogalmaz, és tényleg úgy érzi az ember, mintha nem is lenne külvilág. Csak a könyvé. Nem vagyok nagy rajongója a vámpíros, vérfarkasos sztoriknak, mert épp annyit láttam belőlük, hogy elegem lett belőlük. De Cassandra karakterei rögtön belopództak a szívembe! Zseniális elme, ez már tény.

5.       Min dolgozol most?

Jelenleg egy kis regény van készülőben, aminek a műfaja hasonlít a drámára, vannak benne akció jelenetek is, és szerencsémre a romantika hanyagolva van ebből a firkálmányból is. A történetről nem árulnék el sokat, legyen elég annyi, hogy aki szereti a pörgős ám drámai részeket, az mindenképp szeretni fogja (ha feltöltöm, és egyáltalán lesz rá igény). Vizuális típusoknak (meg akiket érdekel), ajánlom a történetemhez készült trailert. (>> Videóim menüpontban elérhető Állíts meg, ha tudsz! címen.)

6.       Más művészeti ágban is kipróbáltad már magad?

Nagyon szeretek festeni, rajzolni, ha időm és kedvem engedi. A blogra ezentúl fel fogom tölteni a legújabb alkotásaimat, már csak azért is, hogy tudjam honnan hová tartok ezzel. Ezen kívül régebben írtam verseket, egyperceseket, és még szerepjátékban is kipróbáltam már magam.

7.       Használsz valami segédletet írás közben? Jegyzetelés, stb…?

Legtöbbször a szinonimaszotar.hu-t, illetve a Google-t használom. Az elsőt remélem nem kell megmagyaráznom, miért. Sokszor nem jut eszembe más szó például a szépre, és emiatt ez a kis honlap nagyon hasznos. A Google-t pedig csak amiatt említettem, mert a magyar nyelv elég cseles, és néha megtréfál a helyesírásával. Amikor elbizonytalanodom, akkor csak begépelem a keresőbe, és általában jól kiadja a szót. Jegyzetelni általában akkor szoktam, mikor ihletet kapok, vagy a karakterek személy leírását akarom rendszerezni. A mostanában írt kisregényemhez viszont egy csomó papírt elhasználtam. 

8.       Van további célod az írással? Esetleg egy saját könyv?

Nekem mindig csak egy célom van, ha elkezdek egy irományt. Befejezni. Nagyon rondán mutat a félbehagyott munka, ezért is „kényszerítem” magam arra, hogy ne csak az üres oldalak legyenek, hanem valami emészthető tartalom is. A saját könyvtől olyan messze vagyok, mint innen a Mars, bár ha úgy vesszük, akkor egyes kiadóknál nem számít túlzottan a minőség. Bármikor be lehet vinni oda egy hibákkal teli kéziratot is, amiből egyből bestseller-t csinálnak. De én nem ilyen típus vagyok. Szerencsére.

9.       Mi a legfontosabb egy író számára?

Az elkötelezettség, kitartás, és persze az olvasói visszajelzések.

 

Ha te is írsz, és szeretnéd, hogy elolvassam, akkor hagyj egy kommentet alul. Szívesen merülök el mások fantázia világába. 

2017.07.18. 14:10, Mina

Hol jártam? - 1. rész

Magyarországi Metodista Egyház

Még mielőtt belekezdenék a mesélésben, szeretnék egy fogalmat megmagyarázni, mi is az a Metodista Egyház.

A metodista egyház a XVIII. században jött létre az anglikán egyházon belüli vallási-megújulási mozgalomként, amely erős társadalmi-politikai kihatással is bírt. Többek között jelentősen hozzájárult az akkori Anglia erkölcsi képének megváltozásához is. A szegények és elesettek felkarolásával sokakban felébresztette a társadalmi szolidaritás és felelősségvállalás gondolatát. A metodista egyház életében a vallási megújulás mellett ma is fontos szerepet játszik a társadalmi elkötelezettség.

forrás: http://www.metodista.hu

 

    Tegnap történt tehát, hogy megismerhettem ezt a fajta vallási nézetet is a Lili által. Úgy volt, hogy esküvő előtt nem lesz lánybúcsú, így csak egy szimpla napot töltöttünk együtt. A tízórás vonattal felmentem Pestre, és ő már ott várt rám. A jegyvétellel a kelleténél többet bajlódtunk, mert amelyik villamosra szerettünk volna felszállni, az el lett térítve a vb miatt. Vettem egy napi jegyet, hogy ne kelljen mindig megállni egy automata előtt, aztán onnantól kezdve haladtunk tovább metróval, villamossal egyaránt. Fél órás késéssel megérkeztünk az egyházhoz, ahol egyből egy táncos csapatot láttam, amint becsuktam az ajtót magam mögött. Mondanom se kell, hogy az imaház tele volt koreaiakkal, körülbelül húszan vagy annál is többen. Még mielőtt beértünk volna a terembe, megkérdeztem a Lilit, hogy biztos bemehetek én oda, mert én voltam ott az egyetlen magyar emberke. Feszélyeztetve éreztem magam először, alig bírtam megszólalni a mise után. Főleg, miután a pap mondott valamit, miközben rám nézett, és utána az összes ott ülő emberke rám szegezte a tekintetét. Öregedtem pár évet azalatt a három másodperc alatt, de aztán hamar a Lilire terelődött a figyelem, ugyanis a pap megáldotta őt, és minden jót kívánt az esküvőjére. A miséztető férfi szintén koreai volt, így egy árva mukkot nem értettem a mondandójából. Volt, mikor olyan hangosan beszélt, hogy azt hittem kiabál, de a Lili erre csak annyit mondott, hogy nem mérges, csak tenor hangja van. A ceremónia végén pedig a Lili bemutatott a kollégáinak, barátainak. Egy idős férfi megkérdezte tőlem, ismerem-e a bibimbapot, mire én igennel válaszoltam, és ő meg eltolt az étkező felé jóformán. (A koreaiaknak tényleg mindenük az evés.. :D) Három lány folyékonyan tudott magyarul, és ebből jó kis szituációk lettek. Találkoztam azzal a lánnyal is, akivel a Koreai Kulturális Napokon, így legalább ő nem volt teljesen ismeretlen számomra. Ebéd után eltáncoltuk az esküvői meglepi táncot, és utána próbáltuk megbeszélni, ki hogy álljon, mit hozzunk kelléknek. Ebből az lett, hogy aki csak koreaiul és angolul tud, attól kérdezte a Lili magyarul, hogy milyen ruhában lesz, és akik meg mindhárom nyelven tudtak, azok meg tőlem kérdezték meg koreaiul ugyanezt. Vicces volt, és addigra már viszonylag feloldódtam, és én is bekapcsolódtam a beszélgetésekbe. Egy negyven év körüli nő is odajött hozzám, perfect angol szöveggel kérdezte, hogy mióta tanulom a nyelvet, meg milyen iskolába járok. Később kiderült, hogy az amerikai nagykövet feleségével folytattam egy mini párbeszédet. Le is sokkolt a dolog, és utána csak így ámultam meg bámultam. Két órát voltunk maximum ott, mert a Lili kapott egy hívást az étteremből, ahol tartják majd az esküvőt, hogy pár dolgot még el kell intéznie, úgyhogy indultunk is tovább arra felé. Jött velünk az egyik lány is, aki jól tudott angolul, és mesélte, hogy neki is gondot okoz a megfelelő ruha kiválasztása. Meg azt is mondta, hogy vannak magyar barátai, de az iskolájában csak angolul kommunikálnak, így nem tanult meg még magyarul. Erre rávágtam, hogy majd én segítek neki, amin ő csak nevetett. Erre mondta, hogy mikor magyarul beszél, az emberek mosolyognak, és azt mondják rá, „Jaj, milyen édes!”.  Megtanítottam neki az elköszönést; Viszontlátásra, ő meg nekem a Fáradt vagyok mondatot. Ezért is érdemes volt felkelni.:’) Visszafele úton, a villamoson kérdeztem a Lilit, hogy kik voltak azok a táncosok, mire ő csak annyit mondott, hogy vendégek, és bejárták már egész Európát. Ő sem ismerte őket annyira. De amikor láttam őket táncolni, úgy éreztem magam, mint az amerikai templomokba, ahol a néger nők énekelnek hosszú klepetusban. Furcsán jó érzést keltett bennem a látvány.

Miután megbeszéltünk mindent az étterem tulajdonosával, és megnéztük a helyet, ahol táncolni fogunk, elmentünk hozzájuk. Az esküvői káosz azért látszódott a lakáson, mert mindenhol lufik, meghívók, és a névjegyek tornyosultak. Felajánlottam a Lilinek, hogy segítek elkészíteni a kis névtáblákat az asztalra, de ő meg tiltakozott, és mondta, hogy inkább menjünk inkább a Duna Plázába. Addigra hazajött már a vőlegény is, és együtt elsétáltunk a pár méterre lévő nagy komplexumba. Ettünk finom olasz fagyit, amitől rendesen megfájdult a torkom, mert előző két nap rettenetesen néztem ki a megfázástól. Aztán nézelődtünk a papírírószer boltban vendégkönyvért, de megfelelőt nem találtunk, vagy éppen túl drága volt. Közben a vőlegényt elvesztettük, aki addig a Media Markt-ban nézelődött. Kerestük egy negyedóráig, amikor is a Lili megtalálta egy hajvágó szalon előtt. Katonás stílusú frizurája lett, de nem vágatta kopaszra. Ezek után a vőlegény haza ment, mi pedig megnéztük a Duna partot és a Margit-szigetet. Elképesztő látványt nyújtott a kettő! Majd megérkeztek anyáék is, akik szintén nem voltak még a Liliéknél. Velük is sétáltunk egyet a part mellett. Kávéztunk, majd lassacskán elköszöntünk, mert kezdett sötétedni.

Nagyon szép nap volt a tizenhatodika. Nekem csak jó élményeim vannak róla, így hát itt is megköszönöm unnie-nak, hogy vele lehettem. A következő hónapban azt beszéltük meg, hogy megyünk majd Debrecenbe a virágkarneválra. Ott még egyikünk se volt, és mindketten kíváncsiak vagyunk rá. Meg persze jó program a nyárra. 

2017.07.17. 12:36, Mina
 

♦ Kapcsolat ♦

• Email: minaru_99@freemail.hu
• Twitter: MINA

Minden jog fenntartva! ©

2013 - 2018 


Megérkeztek az útvesztõk a Mesetárba! Kukkantsatok be egy kis ceruzakoptatásra - vagy egy jó mesére!    *****    Aktív Friss Ingatlanok Debrecenben lakások, házak, villák, telehelyek széles választéka Aktív Friss Ingatlanok Debrecen    *****    MARGOT ROBBIE MAGYARORSZÁG - ÉRTESÜLJ ELSÕ KÉZBÕL AZ OSCAR JELÖLT SZÍNÉSZNÕVEL KAPCSOLATOS HÍREKRÕL - MARGOT ROBBIE MO    *****    Újra elindult a Hungarian Super Mario Fan Club! Hírek, cikkek, érdekességek a Super Mario világából.    *****    Katt ide, ha kíváncsi vagy.Katt ide, ha kíváncsi vagy.Katt ide, ha kíváncsi vagy.Katt ide, ha kíváncsi vagy.Katt ide, ha    *****    A Sortilegio sztárjainak új közös mexikói sorozata! Ha te is imádod Ana Brenda Contrerast és David Zepedat nézz be!    *****    Te is próbálsz bevételre szert tenni a portálodon? Lehet, hogy nem jelennek meg a hirdetéseid? Ne ess el a bevételedtõl!    *****    Avon vásárló vagy de unod, hogy a tanácsadód várat állandóan? Esetleg eltûnt? Az Õ kedvezményeit inkább te vlltanád be??    *****    Kérlek segítsd egyesületünk munkáját az adód 1%-kal. Nézd meg a rendezvényeinket is. 2018. március 24.-én várunk!    *****    A HUN-Tv kezet nyújt: Az Élet Magazin elõadásai, köztük Asztrológia elõadásom    *****    Olvasód leszek! Nyerj 100 Kreditet! Gyere ha szeretsz Olvasni.    *****    Farmasi - Antiallergén szépségápolás, babaápolás, háztartási szerek, bio kozmetikumok    *****    Mit gondolsz a Valentin napról? Ünnepled? Felháborodsz? Ajándékozol? Posztoltál már róla? Mutasd meg!    *****    Versenyeznél? Építenél új portált? Milyen témában? Milyen nyeremény motiválna? A TE ötleteidre is kíváncsiak vagyunk!    *****    A karma megnyilvánulásai    *****    MARGOT ROBBIE HUNGARY! MARGOT ROBBIE AUSZTRÁL OSCAR JELÖLT SZÍNÉSZNÕ MAGYAR RAJONGÓI HONLAPJA! MARGOT ROBBIE HUNGARY!    *****    Lovak szerelmeseinket itt a helye! Tartozz te is közénk! KATT!KATT!KATT!MEGÉRI!KATT!KATT!KATT!    *****    Részletes személyiség és sors analízis,ajándék 3 év elõrejelzés,ingyenes konzultáció,ahol megbeszéljük a kérdéseid Katt!    *****    Születési horoszkóp + 3 éves elõrejelzés + biotérkép, 3000 Ft.Az ajándék,teljesen ingyenes konzultáció,rendeld meg KATT!    *****    Aktív videojáték honlap! Ingyen G-portál kreditek csak a készlet erejéig! Ne maradj ki te se belõle! Kattints ide! <3